Sérülése sem vetette vissza Babos Tímeát

Az előző hetivel azonos helyezést, a harmincadik pozíciót foglalja el a legmagasabban rangsorolt magyar teniszező, Babos Tímea a női teniszezők legfrissebb, tegnap közölt világranglistáján.

A magyar játékos annak ellenére is őrzi előkelő helyét, hogy a múlt héten sérülés miatt már az első fordulóban befejezte szereplését a svájci Bielben, miután visszalépni kényszerült a további küzdelmektől. Gálfi Dalma Baboshoz hasonlóan megőrizte pozícióját, így továbbra is 155. a WTA-rangsorban.

A férfiak rangsorában legmagasabban jegyzett magyar játékos, Fucsovics Márton három helyet rontva pillanatnyilag a 150.

Az élmezőnyt tekintve egyébként egyik listán sincs változás: a nőknél a német Angelique Kerber vezet, mögötte az amerikai Serena Williams a második, a cseh Karolina Pliskova pedig a harmadik, míg a férfiaknál továbbra is a könyöksérüléséből felépült brit Andy Murray vezet Novak Djokovic és Stan Wawrinka előtt.

A folytatásban Murray és Djokovic is pályára lép az ezen a héten rendezett monte-carlói salakos tornán, ahol ott lesz a Monacóban korábban kilencszer győző spanyol Rafael Nadal is.

Szerző
Témák
Babos Tímea WTA

Csak a Győr jutott tovább

Publikálás dátuma
2017.04.18. 07:54
A román csapat játékosai örülhettek Budapesten FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A Győri Audi ETO KC igen, az FTC-Rail Cargo Hungaria nem lesz érdekelt a női kézilabda Bajnokok Ligája budapesti négyes döntőjének mai sorsolásán, miután a negyeddöntők szombati játéknapján csak a győriek tudták vesztes állásról megfordítani a maguk párharcát. Csalódottságra persze a budapestieknek sincs oka. Játékosuk, Szekeres Klára a lefújást követően azt mondta: mentálisan mindenképpen erősödniük kell, ha nagy célokért szeretnének küzdeni.

Ha valamiben bízhatott a kupasorozat címvédője elleni szombati visszavágót ötgólos hátrányból kezdő, az újszerű végjáték 2014-es bevezetése óta a Final Fourhoz először igazán közel álló Ferencváros, az a - részben - hazai pálya előnye volt. Noha Elek Gábor vezetőedző egy korábbi interjúban ennek nem tulajdonított túlzó jelentőséget, a kezdésre a Dózsa György úti rendezvénycsarnok lelátóin összesereglő több ezer ember morajlásában mégis valóban volt valami reménykedésre okot adó. „Legyetek a hőseink” – állt a nézőteret nemzeti színekbe borító kartonok között felemelt drapérián megfogalmazódó szurkolói óhaj a kapu mögötti szektorban, amikor a hazai játékosok bemutatása zajlott.

A mérkőzésen aztán hamar lehűtötték a kedélyeket a sorozat tavalyi döntőjében a győrieket legyőző CSM Bucuresti játékosai, hiszen alig 10 perc után már hárommal vezetett a román együttes. A csapatkapitányát, Szucsánszki Zitát kisebb sérülés miatt időszakosan nélkülöző csapatba ekkor állt be Marija Jovanovic, akinek vezérletével - és persze az ismét szenzációsan védő Bíró Blankának köszönhetően - sikerült egalizálni, majd fordítani: a szünetre egygólos előnnyel vonult az FTC. A találkozó norvég játékvezetői ezt éles füttyszó kíséretében tehették, a drukkerek szerint ugyanis a sporttársak döntő érdemeket szereztek abban, hogy vezetésnél nem tudna növelni a fórt az FTC.

A győriek boldogan ünnepeltek azt követően, hogy megfordították a párharcot FOTÓ: MTI/MÁTHÉ ZOLTÁN

A győriek boldogan ünnepeltek azt követően, hogy megfordították a párharcot FOTÓ: MTI/MÁTHÉ ZOLTÁN

A térfélcserét követően aztán ahogy fogytak a percek, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy alig fél órán belül véget ér a magyar kupagyőztes idei BL-szereplése, hiszen szinte támadásról támadásra halványult a vendéglátó esélye az áhított bravúrra. Az FTC játékában nem volt benne a továbblépéshez szükséges különbség kiépítéséhez elengedhetetlen plusz, ezt pedig volt, aki nehezen viselte: a kapuja mögötti szekcióból a román kapust, Ungureanu-t „kínálták” sörrel a 45. minutumban, a kisebb incidens miatt pedig percekig szünetelt a játék.

Ezt, s az egy-egy „románozó” rigmust leszámítva egyébként végig sportszerűen szurkoló zöldek a hajrában már a vénaszkennerhez ragaszkodó klubelnöknek, Kubatov Gábornak is üzentek (hogy ő is megértse), de nem felejtették el megköszönni a csapatuknak azokat az élményeket, amelyet a lányok szereplése okozott. Való igaz: a Ferencváros sok szép percet szerzett a szurkolóinak az eddigiekben, ennek ellenére a végén a vendégek örülhettek: a helyzeteikkel jobban sáfárkodó románok kettős sikerrel kvalifikálták magukat ismét a BL végső fázisába.

„Vegyes érzéseim vannak, hiszen nagyon szerettem volna bekerülni a négyes döntőbe. Mégis azt gondolom, hogy nincs okunk elkeseredni, hiszen kemény év van mögöttünk, aminek még nincs vége. Jó csapat ellen maradtunk alul a negyeddöntőben, ahol kihoztuk magunkból a maximumot” – nyilatkozta a Népszavának a lefújást követően az FTC balátlövője, Szekeres Klára, aki elmondta: a címvédő ellen is kiderült, hogy a jelenlegi Ferencvárosból még nem mindenki tudja végigjátszani csere nélkül a mérkőzéseket, így fizikálisan feltétlenül, de mentálisan is fejlődnie kell a csapatnak a jövőben. S hogy mi szükségeltetik ahhoz, hogy jövőre összejöjjön a négy közé jutás? Szekeres ezzel kapcsolatban ezt mondta: „Annyira előre azért nem gondolkodnék, hiszen nagyon fontos feladatok várnak még minket a bajnokságban. Az biztos, hogy nagy elszántság, s egy egész éves munka kell ahhoz, hogy jövőre szintet tudjunk lépni.”

Az FTC-re szerdán már az Alba Fehérvár KC vár a hazai bajnokságban, a Metzet – például Görbicz Anita szépségdíjas góljával – magabiztosan legyőző Győr viszont már kedden is „izgulhat”, hiszen ma 13 órától sorsolják a végjáték beosztását. Ezúttal ugyanaz a négy gárda lesz látható a budapesti tornán, amely tavaly is kivívta a szereplés jogát: a macedón Vardar Szkopje és a montenegrói Buducnost Podgorica sorozatban negyedszer jutott az elődöntőbe, míg a győriek 2007 óta csak egyszer, tavalyelőtt nem szerepeltek a négy között.

A négyes döntőre május első hétvégéjén a Papp László Budapest Sportarénában kerül sor.

A negyeddöntők eredményei:

Vardar–Midtjylland 26-24

Továbbjutott a Vardar 54-50-es összesítéssel

Győr–Metz 28-22

Továbbjutott a Győr (59-54)

FTC–CSM Bucuresti 26-27

Továbbjutott a CSM Bucuresti (57-51)

Larvik– Buducnost 30-35

Továbbjutott a Buducnost (66-47)

Szerző

Zöld-fehérke és a négy tréner

Ha olyan dilettáns módon listázik, ahogyan az edzőket lajstromozza, akkor jegyzékileg teljességgel ártalmatlan Kubatov Gábor. Klubelnökként annál kártékonyabb, mert átírja a labdarúgó-történelmet. (Hogy tudatlanságból vagy szándékosan teszi-e ezt, az valójában édes mindegy. Értsd: az egyik változat rosszabb, mint a másik.) Az FTC elöljárója nem kisebb szamárságot mondott, mint hogy Thomas Doll a ferencvárosi labdarúgó-história negyedik legsikeresebb trénere.

A zöld-fehérek korifeusának javallható, hogy mielőbb kezdje tanulmányozni a nála jóval alaposabb klubkrónikás Nagy Béla műveit; megannyi újdonságot talál majd bennük. Sőt meglehet, számára minden oldal nóvum lesz azokból a könyvekből, de ha csak valamennyit megjegyez a dicső múlt felidézéséből, akkor már véletlenül sem jön elő a felemlített balgasághoz hasonló sületlenséggel.

Kis kitérő: nekem Thomas Doll-lal nincs bajom, még úgy sem, hogy jó néhány hónapja egymás után érik a kudarcok az FTC-t. Elvégre jöhetne ide Carlo Ancelotti, Pep Guardiola vagy José Mourinho is, napjaink itthoni futballcsapataival egyikük sem tudna mit kezdeni. Hogy feltehetően NB I-es elsőségre vezetné együttesét, az manapság nem számít, mert a magyar arany annyit ér, hogy utána jön, mondjuk, a Partizani Tirana, és már a nemzetközi kupák előszezonjában búcsúzni kell a hazai tiszavirágoktól.

Voltak persze kevésbé selejtezhető, egészen más korszakai is a honi labdarúgásnak, amelyekben – a mai garnitúrával ellentétben – hemzsegtek a nagyobbnál nagyobb egyéniségek. Az edzői poszton is, évtizedeken át. Valaha az FTC mesterét és csapatát sem lehetett leírni úgy, hogy Zöld-fehérke és a tizenegy törpe, hiszen a padon legendás személyiség ült, s a pályán ugyancsak mesés alakok mozogtak.

Akkora lapterjedelem nincs, hogy tételesen felsoroljuk, ki mindenki van előrébb Dollnál a sorban, de semmiképp sem feledhető – legföljebb a modern idők ferencvárosi klubelnöke számára –, hogy 1932-ben 100 százalékos produkcióval nyert bajnoki címet az FTC; hogy 1949-ben 140:36-os gólaránnyal hódította el az első osztály aranyérmét; hogy 1965-ben – az NB I-es elsőség 1963-as és 1964-es megszerzése után – a Juventus torinói legyőzésével hazahozta a Vásárvárosok Kupáját; hogy 1975-ben KEK-döntőt vívott; hogy 1995-ben bejutott az akkor még tizenhat csapatos Bajnokok Ligájába. Ezek az eredmények aligha függetlenek a korabeli edzőktől, időrendben Blum Zoltántól, Lyka Antaltól, Mészáros Józseftől, Dalnoki Jenőtől, Novák Dezsőtől. S akkor még nem szóltunk Tóth-Potya Istvánról, akinek irányításával 1929-ben az olimpiai (egy évvel később világ-) bajnok uruguayi válogatottat is felülmúlta a Ferencváros; és nem beszéltünk dr. Lakat Károlyról, aki az 1967-es bajnoki győzelem után 1968-ban úgy vezette címvédésre a kilencedik kerületi együttest, hogy közben Mexikóvárosban – akárcsak négy évvel korábban Tokióban – diadalra vitte az olimpiai válogatottat.

Ez eddig hét tréner, noha különösebben nem mélyültünk el a témában. Megkockáztatható: lenne olyan ember is, aki például a Nyilasi Tibor–Doll edzői párharc kimenetelén úgyszintén eltűnődne...

Ám, ismétlem, nem a német tréner áll itt a középpontban, jóllehet – miként a Haller utca környékén említeni szokás – az ő szervével verik a csalánt. Még az is elképzelhető: az FTC-nek az utóbbi hónapokban nyújtott, a nem létező hazai mércével kalibrálva is szánalmas teljesítménye nem annyira az edzőn, mint inkább a klubvezetésen múlik. A korifeusoknak amúgy is legalább annyira el kellene számolniuk a november eleje óta tizenhárom NB I-esnek nevezett mérkőzésen „elért”, három győzelmet (Gyirmót 2-0, Újpest 1-0, Szombathely 3-1), továbbá öt döntetlent (Vasas 2-2, MTK 1-1, Debrecen 0-0, Videoton 0-0, Diósgyőr 1-1) és ugyancsak öt vereséget (Paks 1-2, majd 1-3, Mezőkövesd 0-2, Honvéd 1-2, Vasas 1-2) tartalmazó mérleggel, akár a trénernek. Mert milyen tudatosság lehet ott, ahol ilyen tudatlanság van? Felmentés azzal együtt sem akad, hogy a főnök jártassága alapján a grémium a Jazz+Az zenekar számát idézi.

Annak refrénje így szól: „Mit tehet a sejt, ami mit se sejt?”