Lelőhely - Erna a tündérkikötő előtt

Pont olyan zsebkönyv, mint a Budapest utcajegyzéke vagy a Kis növényhatározó – belesimul a tenyérbe, elfér a kézitáskában vagy akár a kabátzsebben is. És éppen olyan nélkülözhetetlen, mint a fentiek. Radnay Erna műve, a Szerelem Könyve A szív illemtana alcímet viseli, a szerző a címlapon a célcsoportot is precízen megjelölte: „Urleányok részére”.

1906-ban adta ki a Budapesti Bazár szerkesztője ezt az alapművet, akkor, amikor a nők egyenlő tanulási lehetőségeiért, a gazdasági életben való érvényesüléséért és választójogáért folytatott küzdelem két éve már önálló szervezetben, a Feministák Egyesületében is testet öltött. Nem csoda hát, hogy Radnay Erna már a mű bevezetőjében leszögezte: „A nő hivatása, hogy férjhez menjen. Hiába hirdetik az emancipáció hívei, hogy a nőnek szavazatijog és a férfiakkal való egyenjogosítás kell, a nő elsősorban arra van teremtve, hogy férjhez menjen, hogy szerető férjének kiegészítő részét képezze, hogy fájdalmát, örömét és bánatát vele megossza, szóval hogy mint feleség édes hitestársának minden küzdelméből és munkásságából a maga felerészét kivegye.”

Ennek a koncepciónak megfelelően a szerző messzemenő sajnálattal beszélt az öntudatos ifjú hölgyekről („a leányvilágnak van egy sajátságos, különleges kasztja, amely megfoghatatlan cinizmussal, az irányregények hamis tanai által félrevezetve, bizonyos megvetéssel beszél a házasságról. … És ha úgy hozza magával a véletlen, hogy ők is beeveznek a menyasszonykodás tündérkikötőjébe, milyen készséggel és igyekezettel dobják el maguktól azokat az elveket, amelyekkel büszkén szerezték meg maguknak a megvetett férfiak bámuló hódolatát!”), és nem győzte hangsúlyozni, milyen kietlen tud lenni „a vén leányok mezejének végtelen és virágtalan térsége”.

Radnay Erna számolt persze azzal, hogy olvasói maguk is hús-vér emberek, némi óhatatlan élettapasztalattal, ezért igyekezett, ha nem is gyakorlatias, de valamennyire reális képet festeni a házasságról és az odavezető útról. Jelezte például, hogy a menyasszonykodás bódulatában is érdemes némi távolságot tartani a vőlegénytől („Menyasszonyok új tízparancsolata, 6. Leendő férjedet vőlegény korában ne tegezd, 8. Vőlegényedhez írt leveleidben légy nyílt, őszinte és mérsékelten bizalmas.”), és arra is utalt, hogy „a boldogság gyilkosa a nélkülözés”, ezért bár kényelmetlen erről beszélni, de korántsem mindegy, mennyi a leány hozománya, sőt még az sem, milyen anyagi háttérrel érkezik a vőlegény a házasságba.

Az anyagi jólét mellett a jó házasság feltétele még, hogy ne legyen túl nagy korkülönbség a felek között (az ideális az öt-hat év a leány javára), valamint hogy mindketten egészségesek legyenek. S ha ez mind megvan, nincs is más hátra, mint az alkalmazkodás. Alapfeltétel, hogy a fiatalasszony szeresse az otthonát, lelje örömét mindazokban a munkákban, amelyek a lakás rendben tartása, a ruhatár tisztítása és javítása, valamint a férj táplálása körül adónak. Emellett „a fiatal asszonynak férje iránt a legnagyobb bizalommal kell viseltetnie. Ő a férfi, az erősebb, tapasztaltabb és legyen szabad így kifejeznem magamat, az – okosabb.”

A jó házasság feltétele, hogy ne legyen túl nagy korkülönbség a felek között FOTÓ: FORTEPAN

A Budapesti Bazár szerkesztője ezen alapvetések mellett igyekezett olyan fontos részletkérdésekben is bölcs tanácsokkal ellátni az olvasót, hogyan fogadja a szerelmi vallomást, miként viselkedjen menyasszonyként (például a közeli rokonokat felkereshette kettesben a vőlegényével, de a színházba már ildomos volt gardedámot hívnia magával), és ha „előállna az a szomorú helyzet, hogy saját kezemunkájával kell megkeresnie az élet föntartásához szükséges eszközöket”, hová forduljon.

Radnay Erna kalauzának igazi különlegessége azonban az a temérdek életbölcsesség, amely a Budapesti Bazár előfizetőitől érkezett a szerkesztőség címére. Horovitz Elekné, Róth Ninus, Bohály Szidi, Bogdán Mariska, Szécsényi Teruska és a többiek szívről, szerelemről, a női életfelfogásról, hitről és reményről küldözgették be a redakcióba a könyvbe – esetleg még falvédőre – kívánkozó igazságokat, és a szerkesztő asszony igazán jól tette, hogy ezeket bőven belekomponálta művébe. Bizton számíthatott rá, hogy a hölgyek, akik havonta kétszer kézhez kapták a lapot, nem sajnálnak majd 3 koronát a Szerelem Könyvéért sem, pláne, ha saját gondolataikkal is találkozhatnak benne.

A Budapesti Bazár ekkor már negyvenhat éves múltra tekinthetett vissza. Király János 48-as honvéd százados, később pesti nyelvtanár 1860-ban indította el Pesti Hölgy Divatlap címen, abban a korban, amikor mind nagyobb igény mutatkozott a művelt polgárasszonyok és -leányok körében a híreket, háztartási tanácsokat és irodalmi csemegéket is kínáló periodikákra. 1873 őszén aztán, a városegyesítéssel egy időben – és bizonyára a Wohl nővérek által szerkesztett, lipcsei mintát követő Magyar Bazár sikere láttán – Budapesti Bazár névre keresztelte át a lapot, amely az Alter és Kiss cég jóvoltából számos szabásmintát is közölt. Bár az újság irodalmi melléklete szerénynek volt mondható, a kétezer előfizető még a terjeszkedést is lehetővé tette: pár éven át Divat-Tükör címmel kifejezetten a szabással-varrással foglalkozók igényei kielégítésére is kiadtak egy újságot.

Király János lényegében egymaga volt a lap, még a ruhatisztítási útmutatókat is ő írta - csak az amúgy az irodalmi élet szervezőjeként és alkalmi költemények szerzőjeként ismert Komócsy József dolgozott a keze alá. 1884-ban azonban Komócsy visszavonult, és a hatvanadik évében járó Király János kénytelen volt új munkaerőt felvenni: ekkor tűnt fel a lapnál Radnay Erna. A századfordulón újabb változást hozott, hogy a nyugalomba vonult alapítótól fia, az akkoriban a harmincas évei közepén járó Király Kálmán vette át az újságot. A takarékpénztári pénztárnokból lett kiadóigazgató az átépülő Belvárosból a Baross utcába helyezte át a szerkesztőséget, és mind több feladatot bízott Radnay Ernára. A Szerelem Könyve megjelenési évében szerkesztőként, illetve főmunkatársként jegyezték, de a húszas évekre egészen a főszerkesztőségig vitte.

Ez a fajta karriercentrikus életvitel és pályatudatosság különösen a Szerelem Könyvében olvasott szentenciák fényében tűnik szembe. Olyannyira, hogy az ember hajlamos még azon is elgondolkodni, e negyven év alatt Radnay Ernának vajon volt-e ideje férjhez menni, a családnak élni, vagy végül a vénleányok sivár világa lett az ő osztályrésze is.

De aggodalomra szerencsére nincs ok. Radnay Erna ugyanis - nem létezett. Szinnyei Józseftől, a Magyar írók élete és munkái szerzőjétől tudjuk, hogy Király Kálmán választotta magának még tizennyolc évesen ezt a szerzői álnevet, így a női lélek sötét útvesztőiből az ő avatott, férfiúi tolla által találták meg a napfényre vezető ösvényt a tétova hölgyolvasók.