Van-e valami közös a szíriai rezsim által nemrégiben végrehajtott vegyifegyver-támadásban, valamint a Közép-Európai Egyetemet (CEU) ellehetetleníteni kívánó honi törvényjavaslat rekordsebességgel való átverésében a magyar törvényhozáson? A kérdés cseppet sem költői, ugyanis mind a damaszkuszi, mind a budapesti autokrata nyilvánvalóan önnön lehetőségeit méri fel a megváltozott helyzetben, pontosabban Aszad és Orbán egyaránt az általuk megengedőbbnek tartott Donald Trump adminisztrációjának reakcióját tesztelik, amikor korábban sérthetetlennek gondolt szabályokat hágnak át. A Putyin támogatását élvező szír diktátor a napokban már váratlan és erős válaszban részesült a Pentagontól. Kérdés, hogy a felsőoktatási autonómiának, illetve a hazai civil társadalomnak hadat üzenő magyar miniszterelnök legújabb ámokfutását Washington mennyire hatékonyan kívánja megállítani.
A kormánypárti Németh Szilárd a CEU melletti gigatüntetés mögött mindenesetre okvetlenül külföldi pressziót feltételez, igaz, felelősként egyelőre a Fidesz-frakcióban újabban közutálatnak örvendő Soros Györgyöt nevezi meg. Valószínűleg hatalomtechnikai manővernek szánja a népakarattól megrettent kabinet kommunikációs teamje, hogy a láthatóan teljesen spontán és erőteljes tiltakozás apropóján ismét összeesküvést szervező „háttérhatalmakat” emleget lakájmédiájában. Orbán Viktor szakít az 1989-es rendszerváltozás eufóriájában fogant meggyőződéssel, miszerint a magyar nép sorsa immáron nem nagyhatalmi játszmákon, hanem saját akaratán múlik. A kormánypártok tekintélyes méretű gazdasági holdudvarát brüsszeli pénzekkel hizlaló miniszterelnök a menekültkérdés kapcsán lényegében nyilvános gyűlöletkampányt folytat az Európai Unió ellen, a CEU-ért, illetve a közös európai értékek érvényesüléséért tüntetőket pedig bérencként, külföldi ügynökként bélyegzi meg.
Ha már azonban a nagyhatalmi játszmáknál tartunk, nem árt még valamit leszögezni. Ugyanazok, akik a CEU megmaradásáért utcára vonultak, egyúttal a civil szervezetekért, horribile dictu: a nyitott társadalomért is szót emelnek, a jelek szerint a polgári engedetlenség eszközeitől sem visszariadva. Ezen civil szervezetek működését az Orbán-kormány egy olyan törvényjavaslat kodifikálásával próbálja ellehetetleníteni, amely szinte szöveghűen megegyezik a Putyin által kreált hasonló dokumentummal. Amikor a honi kabinet fokozatosan kihátrál a demokratikus értékközösségből, szuverenitásának mind több elemét visszaveszi Brüsszeltől, és hazánkat egyre inkább Moszkva érdekszférájába, de legalábbis kvázi ütközőállami státuszba sodorja, egyúttal az észak-atlanti szövetség kohézióját is jelentősen fellazítja. Orbán Viktor ténykedése ily módon amerikai nemzetbiztonsági érdekeket sért. Kétségtelen, hogy Washington félelmetesebb ellenfél, mint a budapesti utcákon hömpölygő tömeg. Márpedig a Szíriára hulló minapi rakétaeső arról tanúskodik, hogy bizonyos szabályokat a világpolitika renitensei akkor sem hághatnak át, ha az Egyesült Államok elnökét Donald Trumpnak hívják.
