Jean-Luc Nancy;

2017-04-15 09:18:00

Európa a múlt neve

A jövő ismeretlen, azt sem tudjuk, mi lesz este. Ahogy azt sem, miért jó, ha hosszabb ideig élünk. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megértjük, az emberiség történelme mutációk sorozata. Európa pedig már nem a világ a közepe, mondta Jean-Luc Nancy, világhírű francia filozófus előadásában.

A filozófusokat rocksztárokként rajongták körbe Franciaországban még pár évtizede is. A közéleti kérdésekben megnyilvánuló és morálisan irányt mutató francia "entellektüel" alakja a 19. század végén született, a második világháború után pedig a francia értelmiségiek a közélet egyre fontosabb szereplőivé váltak. Ez a folyamat az 1968-as diáklázadások idején, majd az 1970-es években csúcsosodott, amikor is a Collège de France oktatóinak előadásai a szellemi élet tömegeket vonzó eseményeinek számítottak. Miről mit gondoljunk, hogyan szemléljük a folyamatokat, és legfőképpen, mit tegyünk? Ezek voltak azok a kérdések, amelyek megválaszolása miatt a francia filozófusok népszerűek voltak. Ugyan a francia könyvesboltokban még mindig lehet zsebkiadványokat kapni a huszadik századi nagy filozófusok dióhéjban összefoglalt gondolataival, a "francia filozófusok" csillaga már leáldozott. Az azonban vitathatatlan, hogy még mindig van egyfajta kultuszuk, így nem meglepő, hogy a Francia Intézet előadóterme megtelt Jean-Luc Nancy Mihez kezdjünk a jelennel? címmel tartott előadására.

A 76 éves Nancy sokáig német filozófiával foglalkozott, majd Jacques Lacanról írt könyvet, Jacques Derrida követőjévé vált és folytatta a nyugati gondolkodás lebontását. Hozzá kell tenni: újjáépítését. Főként az érdekli, hogy mi adja a modern társadalmak közösségének lényegét és milyen a közösségek közötti kapcsolat a globalizált világban. Műveiben aktuális témákkal, nemzeti identitással, Európával, politikai, művészeti kérdésekkel és az idővel foglalkozik.

Magyarország Európa, Európa pedig a világ közepén volt. Most már semmi sincs semmi közepén - kezdte előadását. Nincs központ. Áttételek, rokonsági kapcsolatok, tendenciák és jelenidők vannak földrészenként eltérően. A világ alapvetően átalakul, ez a mi jelenünk. A mi jelenünk Európa jelene? - tette fel a kérdést Nancy. Európa szerinte a múlt neve, a történelemé. Fejtegetése szerint több Európa is létezett, például a kolostoroké, az egyetemeké, a felvilágosodásé. Arra pedig, hogy most van-e Európa, könnyű lenne azt a rövid választ adni, hogy nincs. Van ugyan európai gazdaság, közös valuta. Beszélhetünk olyan eseményekről, mint a Brexit, ami Európa otthagyását jelenti, valójában kiszállás a semmiből. Amikor valaki elgondolkodik az identitáson, az nem jó, személyiségzavart jelent. Egy nemzetközi csoporttal kutatást végeztek Európa gondolatáról. Az eredmény: semmi. Mindenkinek, aki részt vett a kutatásban, megvolt a maga nemzeti Európája. Európa eszményének a mibenléte többször felmerült. De ennek vége, már nem tartunk itt. Példaként Afrikát lehet felhozni, ami mint olyan, csak a gyarmatosítóknak létezett - mondta.

Nancy egyik központi fogalma az előadás során a mutáció volt, ami nála alapvető változást jelent. Ezzel magyarázza azt is, Európa honnan indult: a Római Birodalom összeomlásából. Az antik világ a maga sok, meghatározott funkciójú istenével a határok és a lezárt horizontok világa volt. A kereszténység a Mediterráneum mutációjából alakult és amikor Nancy ezt mondja, akkor nem elsősorban a kereszténység vallási tartalmából indul ki, hanem egy sokkal általánosabb, a humanizmus, a kapitalizmus és a technikai fejlődés létrejöttét segítő világképről beszél, ahol a véges helyett a végtelen fogalma kerül a középpontba. A Római Birodalom esetében először látunk globalizációt: elszakadást a lezárt területektől és a rögzült feltételrendszerektől (például a szabad és rabszolga pozíciói). Az antikvitás istenfogalma ekkor már nem működik, az egy isten azonban nem egyszerűen helyettesíti az antik világ isteneit, hanem egy teljesen más minőséget képvisel. Az az alapvető átalakulás a kultúrában, ami a kereszténység érkezésével következik be, egy olyan világkép megjelenése, amelynek horizontja végtelen. Ez a határtalan képzetét is jelenti, ami lökést adott a későbbi nagy felfedezéseknek is.

Ma hozzá kell szoknunk, hogy beléptünk egy megváltozott, mutáns világba. Amit tehetünk, annak a megértése, hogy az emberiség történelme mély változások, mutációk sora. Európán belül az egymást követő változások katasztrófák is, elvesztek emberek, dolgok, nyelvek. Nancy szerint könnyű lemaradni az idő mögött, általában le is maradunk. A geopolitikai berendezkedés felborult, a termelési, működési és technikai környezet a digitalizációval megváltozott.

A történelmünk nem lineáris. Nem tudjuk, mit jelent a haladás, miért jó a technika, vagy ha meghosszabbítjuk az emberek életét. Nem tudjuk, hogyan lehet megvalósítani az igazságos társadalmat vagy a kevésbé igazságtalant - mondta Nancy. Hozzátette: a jövő ismeretlen, a modern világ tett érte, hogy ezt elfelejtsük. Descartes-tól Marxig előre terveztük a jövőt. Most tényleg az időben vagyunk, azt sem tudjuk, mi történik este. Nem vagyunk benne egy tervben - mondta. Szerinte a tudományoknak felelőssége van, a legjobb és legrosszabb értelemben: a két végletre példa az oltások és az atomenergia felhasználása. A tudományok esetében az alapképletekben borul fel minden, hamarosan be kell jelenteni, hogy a megismerés végtelen, csak kapcsolatrendszereket vagy ezek részeit tudják elemezni. Nancy megjegyezte, meg kell tanulni kinyitni a szemünket a sötétségben, habár először nem látunk majd. A mutációk sora arra kényszerít, hogy odafigyeljünk. Viselkedjünk úgy, mint az aszkéták, a remeték, képzeljük el, ahogy ránk ragyog a technika fénye és gondolkodjunk. Ez teszi lehetővé, hogy létrehozzunk valamit, egy új perspektívát, hogy megérezzünk mást, mint amit megszoktunk, ami nem felel meg az elvárásainknak.