Bánya nélküli bányászfalu - Csalfa ígéretek, szomorú valóság

Publikálás dátuma
2017.04.24. 07:05
A bányabezárás után lassú, de megállíthatatlan pusztulásnak indult a vidék FOTÓK: SZABÓ BARNABÁS
A bányászfalvak lakói hajdan irigyelt helyzetben voltak, a bányák bezárása azonban padlóra küldte őket. Sokakban meg ma is él a remény, hogy egyszer újra indulhat a termelés, s ezt a hiú ábrándot csalfa kormányzati ígéretek csak tovább éltetik. A valóság azonban - miként azt Egercsehiben is tapasztaltuk - szomorú.

Recsk, Ózd, Lyukóvölgy, Farkaslyuk, Borsodnádasd: észak-magyarországi bányásztelepülések, amelyekben néhány évtizedre beköszöntött a jólét, majd amikor nemzet-, vagy piacgazdasági okokra hivatkozva bezárták a munkát adó bányát, megállt az élet. A szerencsés kevesek korkedvezményes nyugdíjba mentek, a még kevesebb „ügyesek” privatizálták – vagy egyszerűen ellopták – amit lehetett. A többség azonban utcára került, mert a speciális vájár, aknász végzettséggel, tapasztalattal a környékéken nem rúghatott labdába: nem volt másik bánya, ahová átjelentkezhettek, másik táró, ahol fúrhattak, vájhattak volna.

Az Eger és Ózd között, festői dombok mögött megbúvó Egercsehit is a bánya tette naggyá. A községházával szemben mementóként felállított üres csille, a falu központjában vasajtókkal lezárva, mélabúsan ácsingózó hajdani mini-villamoserőmű – a „Centrálé”, amelyik a közeli bélapátfalvi cementgyárat is ellátta árammal hajdanán –, vagy épp a belülről csupaszra lepusztított, kitört ablakokkal pöttyözött háromemeletes volt fürdőépület, a plafonokról furcsa ritmusban lelógó vezetékekkel, mind-mind egy hajdan virágzó, s a polgárosodás útjára lépett majd onnan letaszított tisztes munkásvilágra emlékeztet. Ez az új-telepi rész, a bányászlakások, közjóléti épületek világa. Az ó-faluban málladozó, a vállalkozás elindítójáé volt Beniczky-kastély tovább komorítja a képet: a korai kezdetekről mesél, egy álomról, ami egy ideig valósággá lett, aztán szétfoszlott.

A szerencsés kevesek korkedvezményes nyugdíjba mentek

A szerencsés kevesek korkedvezményes nyugdíjba mentek

A bánya indulására már nem emlékezhetnek a mai „utolsó bányászok”, akik valamennyien elmúltak már hetven-nyolcvan évesek. Balogh Jenő, Nagy Gusztáv, Barta János, Kelemen Károly, Utassy Antal vájárok, Bakos Albin fővájár, Ökrös Imre műszaki vezető, valamint két asszony, Nagy Istvánné, és Ökrös Imréné az ötvenes években került ide, s innen ment kényszerű nyugdíjba. Velük beszélgetettünk arról, miért nem tudja feldolgozni a falu több mint negyedszázada a bánya bezárásából adódó anyagi és lelki veszteséget.

Legtöbben tanulókánt kezdtek itt: három napot jártak iskolába, s három napot dolgoztak már tizennégy évesen. Legényszállón laktak, s eleinte tizenkét órákat melóztak: csak az ötvenes évek közepén változott meg ez a munkarend, s tértek át a nyolcórás munkanapokra. A bánya hideg volt és nyirkos, miként egyikük fogalmazott: „szén van, por van, sár van, de levegő az nincs”. Sokan nem érték meg a nyugdíj-korhatárt: a faluközpontban szürke gránittábla őrzi annak a hatvankét bányásznak nevét, akik munka közben, balesetben vesztették életüket. Mások az úgynevezett „bányász-tüdővészben”, szilikózisban hunytak el fiatalon. S van, aki rejtélyes módon, váratlanul, ok nélkül: mintha a bánya bezárásába halt volna bele. Az idős bányászok máig hurcolt sérelme, hogy a bánya bezárásának napján egyetlen főnök, vagy „nagy ember” sem volt ott mellettük. - Feljött az utolsó csille az aknából, a bányászzenekar elhúzta a bányászhimnuszt, és mindenki sírt – idézik fel a végnapokat, s közben most is többen elsírják magukat.

Akinek volt némi érzéke a valósághoz, az már korábban is sejthette: a bányát nem a termelékenysége vagy gazdaságossága, hanem a szocialista rendszer tartja életben. Egercsehiben már a hatvanas évektől kezdve nem termeltek nyereséggel kőszenet, noha a vizsgálatok szerint 15 millió tonnányi szénvagyon rekedt a föld mélyén, miután betömték az aknajáratokat, s átadták a tárókat a talajvíznek. Sokan ma is emlékeznek rá, hogy Kapolyi László akkori ipari miniszter a nyolcvanas évek végén helikopterrel (!) látogatott el Egercsehibe, megnyugtatta az embereket, hogy fennmarad a bánya, majd néhány hónappal később már a bezárásról érkezett a hír.

Azt még a nyugdíjas bányászok is elismerik: Egercsehi térségében csak drágán és körülményesen lehet kinyerni a kőszenet, a domborzati viszonyok miatt ugyanis egyre mélyebbre és mélyebbre kellett ásni, hogy a kívánt réteget elérjék. A tartósan veszteséges működés ellenére a hetvenes-nyolcvanas években „dübörgött a jólét”, s mesterségesen pumpálták bele a pénzt a vállalkozásba. Az alapbéren felül különböző ösztönzőket kaptak a munkások: a fizetésük harminc százalékát földalatti pótlékként írták jóvá, plusz tíz százalékot kapott a lőmester és a csapatvezető, a délutános műszakért 5, az éjszakaiért 10 százalék többlet járt. A bánya megszűnésekor, 1990 elején 18-22 ezer forintos bérekkel szereltek le jó néhányan: ekkoriban egy évtizedek óta dolgozó óvónő vagy tanár ennek legfeljebb felét vitte haza. Sokan ingyenesen szolgálati lakást kaptak, a rezsiért sem kellett fizetni. A bér mellé természetbeni juttatásként évente 72 mázsa szén jutott a dolgozóknak: ez bőven fedezte a saját fűtési igényüket, a felesleget pedig lovaskocsival bevitték Egerbe, s ott pénzért vagy borért eladták.

Nemigen találnánk Egercsehiben olyan hajdani bányászt, akinél nincs otthon valamilyen ereklye, régi bányalámpa, jelvényes bot, vagy legalább egy darab kőszén. Ökrös Imréné például magával vitte a ruharaktár-, és fürdő utolsó jelenléti ívét: ebben vezették, hogy ki, mikor, milyen váltás ruhát adott le. Férje sorra hordja elénk a padlásról a régi lámpásokat, sisakokat, s azokat a kis „emlékeket”, amelyet saját maga esztergált, s adott át jubiláló társainak.

Ökrösék környezete „kicsiben” leképezi azt is, miként forgácsolódott atomjaira egy hajdan boldogabb közösség. A családfő mutatja a villamoserőműhöz közeli kis kocsmát, amelybe munka után be-betértek egyet fröccsözni a tárókból feljövő bányászok: akkoriban senkinek se kellett egyedül ücsörögni az asztalnál. - Régebben senki se sietett azonnal haza, beültünk, beszélgettünk, barátkoztunk, megismertük egymást. Voltak focimeccsek, működött kézilabda és tekecsapat. A kultúrházban minden hétvégére szerveztek programot, még Latabár Kálmán is eljött ide egyszer. A moziban hetente háromszor volt előadás: a vonat Mónosbélig hozta el Egerből a tekercseket, majd onnét a szénszállító kötélpályákon lévő csillék egyikére tették azokat, s így érkeztek meg a filmek Egercsehiig.

Ma már az errefelé utazó nem látja a levegőben sem a csilléket, sem a vezetékeket: beolvasztották vagy ellopták azokat. Mónosbélben ipari műemlékként még ott van a fából készült, többszintes szénrakodó állomás, de évek óta rogyasztja az idő, s félő, hogy egyszer csak összedől.

Az a generáció, amelyet a bánya edzett szíjasra, nem mobilis: bármennyire is csökkent a megvásárolt vagy épp saját kézzel felépített bányászlakások, házak értéke az utóbbi időben, még mindig elegendő vagyonnak számított ahhoz, hogy egyfajta kapaszkodóként megőrizzék és vigyázzanak rá – vagyis ott maradjanak egy pusztuló faluban. Az utánuk következőket már nem kötötték ide a bányász-emlékek, a hajdani legendákból pedig csak a megkopott öregembereket, öregasszonyokat látták maguk körül, ami nem elég ok a maradásra. Tovább is állt a mai húszas-negyvenes korosztály hetven-nyolcvan százaléka. Zömük a fővárosig vagy a Dunántúlra „futott”, jócskán akadnak azonban olyanok, akik meg sem álltak egészen Amerikáig: onnan küldik haza a fényképes karácsonyi lapokat, hogy jól vagyunk, a gyerekek még beszélnek magyarul, bár Petőfi verseibe, Kosztolányi novelláiba beletörik a megértés bicskája.

Kovács András, a falu polgármestere 16 éves volt, amikor bezárt a bánya, de az ő szívében is él valamiféle sajátos nosztalgia az akkori idők után. Pedig amúgy két lábbal a földön járó ember. Az egri tűzoltóságnál dolgozott korábban, s csupán a szolgálatot függesztette fel a polgármestersége idejére, de állományban ott maradt: az legalább biztos munkahely. Másodállásban méhészkedik és juhokat tart, mert szerinte egy keresetből ma már nehéz megélni ezen a vidéken.

- Az emberek jól éltek a bánya idejében. Lovaskocsival hordták ki a szenet, jött Puci bácsi, s házhoz vitte mindenkinek. A bányásznapokon anyám hétvégente kézen fogott, s mentünk ki a piacra, bútort nézni – egyáltalán nem volt szokatlan, hogy valaki ilyenkor vette meg az egész hálószobagarnitúrát. Talán nem voltak nagy igényeink, de úgy emlékszem, mindenre jutott pénz, s elmehettünk mindenhová, ahová akartunk. A bányászok társadalmi munkában felépítettek egy üdülőt a Balatonnál, s oda akár két-három hétre is lemehettek a családok – mondja.

Az üdülő ma is megvan, most az iskola használja. Kovács András szerint az is nagy szó, hogy egyáltalán van nyolc osztályos iskola a faluban, sőt, óvoda, posta és takarékszövetkezet is. A környék csendes, a természet magával ragadó. Ám hiába, ha az itt élők a mai településképet folyton a virágzó bányászfalu torz tükörképével vetik össze, s ez megkeseríti a mindennapjaikat. Igaz, a továbblépés nem is olyan könnyű. Bármerre néznek, minden pusztuló épület, minden ottfelejtett felirat, s minden műtárgy, amit korábban használati tárgyként kezeltek, erre a letűnt, boldogabb világra emlékezteti őket.

(Az írás az interneten áprilisban újraindult Tekintet című folyóirat első számában megjelent szociográfiai riport szerkesztett, rövidített változata.)

Szerző

Totális adatgyűjtésbe kezd a KSH

Szabad utat ad a kormány a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatgyűjtésének: a jövőben a hivatal a személyes azonosítókkal együtt is megkaphatja az emberek adatait. A parlament előtt lévő, Semjén Zsolt által jegyzett indítvány szerint a hivatal egyebek mellett az egészségügyi- és a szociális ellátással, az adóval valamint az ingatlannyilvántartással kapcsolatos információinkhoz juthatna hozzá csonkítás nélkül.

Több tucat törvényt módosítana egyetlen jogszabállyal a kormányzat azért, hogy a KSH a más állami szervezetek által gyűjtött információkat egyedi azonosításra alkalmas formában kapja meg. Eddig ugyanis az úgynevezett érzékeny, személyes adatokat nem lehetett átadni.

A tervezet szerint a KSH a jövőben szinte bármely hazai adatállományból megkaphatná az adóazonosítót, a TAJ- és személyi számot is. Így például a fogyatékossággal, a családtámogatásokkal, a tőkepiaci felügyelettel, a sporttal, a magánnyomozással kapcsolatos, valamint az útlevél- és cégbírósági nyilvántartásban szereplő bármely információt is személyekre lebontva kapja meg a hivatal. Ezzel gyakorlatilag a jövőben a KSH minden adatállományt össze tud kapcsolni. Bár a javaslat szövege szerint az eredményt csak statisztikai célokra lehetne használni, a jogvédők aggódnak a totális adatgyűjtés miatt.

- Nagyon veszélyes a különleges személyes jellemzők gyűjtése olyan módon, hogy azokat más adatokkal is össze lehessen kapcsolni – mondta lapunknak Alexin Zoltán. Az adatvédelmi szakértő hozzátette: a KSH korábban gyűjtött adatokat az élve születésekről és a halálozásokról személyazonosításra alkalmas módon - amit szintén problémásnak lát emberi jogi szempontból, de az a védelmi mechanizmus, amely szerint az adatokat legkésőbb egy évvel később megfosztották az azonosítás lehetőségétől, ez esetleg megfelelhet az Európai Unió Alapjogi Chartájának, illetve az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Vagyis az, hogy kivételesen személyes adatok kerülnek a KSH kezelésébe – általában nem kifogásolható. Az viszont már biztosan nem felel meg az arányosság követelményének, hogy a KSH időkorlát nélkül gyűjtse minden állampolgárról a különleges adatokat. Ezért szerinte a törvényjavaslat több pontja is jogsértő.

Mint mondta, nem fogadható el, hogy a KSH minden állampolgárról mindhalálig nyilvántartsa a teljes betegéletútját, a társadalombiztosítás által támogatott összes kiváltott gyógyszerét. Szerinte ez biztosan ellentétben áll egy európai jogállam alapértékeivel. Hozzátette: az egészségi ellátások adatainak nyilvántartása kódolt formában "esetleg" elfogadható (feltéve, hogy a kódokat és a természetes személyeket összerendelő táblázatot megsemmisítik). Arról is gondoskodni kellene, hogy egy-egy ember életeseményeinek és ellátásainak adatait ne lehessen 1-2 évnél hosszabb időre összekapcsolni, naplózni - ez ugyanis már profilalkotás lenne.

Alexin Zoltán megjegyezte, hogy miközben az EU Általános adatvédelmi rendelete lehetővé teszi, hogy az érintettek még adataik statisztikai feldolgozása ellen is tiltakozzanak, Magyarországon erre nincs jogorvoslati lehetőség.

Szerző

Nehéz brüsszeli hét vár Orbánékra

Publikálás dátuma
2017.04.24. 07:00
Orbán Viktor a 2016. március 7-i EU-csúcs előtt FOTÓ: Dean Mouhtaropoulos/Getty Images
“Magyar nagyhét” kezdődik ma Brüsszelben. Kiderül, hogy az Európai Bizottság indít-e új kötelezettségszegési eljárásokat Magyarország ellen, illetve új szakaszba léptet-e már meglévőket. Választ kapunk arra is, hogy az Európai Néppárt milyen jövőt szán a Fidesznek a pártcsaládban. A héten az uniós “kormány” elnökével, valamint tagjaival tárgyal Soros György, a CEU alapítója és Michael Ignatieff rektor. Az Európai Parlament szerdán plenáris vitát tart a magyarországi helyzetről.

Orbán Viktornak eleget kell tennie az Európai Bizottság igényeinek, ha az utólagos javításokat kér a felsőoktatási törvényben - nyilatkozta a hétvégén a Der Spiegel hírmagazinnak Manfred Weber, a Fideszt is magában foglaló Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakciójának a vezetője. A német kereszténydemokrata politikus közölte: "nincs EPP tagság minden áron", és ezt Orbán Viktornak világosan meg fogják mondani a pártcsalád szombaton esedékes elnökségi ülésén. "Vannak határok, amiket a magyar miniszterelnök sem léphet át" - tette hozzá, ilyennek nevezve a kutatás és az oktatás szabadságát.

Az EPP elnöksége a Brexitről szóló szombati uniós csúcs előtti órákban tanácskozik a magyarországi politikai helyzetről. Bár baloldali és egyes néppárti parlamenti képviselők egy ideje a Fidesz kizárását sürgetik a kereszténydemokrata pártcsaládból, Siegfried Muresan néppárti szóvivő a minap azt nyilatkozta: ez nem prioritás, és sohasem volt napirenden. Az elnökség döntései attól is függnek, hogy mi történik a megelőző napokban: a magyar kormány és személyesen Orbán Viktor hogyan reagálnak a bírálatokra, amelyekben lesz bőven részük.

Az Európai Bizottság most valóban rászánta magát arra, hogy alapos vizsgálatnak vesse alá a magyarországi demokrácia helyzetét, és határozott lépéseket tegyen az uniós normákat sértő törvényekkel, illetve gyakorlattal szemben - hallottuk a napokban több brüsszeli forrásból is. Csütörtökön - amikor a testület nyilvánosságra hozza a kötelezettségi eljárások április csomagját - kiderül, hogy talált-e közösségi szankcionálásra megérett magyar jogszabályt. Frans Timmermans jogállamiságért és alapvető jogokért is felelős alelnök a hónap közepén már felvillantott néhány lehetőséget a beavatkozásra, aggasztónak nevezve a felsőoktatási törvénymódosítást, a menekültügyi szabályokat, a roma gyerekek iskolai szegregációját és a terhes nők foglalkoztatásában tapasztalható diszkriminációt.

Egyes menekültügyi rendelkezések és a romák oktatási elkülönítése miatt már folyik eljárás Magyarország ellen. Kérdés, hogy az Európai Bizottság kielégítőnek tartja-e az aggodalmaira eddig adott válaszokat, vagy további lépéseket tart indokoltnak. Úgy értesültünk, hogy a romák diszkriminációját érintő témákban "konstruktív párbeszéd" zajlik Budapest és Brüsszel között, és a magyar kormány ígéretet tett arra, hogy orvosolja a problémákat.

Brüsszeli megfigyelők nem zárják ki, hogy magyar menekültügyi rendelkezések kerülhetnek a kötelezettségszegési eljárások csütörtöki csomagjába. Erre utalhat, hogy szerdán Pintér Sándor belügy- és Trócsányi László igazságügyi miniszter Brüsszelben tárgyalnak. Megbeszéléseiken szóba kerülhet az illegális határátlépéssel kapcsolatos büntetőeljárás EU irányelveket sértő módszerei miatt 2015. decemberében indult kötelezettségszegési eljárás esetleges szigorítása. A menedékkérők tranzitzónába zárását elrendelő márciusi magyar törvénymódosításról azonban most nem mond véleményt Brüsszel, mivel nyárig adott határidőt a tisztázásra. "Politikai döntéstől" függ, hogy Junckerék már ezen a héten pellengérre akarják-e állítani Magyarországot a menekültkvóták elutasítása miatt, vagy — ami valószínűbb — megvárják az Európai Bíróság későbbi döntését. A pakliban van, hogy a Bizottság szociális, munkajogi törvényszegés miatt fogja tetemre hívni az Orbán-kormányt.

A CEU jövőjét érintő törvénymódosításról hamarosan elkészül az EU jogi értékelése. Lapunkban is közölt értesülések szerint a jogszabály sérthet bizonyos közösségi normákat, ezért Brüsszel akár már a héten eljárást indíthat. Ennek ellentmondani látszik, hogy az EU ellenőrző testülete általában az érintett hatóságokkal folytatott egyeztetések kudarca után szokta rászánni magát a végső eszközként bevethető kötelezettségszegési eljárásra. Ráadásul Soros György, a CEU alapítója és a Nyílt Társadalom Alapítvány elnöke éppen csütörtökön és pénteken tárgyal a bizottsági vezetéssel - többek között - az egyetem működését ellehetetlenítő törvénymódosításról. Előtte Michael Ignatieff CEU rektor Frans Timmermans-szal, majd az Európai Parlament (EP) frakcióvezetőivel és képviselőivel találkozik egy keddi meghallgatáson.

Ignatieff felkészítő körútját követi szerda délután az EP plenáris vitája a magyarországi helyzetről, és ezen meg nem erősített hírek szerint részt vesz Orbán Viktor miniszterelnök is. Az ülést elsősorban a "CEU törvénynek" szentelik, amelyet a képviselő-testület meghatározó frakciói elítéltek. A parlament ezúttal nem készül határozatot elfogadni, bár a képviselők közvetlenül a plenáris megnyitása előtt is beterjeszthetnek erről szóló javaslatot. Az elmúlt hetekben a szocialisták, a liberálisok és a zöldek rendkívüli szankciós eljárás elindítását követelték az Európai Bizottságtól Magyarországgal szemben.

Sűrű menetrend
Hétfő: Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke fogadja Michael Ignatieffet, a CEU elnökét és rektorát; Konferencia a Brüsszeli Szabadegyetemen „Oktatási szabadság és demokrácia - a felsőoktatás válsága Magyarországon” címmel, felszólal Michael Ignatieff
Kedd: Meghallgatás az Európai Parlamentben a CEU jövőjéről Michael Ignatieff részvételével.
Szerda: Dmitrisz Avramopulosz migrációért felelős biztos fogadja Pintér Sándor belügyminisztert és Trócsányi László igazságügyi minisztert; Plenáris vita az Európai Parlamentben a magyarországi helyzetről
Csütörtök: Kötelezettségszegési eljárásokról dönt az Európai Bizottság; Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Vera Jourová igazságügyi biztos fogadják Soros Györgyöt, a Nyílt Társadalom Alapítvány elnökét
Péntek: Frans Timmermans és Jyrki Katainen gazdasági növekedésért és munkahely-teremtésért felelős bizottsági alelnök fogadja Soros Györgyöt.
Szombat: Délelőtt ülést tart az Európai Néppárt Elnöksége a magyarországi helyzettel összefüggő kérdésekről.