Fél disznót a versekért

A holnapi magyar költészet napja apropóján Kabai Lóránt költőt, a Miskolcon megjelenő Műút folyóirat szerkesztőjét kérdeztük a tavaly átvett Csáth Géza-díjáról, mely rendhagyó módon egy fél disznó volt. Emellett szóba kerültek Kabai kedvenc poétái, a fiatal költők tehetséggondozása és a kormány által tavaly alapított Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.

- Örültem, és nagyon büszke voltam, amikor tavaly nyáron megtudtam, hogy én kapom a Csáth Géza-díjat, vagyis a fél disznót. Persze először azt hittem ez vicc. De ők nagyon is komolyan gondolták - meséli Kabai Lóránt, aki tavaly decemberben vehette át a Fiatal Írók Szövetségétől a Csáth Géza-díjat, ráadásul egy rendhagyó helyen.

- A díjat a Klinikáknál, a Bókay utcában vettem át, azon a helyen, ahol Csáth Géza agya van eltemetve a saját rendelkezése szerint. A feladat az lett volna, hogy a fél disznót a vállamon cipeljem át a közeli Gólya Presszóba, ahol éppen a Fiatal Írók Szövetsége közgyűlése majd kötetbemutatója zajlott. Én tettem pár botorkáló és tétova léptet, de már előre tudtam, hogy a feladat kivitelezhetetlen. Eleve egy barátommal érkeztünk autóval, majd a disznót bedobtuk a csomagtartóba. Hazavitt, kölcsönadott egy bárdot, majd onnan rám bízta mi legyen a sertéssel. Ongai gyerek vagyok, így tudom, hogyan kell szakszerűen szétbontani egy sertést. Jó része még mindig fagyasztómban van.

Arra a kérdésre, hogyan ünnepli a magyar költészet napját, ezt mondta, nem szokta külön megünnepelni, dátumtól függetlenül is elég sokat olvas verset. De mégis ünnepel minden évben, így idén is a Deákpoézis nevű középiskolai verspályázat díjátadóján Miskolcon.

Évente a Műút folyóirat szervez íróműhelyt Miskolcon, melynek keretében 16-19 éves fiatalokat vezetnek be a költészet világába. Nyaranta összegyűlnek a Miskolci Vasgyárban, ebben az elhagyott ipari zónában. Pályázat alapján tíz-tizenöt középiskolás korú fiatalt választanak ki. A műhelyben vendégelőadók beszélnek adott témákról, és kreatív feladatokat hoznak a táborozóknak. De ami a táborunkban igazán az unikális, az a kéziratfal. A beérkezett verseket a projektszoba egy falára kiragasztják A3-as méretben. A fiatalok és a táborvezetők pedig egyaránt jegyzeteket készítenek a szövegekhez úgymint „ez a sor tetszik”, „ide erősebb jelző kellene” vagy „ezt a pár sort gondold át”, stb..

A tábor végeztével mindenki hazaviszi a maga versét, a kritikák alapján átírja azt, és visszaküldi nekem. A Műút folyóirat portálán aztán egy tematikus hétvégén mutatják be a táborozók írásait. Majd a Műút digitális mellékletében, a Dűlőben megjelennek a művek.

Azzal kapcsolatban, hogy 2015 decemberében kormányhatározat alapján és 150 millió forintos állami támogatással indult el a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KTMG), melynek célja a fiatal tehetségek támogatása és tavaly decemberben a szervezet újabb 400 milliós támogatást kapott Kabai Lóránt megjegyezte: a KMTG támogatása aránytalan, ugyanis a négy legfontosabb írószervezet, az Írószövetség, a Szépírók Társasága, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége együtt körülbelül feleennyi pénzt kap. Már a tavalyi 150 milliós támogatásuk is botrányos volt. Próbálta megtudni, hogy milyen beszámolók, szakmai munkák előzték meg az idei hatalmas támogatást. Van arról dokumentuma, hogy semmilyen előkészítő munka nem volt. Nemrég pedig kiderült, hogy a 400 mellé még 300 milliót forint állami támogatást kapnak. A KTMG aránytalanul nagy támogatása ellen független írók és költők létrehozták a Független Mentorhálózatot. Ezzel kapcsolatban hozzátette: a mentorhálózat Ijjas Tamás költő kezdeményezéséből indult ki, aki úgy döntött, egy fiatalt egy éven át ingyenesen mentorálni fog. Ekkor Nemes Z. Márió költő javasolta, hogy szálljon be ebbe a kezdeményezésbe minél több író, költő és kritikus. Így jött létre a Független Mentorhálózat. Van olyan mentor, aki négy-öt ember képzését is elvállalta, én például csak egyet tudtam. A lényeg, hogy a mentoráltak egy éven át elküldik nekünk a verseiket, novelláikat, a mentorok pedig e-mailen és személyesen javaslatokat adnak nekik.

Legutóbbi, semmi szín című kötetének verseiben megjelenik a motiválatlanság, céltalanság érzése.

- Kitartóan keresgélem a dolgokban az értelmet, a jelentést és még Istent is. A keresésem viszont nem járt sikerrel. A semmi szín arra a sivárságra, kietlenségre és szürkeségre utal, amit e keresés közben éreztem. A semmi színben összegzem az eddigi gondolataimat a világról. Egészen biztos vagyok, abban hogy a világgal baj van.

Kabai Lóránt arról is mesélt, hogy mely költők hatottak rá.

- Szapphó, a trubadúrok, Baudelaire, Cummings, T. S. Elliot, a magyarok közül Arany János, József Attila, Petri, Tandori és Kemény István. Meggyőződésem, hogy Arany a legnagyobb magyar költő. Nagy punknak tartom, mert olyan trükkös megoldásokkal élt a verseiben, melyekhez kellett száz év, hogy felfedezzük. A volt professzorom, Szili József irodalomtörténész például megírta az „Arany hogy istenül. Arany-líra posztmodernsége” című kötetet. Szeretem Szapphó verseinek tiszta, olykor pajzán hangját és a töredékességét. Utóbbiról persze nem ő tehet, a versei így maradtak ránk. A trubadúrok pedig nagy tehetséggel idealizáltak egy-egy nőt, de a vaskos, obszcén nyelvet is remekül használták.

Egy versében Iggy Popot is megidézi. Ezzel kapcsolatban kifejtette: szintén szerepel egy idézet a kötetben a Slayer nevű trash-metál zenekartól, és hatott rá a Tool nevű szintén metál együttes. "A maguk módján ők is költők."