Az energia nemzetbiztonsági kérdés: nehéz elképzelni, hogy ebbéli jogaikat például a franciák vagy a németek átengednék Brüsszelnek – vélekedett Szájer József, a Fidesz európai parlamenti képviselője az országgyűlés Európai ügyek bizottsága előtt azután, hogy Aradszki András energiaügyi államtitkár ismertette a magyar kormány uniós energiaelképzeléseket illető kifogásait. A néppárti képviselő így lehetséges szövetségeseket lát bennük. Nem osztotta az uniós érdekérvényesítő képességünket kétségbe vonó ellenzéki véleményeket.
Mások szerint az Európai Parlament néppárti képviselőcsoportjába ülő fideszes képviselő szavai akár úgy is értelmezhetőek, hogy az Európai Bizottság energiaelképzeléseinek jó része Orbán Viktor rezsiharcától és a nemzeti konzultációtól függetlenül, leginkább a nagy államok ellenállásán bukhat el. Egy forrásunk szerint az Európai Bizottság (EB) a kudarc biztos tudatában állt elő energiaelképzeléseivel, sejtvén, hogy azt a tagállamok „szétszedik” és a végén csak egy mindenki által elfogadható váz marad. Ráadásul a vita további 2-3 évig eltarthat. Ezután az Európai Parlamentnek és az országok képviselőiből álló Európai Tanácsnak is el kell fogadnia az elképzeléseket. Mi több, a fideszes rezsiharc legfőbb szövetségese pártalapon éppenséggel az európai baloldal, míg legerősebb ellenlábasaik éppenséggel saját pártcsaládjuk soraiban találhatóak.
Aradszki András a parlamenti bizottság előtt a sajtótájékoztatóin tapasztaltaknál érzékelhetően magasabb szakmai színvonalon fejtette ki a kormány álláspontját. Bevezetőjében mintegy mellékesen megemlítette, hogy az EB „Tiszta energia” csomagjának megújuló energiaforrásokkal, rugalmassággal kapcsolatos elképzeléseivel alapvetően egyetértünk. Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy a Bizottság fő üzenete épp ez. Vagyis – ellenállás ide vagy oda - a lényegben egyetértünk. Fő kifogásaink az országszintű jogok központosítási törekvéseit érintik. Ilyen például a nemzeti konzultációs íveken is említett aggály, miszerint az EU megszüntetné a kormányok lakossági áramár-megállapítási jogát. Az Orbán-kabinet ennek megőrzését tartja a rezsicsökkentés zálogának. Aradszki András ezt részben ismét kétes hitelességű adatokkal igyekezett alátámasztani. Szerinte az „energia” a magyar átlagjövedelmek 40 százalékát viszi el, pedig a közműhivatal kimutatása szerint az arány 4,6 százalék.
Az államtitkár szerint az EU-ban 2010 és 2015 között 20–25 százalékkal mentek fel a villany- és gázárak. Az unió hivatalos statisztikái alapján legfeljebb 15-20 százalék jön ki. Bár az Eurostat ez idő alatt kétségkívül 36 százalékos magyarországi gázárcsökkent lát, a magyar statisztikák alapján lapunk – a 2010 utáni támogatásmegvonások és gázáremelések miatt jóval hitelesebbnek látszó - 12,6 százalékra jutott. Aradszki András szerint a kabinet nem támogatja az EU ama elképzelését se, hogy az energiaellátáshoz szükséges tartalékokat ne országos, hanem tágabb szinten határozzák meg és az ellátási egyensúlyért is térségi szabályozók feleljenek. Elvetjük a kötelező szociális tarifát is. Szerinte elvben ma is lehetne verseny a lakossági energiapiacon (más kérdés, hogy a leszorított árak miatt valószínűleg nem éri meg piacra lépni).
Fülöp Orsolya, az Energiaklub szakmai igazgatója állítja: a verseny önmagában nem hoz áremelést, ellenben a legnagyobb költségcsökkenést kétségkívül a lakások szigetelése eredményezné. Egy másik szakértő a kormányhoz hasonlóan nem tartja szerencsésnek az EU-csomag központosítási törekvéseit, ami szerinte anélkül is előremutató.