Meggyőződésem, hogy a Jobbik szélsőséges szavazóit egy erős, demokratikus ellenzék esetleg integrálni tudná, amennyiben az általuk felvetett kérdésekre ("cigány bűnözés", "háttérhatalom", "migránsválság" stb.) demokratikus válaszokat adna. Azóta változott a helyzet. A demokratikus oldal tovább aprózódott, a Jobbik mögé pedig beállt Simicska Lajos a maga súlyos milliárdjaival. A "Ti dolgoztok. Ők lopnak" plakátsorozat máris nagy visszhangot váltott ki, és fennáll az esélye egy szélsőjobboldali igazodásnak.
Persze még nincs minden elveszve. El tudok képzelni egy olyan közös platformot, amely erősíti a közbiztonságot (de egyben radikálisan javítja a roma népesség életviszonyait), felzárkóztató képzéssel segíti azokat, akik a mostoha családi körülményeik miatt nem tudnak helytállni az iskolában és a munkahelyen, továbbá alternatívát dolgoz ki a menekültek integrálására (ezt szabva feltételül a befogadásukhoz). Ezekről a programelemekről lehet vitatkozni, de azon aligha, hogy ha nem teszünk semmit, akkor a Jobbik ölébe hullhat az ország, hiszen a Fidesszel szembeni ellenérzéseket, jelenleg úgy tűnik, a szélsőjobb tudja a legeredményesebben megtestesíteni. A steril demokratikus hozzáállásnak nem kedvez a "csillagok" (Putyin, Trump, Erdogan, Le Pen, Kaczynski, Fico stb.) állása. Csak ha aktívan részt veszünk a politika alakításában, akkor tudjuk előremozdítani a saját céljainkat, az összlakosság valóságos érdekeit értve ez alatt. A Jobbikkal való kényszerű összefogás a rosszabbik választás. De még mindig jobb, mint hosszú időre partvonalon kívül kerülni - mint ahogy a lengyel baloldallal történt.