Teljes mértékben egyetértek azzal, amit Csepelyi Adrienn a Népszava április 3-i számában Sztrájk címmel megjelent cikkében kifejt. A háztartásban és a családtagok, élettársak, ellátásában végzett munka ugyanúgy hasznos, szükséges és tiszteletet érdemlő munka, mint minden egyéb, az élet más területén történt tevékenység. Jól tette a cikkíró, hogy társának bebizonyította az ő érdekében is végzett munka nélkülözhetetlenségét. Azonban sajnos nem csak férfiak részéről tapasztalható az a szóhasználat, amit Csepelyi Adrienn kifogásol. Engem végtelenül bosszant, amikor a hölgyektől hallom, hogy „nem dolgozom, otthon vagyok”. Ha ők maguk sem becsülik meg a háztartásban, a családban kifejtett tevékenységet, akkor ne várják el, hogy megkapják az érte járó elismerést. Golda Meir írja emlékirataiban, hogy amikor az USA-ból egy csoporttal együtt áttelepült az akkor még Palesztinának nevezett Izraelbe, valamennyien egy kibucban kaptak szállást és munkát. A munkát forgóban végeztek, amelyben időnként a háztartás (főzés, takarítás) is helyet kapott. Voltak, akiknek ez nem tetszett. Erre később a nagy politikus azt mondotta: nem érti őket. Szívesen látják el az állatokat, almozzák, tisztán tartják azok környezetét, de nem szívesen teszik ezt azokért, akikkel együtt élnek és dolgoznak? Ebben is tanulhatunk a néhai, bölcs „államférfitől”, aki meg tudott maradni okos asszonynak.