Lukács György köszöntése

Népszava, 1955. április 13.

Lukács György hetvenedik születésnapját ünnepeljük ma. Tudóst ünnepelünk, aki filozófiai, esztétikai, irodalomkritikai munkáival írta rá nevét a marxista elmélet élenjáró harcosainak márványtáblájára. Tudóst, akit nemcsak tanítványai, vagy a szakemberek szűkebb körei köszöntenek, hanem akiről újságban és rádióban beszélni kell azok számára is, akik még nem jutottak el műveinek olvasásához. Tudóst, akinek születésnapja mindnyájunknak, az egész népnek meghitt ünnepe.(...)

Lukács mindannyiunkat a klasszikus kultúra megértésére és megbecsülésére tanít. Goethéről, Kellerről, Tolsztojról vagy a Toldiról írott tanulmányai mutatják meg e nagy művészek és művek történelmi helyét és értékét. Ezzel azonban nemcsak oktatni akar, hanem műveltebbé tenni. A műveltség sokkal több a tudásnál. Aki művelt, az nemcsak tudomásul veszi, hogy például Goethe a Faustot vagy az Iphigeniát milyen társadalmi helyzetet tükrözve, miért és hogyan alkotta meg. A művelt ember számára a Faust és az Iphigenia tanulságai életének részeivé lesznek. A kultúra igazi ismerete, az igazi műveltség igazabb emberré tesz. (...) Lukács a filozófia legelvontabb kérdéseitől kezdve a legegyszerűbbekig azt bizonyítja fáradhatatlanul, hogy a világ összefüggései megérthetők, hogy az emberi ész képes megismerni ezeket az igazságokat, hogy nemcsak kiválasztottak, hanem minden egyes ember rendelkezik az igazság felderítésének képességével is.(...)

Heller Ágnes