Szerintem;oktatás;

2017-04-12 08:28:00

Reformbillentés

„Még magasról nézvést megvolna az ország, Vármegye urai toldozzák-foldozzák” – írta a bíráló szellemű költő a XIX. században. Bár sorai ma is helytállóak, leginkább az ezer sebből vérző oktatásügyre érvényesek. Össze-összeülnek Palkovics László vezérletével a megújítására, rendbetételére kijelöltek, lenéznek, aztán rezzenéstelen arccal jelentik: még megvan! Igaz, a felvert portól alig látnak valamit, hiszen a sportmániás miniszterelnök elképzelése nyomán a folyosón is tornaóra zajlik, de ez a legkevésbé sem zavarja őket. Romlanak az eredmények? A fiatalok nem képesek összefüggésekben gondolkozni? Ez mind-mind az előző rendszer átkos maradványa. A főromboló most is ott ül abban a bizottságban, amely az általa okozott szörnyű károkat igyekszik valahogy helyrehozni. Most, hogy – állítólag – új Nemzeti Alaptantervet koncipiálnak, nyilván újfent osztogatja tanácsait, és jó keresztényként gyűlölködve szemléli mindazokat, akik valódi reformot akarnak, azaz könnyíteni a diákok terheit, nagyobb szerephez juttatni a pedagógusokat, elérni, hogy ne hivatalnokok irányítsák az oktatásügyet, ne legyenek hátrányos helyzetű megyék és intézmények, viszont legyenek jó tankönyvek.

Annyiban igaza van, hogy nincs szükségünk képzett és értelmes emberekre, csak vigyorgó és tapsikoló gépekre, azaz gondolkodni képtelen alattvalókra, mint ezt a parlamentben felszólalók sivársága is mutatja. (Nem ide tartozik, de ilyen színvonaltalan, felelőtlen parlamentje még sosem volt ennek a szerencsétlen országnak. Ennyi pénzéhes szolgalélek sem ült még padsoraiban.) De ha a nagy csapat tagjai elgondolkodnának csak egyszer is, nem hibásak-e, hogy annyi fiatal tanul külföldön, ha tényleg valami épeszű változtatáson törik a fejüket, előbb a saját szennyesüket kellene kimosniuk. Szakítani a „felülről szemlélés” gőgjével, megismerni a hétköznapok nyomasztó problémáit. Volt-e valamelyikük Kelet-Magyarország valamelyik tanintézményében? Tudják-e, milyen emberfeletti erőfeszítést fejtenek ki az ottani pedagógusok? Egyáltalán tudják-e, mit jelent a „hátrányos helyzet” kifejezés a valóságban? Hallgassák meg nyitottan azokat, akik valóban tanítanak, és végre-valahára billentsék fenéken a karrieristákat, akik most is ott rontják a levegőt!