Brian Hanley az első transzgenikus ember. Hatvanéves korára két ellensége lett: az öregség és az óvatosság. Bio-hackerként veszélyes dolgot művelt, izmai sejtjeiben egy idegen gén munkálkodik, amely magasan tartja a növekedési hormonját.
A Kaliforniában élő tudós, aki korábban a biológiai fegyverek elleni védekezéssel foglalkozott, a La Repubblicának mesélte el meredek ötletének történetét.
„Amikor a kaliforniai egyetemen az AIDS-vírust tanulmányoztam, azt olvastam, hogy Ghrh-nak nevezett hormonunknak a legnagyobb hatása a növekedés hormonjára van. Megtámadja a sejteket ugyanazokat a receptorokat használva, amelyet az AIDS-vírus használ ellenük. Arra gondoltam, hogy minél több Ghrh hormonunk van, az AIDS annál több „lefoglalt” receptort talál és így a betegség megszűnik. Azért is, mert a Ghrh erősíti az immunrendszert is” – mondta Hanley, aki elárulta, hogy az AIDS-problémáról azért tért át a szervezet fiatalítására, mert a gyógyszercégek nem akartak beruházni az AIDS-ellenes programjába. Ezért összpontosított a hormon egyéb pozitív hatásaira, arra, hogy erősíti az immunrendszert és késlelteti az öregedést.
Brian Hanley FORRÁS: TWITTER
„Azért választottam a Ghrh hormont, mert egyike azoknak, amelyekkel a legtöbb állatkísérletet hajtották végre, viszonylag alacsony kockázattal. Hogy az emberre milyen hatással lehet, egyelőre nem tudni. Megvan az óriásnövés kockázata és annak veszélye, hogy stresszeli a különböző szerveket. Nem lehet kizárni az agytumort sem. Jelenleg azonban egészséges vagyok. Nem szabad elfelejteni, hogy a szervezetnek van egy önszabályozó rendszere, amely megakadályozza, hogy a hormon növekedési szintje túl magas legyen. Én a technikámmal csak arra törekszem, hogy visszavigyem a fejlődést a harmincéves kori szintre.”
Éppen a kockázatok miatt Hanley egy független bioetikai bizottsághoz fordult, amely hozzájárult a kísérlet végrehajtásához, de csak egyetlen emberen. Ezért úgy döntött, hogy ő maga lesz a kísérleti alany. Azért még sincsen teljesen egyedül, mert a kísérletet figyelemmel kíséri a Harvard egyetem orvoskarának George Church laboratóriuma is. Hanley emlékeztet arra, hogy korábban is számos tudós, köztük tucatnyi Nobel-díjas végzett saját magán kísérletet. A legutóbbi Barry Marshall, 2005 orvosi Nobel-díjasa volt, aki lenyelt egy helikobaktérium-kultúrát, hogy megtudja, milyen hatása van az emésztőrendszerre és a fekélyekre.
A tudós nem titkolja a kísérlet lefolyását sem. „Én egy olyan gént programoztam be, amely tartalmazza a Ghrh gént. Egy laboratóriummal tenyésztettem ki. Aztán egy orvossal beinjekcióztattam a combomba és elektromos árammal belehatoltattam a sejtekbe. Az igazat megvallva, nagyon fájdalmas volt, rémálmaim vannak tőle még most is. Először 2015 júliusában csináltam, másodszor - már érzéstelenítéssel – egy évvel később.”
Hanley számára már az első is valóságos eufória volt, de nem tartja kizártnak, hogy igazából még csak a placebo-hatás érvényesült. Azóta viszont több paramétere is pozitív irányba változott. Több lett a fehér vérsejtje, kevesebb a rossz koleszterinje, több a jó és 10-zel kevesebb az egy perc alatti szívverése. A további hatások még váratnak magukra. Azért az „őrült orvos” megnyugtatja környezetét: még nem ütköztek ki rajta Mr. Hyde személyiségi jegyei.
