„Előfordulhat-e, hogy az uniós támogatások elsikkasztásából származó pénz svájci bankokban pihen? Remélem, hogy nem. De ha mégis, akkor ugyanúgy járunk el, mint bármely más esetben” — ezt Roberto Balzaretti nagykövet, a svájci külügyminisztérium ellopott javak visszaszerzésével foglalkozó ügyosztályának vezetője mondta egy brüsszeli sajtóbeszélgetésen a Népszava kérdésére. Mint közölte, országa együttműködik az EU tagállamaival a bankokba menekített illegális források felderítésére. Az Európai Unió intézményeinek azonban nincs felhatalmazásuk arra, hogy a svájci hatóságokkal karöltve részt vegyenek törvénytelenül szerzett vagyonok lefoglalásában. A jelek szerint a helvét állam illetékesei eddig még nem találtak bizonyítékot efféle EU-n belüli pénzmosási szándékokra.
Svájc harminc éve próbálja feltérképezni a bankjaiban őrzött piszkos pénzek útvonalát több-kevesebb sikerrel. Az első rajtaütés 1986-ban történt, amikor Ferdinand Marcos bukott fülöp-szigeteki diktátor vagyonát zárolták a svájci alkotmány egyik passzusára támaszkodva. Azóta már külön törvények születtek, amelyek alapján Bern könnyebben eljárhat a korrupcióból származó jövedelmeiket a helvét pénzintézetekbe menekítő politikusokkal és közéleti személyiségekkel szemben. Az illetékes svájci hatóságok azon dolgoznak, hogy megakadályozzák a piszkos tranzakciókat, vagy ha ez nem sikerült, akkor azonosítsák, lefoglalják és a jogos tulajdonosaiknak visszautalják az illegálisan szerzett vagyonokat — fejtette ki Roberto Balzaretti.
A Világbank ellopott javak visszaszerzésére irányuló kezdeményezése szerint évente 20-40 milliárd dollár közötti összeg tűnik el kézen-közön a fejlődő országokból. Más szervezetek ezt az összeget több száz milliárdra becsülik, beleszámítva a fejlett országokban eltulajdonított javakat.
Az eltelt harminc év alatt Svájc összesen 2 milliárd dollárnyi piszkos pénzt juttatott vissza a származási országokba. Balzaretti elismerte, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Bukott és még hatalomban lévő diktátorok, politikusok ennél sokkal nagyobb összegeket tarthatnak különböző bankokban. Ezek felderítése, majd visszatérítése azonban rendkívül összetett feladat és széles nemzetközi összefogást igényel. Nem véletlen, hogy szinte kivétel nélkül akkor kerül rá sor, amikor a számla tulajdonosa már nincs hatalmi pozícióban.
“Vannak esetek, amikor a bankban elhelyezett pénz törvényes tevékenységből származik. Tegyük fel, hogy ön a köztársasági elnök fia és koncessziót kap az államtól egy mobiltelefon-hálózat kiépítésére. A szerződés alapján 10 százalék jutalékot kap az üzletből, ami alkalmasint több millió dollár lehet. Ez eddig teljesen törvényes. Csakhogy az engedélyt azért nyerte el, mert ön az államfő rokona. Ez pedig korrupció. Az ilyen ügyek nagyon-nagyon bonyolultak, de ha elég kitartó a vizsgálat, akkor el lehet jutni annak a bizonyításáig, hogy a vagyon bűncselekményből származik” — érzékeltette Balzaretti az általa vezetett ügyosztály előtt álló gigantikus feladatokat.
Mostanáig az egyetlen európai ország Ukrajna volt, amelynek korrupt politikusai fennakadtak a svájci szűrőn. Néhány nappal az után, hogy a kijevi Majdan téren győzött a forradalom, és Viktor Janukovics elnök 2014. február 21-ikén elhagyta az országot, a svájci hatóságok befagyasztották a megbuktatott rezsimhez kötődő néhány ukrán politikus bankszámláját. Mindössze 70 millió dollár került zár alá, jóval kevesebb, mint amire számítani lehetett. De ez is Svájcban marad addig, amíg Ukrajna kétséget kizáróan nem bizonyítja, hogy illegális úton szerzett jövedelem. Roberto Balzaretti szerint a visszatérítés általában azért húzódik évekig, mert a származási országokban hiányzik a szakértelem és a képzett munkaerő a jogi eljárások lefolytatásához.