Bakács Bernadett. Jegyezzük meg a nevet, mert ha ezt a rezsimet sokáig a nyakunkon kell tűrnünk, még nagy sarzsija lehet. Budakeszi alpolgármesteréről beszélek (Fidesz-KDNP, mi lehetne más?), aki egészen zamatos újítást hozott Illiberáliába.
Történt, hogy szülőfalumban fórumot hívtak össze Fazekas földminiszter agybaja, az értéktár ügyében. Ide szokták felvenni Manci néni bablevesét, meg a bőven tejelő helyi káefték valamelyik termékét is.
A 15 ezres városból vagy húsz embert sikerült összetrombitálni. A tárbizottság 11 tagú, de őket sem érdekelte annyira saját maguk, hogy mind eljöjjenek. A húszból legalább huszonöt önkormányzati képviselő vagy más, helyi közkenyerén élő volt. Plusz én.
Azt velem, a népszavás páriával elfelejtették közölni, hogy ez az alpolgármester nagy napja, mire láthatólag izgatottan és nagy önbizalommal készült. Arra meg nem, hogy egy fórumon valaki aktív is lehet, hisz nyilván „nem így volt eltervezve”. Én meg hozzászóltam. Csak úgy.
Kövér László bajsza elveszítené nádfedél jellegét az ötlettől: a hölgy szavazásra(!) tette fel a kérdést, végigmondhatom-e, amit akarok. A jelenlévők – űrfejű mamelukok, frissensült tősgyökeresek, a jövő havi fizetésre gondolók – hevesen egyetértettek: egy fórumon fogja be a pofáját, aki nekünk nem tetszik. (Két kezet kaptam a levegőbe – egyikük sem függ a szónoktól.)
Érzik: ahhoz sunyi és gyáva, hogy nyíltan cenzúrázzon, de a vazallusok szavazása, ugye, demokratikus. Voksolással a vélemények ellen! Emlékszünk: Bakács Bernadett. Ilyen káderből kéne a Fidesznek száz!
De százezer van...
