Lebegteti a Labour a második népszavazást

Szinte lehetetlen feladat áll a brit Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn előtt, a következő néhány hétben meg kellene fordítania a Labour számára kedvezőtlen trendet, s jelentősen növelni a párt támogatottságát, csak így lehet elkerülni, hogy a konzervatívok megsemmisítő vereséget mérjenek az ellenzéki pártra.

A veterán baloldali politikus tegnap első beszédét tartotta az előrehozott választás bejelentése óta. Corbyn beszédében elismerte, hogy nem konvencionális vezető, de érvelése szerint talán éppen ezt tudja előnyére fordítani, mert csak egy kívülálló lehet alkalmas arra, hogy felrázza a választókat. „Nagyobbak, erősebbek és eltökéltebbek vagyunk, mint valaha” - lelkesítette a pártaktivistákat a Labour-pártvezér.

Corbyn úgy fogalmazott, hogy a választáson a szavazóknak arról kell dönteniük, hogy a többség érdekeit előtérbe helyező Munkáspártra, vagy a gazdagokat és kiváltságosokat képviselő Konzervatív Pártra adják majd voksukat. A Munkáspárt igyekszik elérni, hogy az előrehozott választás ne csak a Brexitről szóljon, akkor ugyanis a konzervatívoknak eleve nyert ügyük lenne, Corbynt azonban a párton belül sokan vádolják azzal, hogy nem teljes szívvel korteskedett tavaly az unióban maradás mellett. Kérdésre válaszolva a Labour-pártvezér nem tett ígéretet arra, hogy ha kormányra kerülnének, második népszavazást írnának ki az EU-kilépés kialkudott feltételeiről. Igaz, arra sem volt hajlandó, hogy kategorikusan kizárja ezt a lehetőséget.

A The Times számára készült legutóbbi YouGov-felmérés szerint a Konzervatív Párt 48 százalékot érne el, a Munkáspárt pedig alig 24 százalékot. A 2015-ös parlamenti választások előtt ugyanakkor szinte fej-fej mellett álltak a toryk és a Labour. Jelenleg Theresa May kormányának 17 fős többsége van az alsóházban, a jelenlegi erőviszonyok alapján azonban akár 114 mandátumos többséget is elérhetnek a június 8-i voksoláson.

Elsődleges fontosságú az EU-állampolgárok helyzete
Az Európai Parlament (EP) elnöke szerint a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről folytatandó tárgyalásokon először a Nagy-Britanniában élő külföldi EU-állampolgárok, illetve az uniós államokban élő britek jogosultságairól kell megállapodni. Antonio Tajani, aki csütörtökön Londonban tárgyalt Theresa May brit miniszterelnökkel, elmondta: a brit kormányfő is egyetértett azzal, hogy e kérdés rendezése elsődleges fontosságú. Tajani arra kérte Mayt, hogy a következő egy hónapban vázolja fel intézkedési terveit.



Tüntetni nem elég

Publikálás dátuma
2017.04.21. 07:30
Vidéken is folytatódtak a kormányellenes tüntetések FOTÓ: PROFIMÉDIA/JUAN CARLOS HERNANDEZ
Tízezrek vonultak Venezuelában a „minden tüntetések anyja” néven emlegetett kormányellenes demonstráción. A halálos áldozatok ellenére ismét utcára vonul a tömeg.

Alig két évszázada, hogy a venezuelaiak hátat fordítottak a spanyoloknak, és a függetlenség útjára léptek, s most, az independista mozgalom 207. évfordulóján a társadalom jó része ismét szembefordult a hatalommal. Az április 19-i nemzeti ünnepen tízezrek követeltek új választásokat, s Nicolás Maduro szocialista elnök lemondását. A szokásoknak megfelelően az elnök is mozgósította híveit a fővárosban, ám messze elmaradt az ellenzéki megmozduláson kialakult tömegtől.

A lapunknak nyilatkozó Jorge Olivares a főváros egyik fő autópályáján tiltakozott. „Három kilométer hosszú volt a tömeg a nyolcsávos autópályán. A kormány végül tankokkal tartóztatott fel minket. Elállták az utat, közben pedig könnygázbombákat hajítottak felénk” – mesélte a diák a tüntetés közben. Az elmúlt három hét demonstrációihoz hasonlóan szerdán is dulakodás alakult ki a város több pontján a hatóságok és az ellenzékiek között. Egy 17 éves fiút és 23 éves nőt lelőttek, valamint egy katona is életét vesztette. Összesen nyolcan haltak meg eddig a demonstrációkon.

„Ha nő az erőszak a tüntetéseken, akkor várhatóan abbamaradnak a demonstrációk. Ez a legnagyobb kihívás az ellenzék számára. A venezuelaiak nem szeretik az erőszakot, a korábbi tapasztalatok ezt mutatják” – mondta a Népszavának Julia Buxton, Venezuela-szakértő, a Közép-európai Egyetem (CEU) oktatója, aki szerint a mostani demonstrációsorozat azért is más, mint a hasonló, 2014-es elégedetlenségi hullám – akkor közel ötven ember vesztette életét –, mert a régiós helyzet sokat változott azóta: Brazíliában, Argentínában, s az Egyesült Államokban is „rezsimváltás” történt, a venezuelai gazdasági helyzet is „katasztrofálisabb”, s a caracasi kormány is megosztottabb. Nicolás Maduro népszerűtlenebb, mint valaha, hiszen őt okolják a gazdasági bajokért, s a súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiányért. A népszerűségét nem növelte a kritikus hangok durva elhallgattatása sem. A mostani demonstrációs hullám is úgy alakult ki, hogy a Maduróhoz hű Legfelsőbb Bíróság március végén átvette az ellenzéki többségű törvényhozás jogköreit, s bár az általános felháborodás miatt a döntést hamar visszavonták, az emberek azóta is változást követelnek.

Julia Buxton szerint azonban a tüntetéssorozat aligha húzza ki az országot a krízisből. „Az egyetlen kiút az, ha tárgyalóasztalhoz ülnek a felek. Voltak nehezebb konfliktusok is a történelemben, amelyeket végül sikerült így lezárni. A lényeg az, hogy a nemzetközi közösség ösztönözni tudja a kormányt a dialógusra” – magyarázta Buxton, aki szerint az ellenzéken belül is akadnak olyan csoportok, amelyek elutasítják a párbeszédet a kormánnyal. Így nekik is közös nevezőre kell jutni, majd a társadalmat is meg kell győzni arról, hogy működőképes alternatívát nyújtanak a chávizmussal szemben. Sokan ugyanis ezért nem állnak be az ellenzék mögé, s többek között ezért is tudott fennmaradni az omladozó rendszer.

„Ha elfogadjuk az ellenzék érvrendszerét, miszerint a hadsereg, a rendőrség, az állami vállalatok, a bíróságok mind a kormány kezén vannak, akkor választ kellene tudniuk adni arra is, hogy mit tesznek mindezzel, ha ők kerülnek kormányra. Nagy probléma, hogy az ellenzéknek nincsenek tervei. Eddig nem sikerült elmondaniuk, hogy miként húznák ki Venezuelát a gazdasági válságból, vagy, hogy milyen összetételű lenne egy ellenzéki kormány. Az utóbbi éveket azzal töltötték, hogy a nemzetközi közösségnél lobbiztak, és egymással vitatkoztak, de a kormányzást nem tervezték meg” – magyarázza Buxton.

Trumpot támogatta a venezuelai kormány
Venezuela fél millió dollárral támogatta Donald Trump amerikai elnök januári beiktatását – derült ki csütörtökön nyilvánosságra került dokumentumokból. Az adományt a Citgo Petroleumon – a venezuelai állami olajvállalat amerikai leányvállalatán – keresztül ajánlotta fel a venezuelai kormány, írja a BBC. Nicolás Maduro eddig nem kommentálta a lépést, pedig érdekes volna, hiszen a venezuelai elnök gyakran vádolja az Egyesült Államokat Venezuela problémáiért.



Tüntetni nem elég

Publikálás dátuma
2017.04.21. 07:30
Vidéken is folytatódtak a kormányellenes tüntetések FOTÓ: PROFIMÉDIA/JUAN CARLOS HERNANDEZ
Tízezrek vonultak Venezuelában a „minden tüntetések anyja” néven emlegetett kormányellenes demonstráción. A halálos áldozatok ellenére ismét utcára vonul a tömeg.

Alig két évszázada, hogy a venezuelaiak hátat fordítottak a spanyoloknak, és a függetlenség útjára léptek, s most, az independista mozgalom 207. évfordulóján a társadalom jó része ismét szembefordult a hatalommal. Az április 19-i nemzeti ünnepen tízezrek követeltek új választásokat, s Nicolás Maduro szocialista elnök lemondását. A szokásoknak megfelelően az elnök is mozgósította híveit a fővárosban, ám messze elmaradt az ellenzéki megmozduláson kialakult tömegtől.

A lapunknak nyilatkozó Jorge Olivares a főváros egyik fő autópályáján tiltakozott. „Három kilométer hosszú volt a tömeg a nyolcsávos autópályán. A kormány végül tankokkal tartóztatott fel minket. Elállták az utat, közben pedig könnygázbombákat hajítottak felénk” – mesélte a diák a tüntetés közben. Az elmúlt három hét demonstrációihoz hasonlóan szerdán is dulakodás alakult ki a város több pontján a hatóságok és az ellenzékiek között. Egy 17 éves fiút és 23 éves nőt lelőttek, valamint egy katona is életét vesztette. Összesen nyolcan haltak meg eddig a demonstrációkon.

„Ha nő az erőszak a tüntetéseken, akkor várhatóan abbamaradnak a demonstrációk. Ez a legnagyobb kihívás az ellenzék számára. A venezuelaiak nem szeretik az erőszakot, a korábbi tapasztalatok ezt mutatják” – mondta a Népszavának Julia Buxton, Venezuela-szakértő, a Közép-európai Egyetem (CEU) oktatója, aki szerint a mostani demonstrációsorozat azért is más, mint a hasonló, 2014-es elégedetlenségi hullám – akkor közel ötven ember vesztette életét –, mert a régiós helyzet sokat változott azóta: Brazíliában, Argentínában, s az Egyesült Államokban is „rezsimváltás” történt, a venezuelai gazdasági helyzet is „katasztrofálisabb”, s a caracasi kormány is megosztottabb. Nicolás Maduro népszerűtlenebb, mint valaha, hiszen őt okolják a gazdasági bajokért, s a súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiányért. A népszerűségét nem növelte a kritikus hangok durva elhallgattatása sem. A mostani demonstrációs hullám is úgy alakult ki, hogy a Maduróhoz hű Legfelsőbb Bíróság március végén átvette az ellenzéki többségű törvényhozás jogköreit, s bár az általános felháborodás miatt a döntést hamar visszavonták, az emberek azóta is változást követelnek.

Julia Buxton szerint azonban a tüntetéssorozat aligha húzza ki az országot a krízisből. „Az egyetlen kiút az, ha tárgyalóasztalhoz ülnek a felek. Voltak nehezebb konfliktusok is a történelemben, amelyeket végül sikerült így lezárni. A lényeg az, hogy a nemzetközi közösség ösztönözni tudja a kormányt a dialógusra” – magyarázta Buxton, aki szerint az ellenzéken belül is akadnak olyan csoportok, amelyek elutasítják a párbeszédet a kormánnyal. Így nekik is közös nevezőre kell jutni, majd a társadalmat is meg kell győzni arról, hogy működőképes alternatívát nyújtanak a chávizmussal szemben. Sokan ugyanis ezért nem állnak be az ellenzék mögé, s többek között ezért is tudott fennmaradni az omladozó rendszer.

„Ha elfogadjuk az ellenzék érvrendszerét, miszerint a hadsereg, a rendőrség, az állami vállalatok, a bíróságok mind a kormány kezén vannak, akkor választ kellene tudniuk adni arra is, hogy mit tesznek mindezzel, ha ők kerülnek kormányra. Nagy probléma, hogy az ellenzéknek nincsenek tervei. Eddig nem sikerült elmondaniuk, hogy miként húznák ki Venezuelát a gazdasági válságból, vagy, hogy milyen összetételű lenne egy ellenzéki kormány. Az utóbbi éveket azzal töltötték, hogy a nemzetközi közösségnél lobbiztak, és egymással vitatkoztak, de a kormányzást nem tervezték meg” – magyarázza Buxton.

Trumpot támogatta a venezuelai kormány
Venezuela fél millió dollárral támogatta Donald Trump amerikai elnök januári beiktatását – derült ki csütörtökön nyilvánosságra került dokumentumokból. Az adományt a Citgo Petroleumon – a venezuelai állami olajvállalat amerikai leányvállalatán – keresztül ajánlotta fel a venezuelai kormány, írja a BBC. Nicolás Maduro eddig nem kommentálta a lépést, pedig érdekes volna, hiszen a venezuelai elnök gyakran vádolja az Egyesült Államokat Venezuela problémáiért.