Az egyik szemtanú, egy idős hölgy, arról beszél, hogy amikor megfordult, emberek hevertek a földön, és mind halottak voltak. Rémisztő volt. Amikor elindultak kifelé, vérző embereket hoztak. Volt köztük egy nő, akinek az orra, az egész arca egy hatalmas seb volt. Hozzáteszi, hogy azért beszél olyan lassan, mert a sokktól még mindig nem hall semmit. Egy fiatalember azt meséli, hogy azokat kérdezgette, akiken látta, hogy képesek felelni. Azt mondták, hogy még ebben a pokoli helyzetben is mindenki odafigyelt a másikra, összefogtak, biztatták egymást, hogy mielőbb kijussanak arról a rettenetes helyről. A robbanás miatt nem nyíltak a vagonok ajtajai, az emberek puszta kézzel próbálták sztétfeszíteni, hogy kijussanak.