Előfizetés

Itt az új Kövér László

Bakács Bernadett. Jegyezzük meg a nevet, mert ha ezt a rezsimet sokáig a nyakunkon kell tűrnünk, még nagy sarzsija lehet. Budakeszi alpolgármesteréről beszélek (Fidesz-KDNP, mi lehetne más?), aki egészen zamatos újítást hozott Illiberáliába.

Történt, hogy szülőfalumban fórumot hívtak össze Fazekas földminiszter agybaja, az értéktár ügyében. Ide szokták felvenni Manci néni bablevesét, meg a bőven tejelő helyi káefték valamelyik termékét is.

A 15 ezres városból vagy húsz embert sikerült összetrombitálni. A tárbizottság 11 tagú, de őket sem érdekelte annyira saját maguk, hogy mind eljöjjenek. A húszból legalább huszonöt önkormányzati képviselő vagy más, helyi közkenyerén élő volt. Plusz én.

Azt velem, a népszavás páriával elfelejtették közölni, hogy ez az alpolgármester nagy napja, mire láthatólag izgatottan és nagy önbizalommal készült. Arra meg nem, hogy egy fórumon valaki aktív is lehet, hisz nyilván „nem így volt eltervezve”. Én meg hozzászóltam. Csak úgy.

Kövér László bajsza elveszítené nádfedél jellegét az ötlettől: a hölgy szavazásra(!) tette fel a kérdést, végigmondhatom-e, amit akarok. A jelenlévők – űrfejű mamelukok, frissensült tősgyökeresek, a jövő havi fizetésre gondolók – hevesen egyetértettek: egy fórumon fogja be a pofáját, aki nekünk nem tetszik. (Két kezet kaptam a levegőbe – egyikük sem függ a szónoktól.)

Érzik: ahhoz sunyi és gyáva, hogy nyíltan cenzúrázzon, de a vazallusok szavazása, ugye, demokratikus. Voksolással a vélemények ellen! Emlékszünk: Bakács Bernadett. Ilyen káderből kéne a Fidesznek száz!

De százezer van...

Ceutlanítás

Balog Zoltán nem lett köztársasági elnök, ám ebbéli sértődöttsége odáig már nem terjedt ki, hogy ne vállalja magára a CEU-üldözést. Hosszú ideig "csak" a törvénymódosításhoz adta a nevét, két nappal ezelőtt azonban már nyilatkozatot is vállalt. Amúgy talán nem véletlen, hogy lecsúszott a legfőbb közjogi méltóság posztjáról; nyilatkozat-képességben messze nem tart ott, ahol a főnöke. Igaz, megpróbál ő is dupla fenekű mondatokban fogalmazni - tudják, olyan kifejezéseket használni, amelyeket lehet így is, úgy is értelmezni. Amit a CEU-val kapcsolatban mondott, azt is ilyennek szánta, de nem elég sikeresen. Azt válaszolta ugyanis az állami rádió szolgalelkű kérdésére, hogy tudniillik a magyar kormány tárgyalási pozíciója a megmaradás, vagy sem, hogy: "Ebben a formában nem szeretnénk, ha a Central European University tovább működne. Szerintem ki kell mondani, meg nem kell bujkálni, nem kell kertelni."

Vagyis: a magyar kormánynak nincs szüksége erre az egyetemre, egyáltalán nem akarja, hogy az Budapesten működjön. Az interjú korábbi részében az is nyilvánvalóvá vált, hogy miért. Egyszerűen csak azért, mert - Balog szerint - az egyetemen végzettek egyből Soros érdekeit kezdik el szolgálni a világban. Hogy mik is ezek az érdekek, azt nem jelölte meg a - mi más! - emberminiszter. De elég csak abba belegondolnunk, hogy ő az első számú felelőse a magyar oktatásnak, ezen belül a felsőoktatásnak, és most éppen amellett bábáskodik, sőt immár kardoskodik, hogy elűzzön Magyarországról egy olyan felsőoktatási intézményt, amelyet a legjobbak között jegyeznek a világban. Pusztán azért, mert hallgatói úgymond Soros érdekeit képviselik a világban.

Szeretném persze díjazni a miniszter őszinteségét: nem próbál nemlétező törvények mögé bújni, de ez - sajnos - még nem teszi őt "emberivé". Legfeljebb, akaratlanul is, rámutat arra, mennyi hazugság hangzott el eddig ebben az ügyben és rávilágít, hogy ez az adminisztráció - Baloggal az élvonalban - mennyire értékeli a tudást. Ez a hatalom, a vélt hatalmi érdekeire tekintettel, bármit és bárkit beáldoz. Ezt mondja nekünk a humánminiszter: mindennél előbbre való a megfelelés.

Ne legyenek illúzióink.

Most válassz!

Amikor Vlagyimir Putyin idén februárban Orbán Viktor vendége volt, az egész sajtó azon fanyalgott a közös sajtótájékoztatójuk után, hogy az orosz elnök hiába jött ide, nem állapodtunk meg vele semmiről. Ma már tisztán látszik, hogy az Orbán-rendszer legfőbb külhoni támasza egyáltalán nem jött, és nem is távozott üres kézzel. Hozott nekünk egy orosz mintájú civil törvényt, kapott egy ígéretet, hogy együtt teszik tönkre Szentpétervár és Budapest legjobb egyetemét, és Orbán bedobta még a búcsúcsomagba azt a magyar gáztározó-kapacitást is, amelyet azóta az orosz Gazprom használ (miközben a tározókat azzal az indokkal vette meg az állam irracionálisan magas áron, hogy azok révén függetleníteni tudjuk magunkat az orosz gázszállításoktól – mint időközben kiderült, a függetlenség már nem opció).

Ritkán akad olyan a magyar történelemben, hogy valami fekete-fehér; hogy szabadon választhatunk jó és rossz, igaz és hamis között. Ez most egy ilyen pillanat: dönteni kell, hogy Putyin vagy (mondjuk) Merkel, Kelet vagy Nyugat, Ázsia vagy Európa. Sürgős, mert az oroszok, illetve az Európai Néppárt reakcióiból is egyértelműen kitetszik, hogy az alibizést egyik oldalon sem fogadják már el. A tét komoly, de választás egyszerűbb, mint valaha: a Májas bisztróban pallérozódott Németh Szilárdra, vagy a harvardi professzor Michael Ignatieff-re bíznánk inkább a legtehetségesebbek jövőjét? Több ezer tudósnak, kutatónak, Nobel-díjasnak, akadémikusnak hiszünk, akik mind azt állítják, hogy Magyarországnak helyrehozhatatlan károkat okoz a CEU elüldözése, vagy a semmilyen felsőfokú végzettséggel nem rendelkező Kósa Lajosnak? Az igazukért egzisztenciális kockázatot is vállaló egyetemi oktatók álláspontját fogadjuk el, vagy a védhetetlent védeni sem próbáló, gyáván sunnyogó Professzorok Batthyány Köréét?

Azoknak a balekoknak, akik még mindig bíznak a rendszerben, csendben megsúgjuk, hogy a bálványaik már voksoltak: a saját gyerekeinek Ádertől Orbánig mind nyugati tudást szán, ezzel a sorosozós maszlaggal csak a palira vett népet próbálják etetni. De a döntés nem az övék, hanem a tiéd: most válassz, amíg még lehet.