Ugyan a világ változik, de Erdélyben még valódi ünnepként élik meg a húsvétot. A Bánffyhunyadtól mindössze öt kilométerre, a Kalota-patak mentén fekvő ősi magyar település, Kalotaszentkirály. A dombtetőn álló csodálatos XIII. századi református templom mellett már várnak ránk, hiszen otthonról érkező vendég Kalotaszegen igazi tiszteletnek örvend. Nem lehet elég késő ahhoz, hogy ne gőzölögjön az asztalon a forró húsleves, Szindbád világát idéző ínycsiklandozó velős csont és a kalotaszegi konyha többi remeke. A köszöntő szavak mellé természetesen jóféle pálinka is dukált. A legszebb magyarnótákat, Varga Ferenc - "Csipás" - a híres bánffyhunyadi cigánydinasztia leszármazottja húzza a fülünkbe a pazar népművészeti kincsekkel ékes fogadóban. Nem akárki ő, hiszen dédapja már 1848-ban toborzót játszott a kalotaszegi fiatalságnak.
Az itt élők a honfoglalás óta tartják meg magyarságukat, amikor a Kalota nemzetség megtelepedett a ma ötven falut magába foglaló Kalotaszegen. Az 1200 lelkes Kalotaszentkirály a legendás vidék egyik legjelentősebb települése, ahol még elevenen élnek a magyar népszokások. Itt ünnepnaponként még természetes a jellegzetes népviselet, és amikor misére szólít a fakazettás mennyezetű ősi templom harangja, bizony tartják a szokást: nemcsak külön helyen ülnek, de külön bejáraton át is lépnek isten házába a férfiak, a nők, a legények és a leányok. A harangszó amúgy is többet jelent itt, mint egy más templomban, hiszen a történelem viharában sokszor adott menedéket a helybeli magyaroknak.
Sok helyen a locsolkodás csak mostanában jött divatba. Monostoron régebben a pünkösd volt nagyobb ünnep, ilyenkor beöltöztek a lányok a legszebb ruhájukba, nagyobb volt a tánc, mint húsvétkor. A tojásfestés és az öntözés szokása Magyargyerőmonostoron is alig ötven-hatvan éve honosodott meg. Ma már a faluban csak gyerekek járnak locsolni, a fiatal házasok leülnek az ünnepi asztalhoz beszélgetni kicsit. A szokások változásával az egyik legismertebb kalotaszegi falu hagyományai is változóban vannak. Templomba már csak a lányok öltöznek fel ünnepi ruhába. Mint a legtöbb erdélyi református gyülekezetben, itt is megvan az ülésrend, ezért a pártás lányok közé be szoktak ülni azok is, akik nem hordanak népviseletet.
A tájházban a falakat díszítő tányérok, a kalotaszegi hímzések és a nehéz cifraszűr bizony mind családi emlék. Húsvétkor mégis felöltik őket. Ilyen egy igazi ünnep az emberek lelkében. Csak el kell érte menni, amíg még átélhetjük.
