Láttam, hallottam... - A diktátor

John Malkovich, a filmről és színházból egyaránt ismert világraszóló színészóriás, amikor öt évvel ezelőtt a Vígszínházban vendégszerepelt, sorozatgyilkost játszott. Most pedig tegnap este, a Művészetek Palotájában diktátort. Tapadnak rá a gonosz szerepek. Tud a deszkákon pokolian aljas lenni. Képes megmutatni az ölés, a kegyetlenség kéjét. Ennek a harmadik világbeli tábornoknak öröm csillan a szemében, ha gazságairól beszél. Bukása után elrejtőzve, lepuffant néhány palotájába, annak is gigantomán hangversenytermébe behatoló embert, de egy tévériporternő és egy tábori lelkész-orgonista, Martin Haselböck megszemélyesítésében, életben marad. Utóbbinak parancsra, székhez kötve, orgonálnia kell, és a zene hangulata félelmetesen eggyé olvad a jelenetekével.

A diktátorok újra termelődnek Fotó: Lalo Jodlbauer

A Sophie Von Kessel által alakított riporternő először könyörög az életéért, majd próbál interjút készíteni a diktátorral. Ebből nagy párharc lesz, lélektani és taktikai hadviselés A diktátor utolsó beszéde című darabban, amit Michael Sturminger írt és rendezett. A tábornok saját pulpitusán pöffeszkedve, díszegyenruhában, plecsnikkel a mellén, terrortámadásokkal fenyegeti a civilizált világot, amelyik szerinte beleszületett a jóba, és nem törődött mások nyomorával. Fennhangon, már-már üvöltve ágál, vagy éppen elhalkul, de egyre sorjáztatja szitokáradatait. Karizmatikus despota, megrögzött gonosztevő. Malkovich olykor megmutatja a figura fonákját, az abszurditásával megnevettet, miközben a hideglelés marad. Meg a pusztító diktátorok is a Földön. Valahogy mindig újratermelődnek.