Mit mondott Rogán Antal a halálbüntetésről 2015-ben?

Publikálás dátuma
2017.04.28. 08:22

A frakcióvezető szerint legitim a halálbüntetésről szóló vita, mert „erről a magyar társadalomnak nem volt módja dönteni”. Magyarországon ugyanis nem népszavazás, nem a parlament törölte el a halálbüntetést, hanem az Alkotmánybíróság. Mint mondta, a politikában vannak olyanok, akik „liberálisabbak a büntetőjog szabályai terén”, velük szemben a Fidesz a szigorúságot képviseli. Hangsúlyozta: a három csapás törvénye miatt ma Magyarországon hétezerrel többen vannak börtönben, mint 2010-ben, és nem azért, mert ennyivel többen követtek el bűncselekményeket, hanem azért, mert hosszabb ideig tartják fogva a bűnismétlőket. Egyre többen vannak azok is, akik tényleges életfogytiglani büntetésüket töltik.

Szerző

Putyin árnyéka

E sorok írója a Népszava hasábjain még a Fidesz hét évvel ezelőtti, nemzeti katasztrófával felérő kétharmados választási győzelme előtt hangot adott azon meggyőződésének, hogy Orbán Viktor kormányra kerülve óhatatlanul az orosz orientációt teszi majd meg külpolitikája alapelvének, meghazudtolva önnön korábbi retorikáját. (Nem törnek át, 2010. január 22.) Amikor most a Szabadság téri szovjet emlékművet festékes flakonnal megdobáló kormányellenes tüntető történetéről hallok, mégis felteszem magamnak a kérdést, Magyarország vajon még szuverén államnak tekinthető-e. Egy hazája kabinetjének külpolitikai irányvonalával elégedetlen magyar állampolgárt az itt élő orosz kolónia haragjával revolverezve nyilvános bocsánatkérésre kötelezhet egy csecsen férfi Budapesten, s a hazai hatóságok tétlenül asszisztálnak e legalábbis megkérdőjelezhető törvényességű cselekményhez? Vagy a miniszterelnök szájízének nagyon is megfelel ez a váratlan helyről érkezett segítség? A negyedik alkotmánymódosítás ellen a Fidesz-székháznál tiltakozó fiatalok eltávolításában néhány éve többek között egy elítélt gyilkos is segédkezett. Orbánnak olyannyira fogyatkoznának hazai hívei, hogy oroszbarát külpolitikája védelmében a kormányfő immáron külföldi zsoldosok segítségét veszi igénybe? Szél Bernadett, az LMP társelnöke mindenesetre a nemzetbiztonsági bizottság napirendjére kérte felvenni az ügyet. Amennyiben a kormánypártok képviselői szokásukhoz híven lesöprik ezt az ellenzéki javaslatot is, maguk erősítik a gyanút a honi közvéleményben.

Hogy Putyin árnyéka egyre inkább Magyarországra vetül, azt alighanem a hazai lakosság jelentős része érzékeli már. Mi másnak tulajdonítanánk a Publicus Intézet kutatásának napokban közzétett eredményét, miszerint alig három hónap alatt szignifikánsan megnőtt azoknak a száma, akik szerint a kabinet külpolitikája elsősorban Oroszország érdekeit szolgálja. Az orosz minta másolása persze eddig is tetten érhető volt a kormánypártok tevékenységében; gondoljunk többek között a hatalomkoncentrációra, a fékek és ellensúlyok kiiktatására, a protekcionizmusra, a sajtószabadság elleni meg-megújuló támadásokra, vagy a civilellenességre. De a politikai brigantizmus, a másként gondolkodók fizikai atrocitással való fenyegetése egészen idáig jobbára ismeretlen maradt még Orbán államában is. Köztudott, hogy Putyin politikai ellenfelei közül számtalan személy legalábbis különös körülmények között veszítette életét az elmúlt csaknem két évtizedben. A mérőkód-botrány, illetve a CEU-ügy után a putyini módszerek meghonosodása is Moszkva befolyásának vészes megnövekedését bizonyítaná hazánkban, mindennek pedig különös színezetet kölcsönözne Magyarország NATO- és EU-tagsága. Ha bizonyítani akarja a világ közvéleménye előtt, hogy hazánk szuverén állam, ő maga pedig nem orosz vazallus, Orbán Viktornak éppen ezért nyomást kell gyakorolnia a hatóságokra, hogy a szovjet emlékművet megdobáló Komáromy Gergellyel kapcsolatos incidens a jövőben ne fordulhasson elő.

Putyin árnyéka

E sorok írója a Népszava hasábjain még a Fidesz hét évvel ezelőtti, nemzeti katasztrófával felérő kétharmados választási győzelme előtt hangot adott azon meggyőződésének, hogy Orbán Viktor kormányra kerülve óhatatlanul az orosz orientációt teszi majd meg külpolitikája alapelvének, meghazudtolva önnön korábbi retorikáját. (Nem törnek át, 2010. január 22.) Amikor most a Szabadság téri szovjet emlékművet festékes flakonnal megdobáló kormányellenes tüntető történetéről hallok, mégis felteszem magamnak a kérdést, Magyarország vajon még szuverén államnak tekinthető-e. Egy hazája kabinetjének külpolitikai irányvonalával elégedetlen magyar állampolgárt az itt élő orosz kolónia haragjával revolverezve nyilvános bocsánatkérésre kötelezhet egy csecsen férfi Budapesten, s a hazai hatóságok tétlenül asszisztálnak e legalábbis megkérdőjelezhető törvényességű cselekményhez? Vagy a miniszterelnök szájízének nagyon is megfelel ez a váratlan helyről érkezett segítség? A negyedik alkotmánymódosítás ellen a Fidesz-székháznál tiltakozó fiatalok eltávolításában néhány éve többek között egy elítélt gyilkos is segédkezett. Orbánnak olyannyira fogyatkoznának hazai hívei, hogy oroszbarát külpolitikája védelmében a kormányfő immáron külföldi zsoldosok segítségét veszi igénybe? Szél Bernadett, az LMP társelnöke mindenesetre a nemzetbiztonsági bizottság napirendjére kérte felvenni az ügyet. Amennyiben a kormánypártok képviselői szokásukhoz híven lesöprik ezt az ellenzéki javaslatot is, maguk erősítik a gyanút a honi közvéleményben.

Hogy Putyin árnyéka egyre inkább Magyarországra vetül, azt alighanem a hazai lakosság jelentős része érzékeli már. Mi másnak tulajdonítanánk a Publicus Intézet kutatásának napokban közzétett eredményét, miszerint alig három hónap alatt szignifikánsan megnőtt azoknak a száma, akik szerint a kabinet külpolitikája elsősorban Oroszország érdekeit szolgálja. Az orosz minta másolása persze eddig is tetten érhető volt a kormánypártok tevékenységében; gondoljunk többek között a hatalomkoncentrációra, a fékek és ellensúlyok kiiktatására, a protekcionizmusra, a sajtószabadság elleni meg-megújuló támadásokra, vagy a civilellenességre. De a politikai brigantizmus, a másként gondolkodók fizikai atrocitással való fenyegetése egészen idáig jobbára ismeretlen maradt még Orbán államában is. Köztudott, hogy Putyin politikai ellenfelei közül számtalan személy legalábbis különös körülmények között veszítette életét az elmúlt csaknem két évtizedben. A mérőkód-botrány, illetve a CEU-ügy után a putyini módszerek meghonosodása is Moszkva befolyásának vészes megnövekedését bizonyítaná hazánkban, mindennek pedig különös színezetet kölcsönözne Magyarország NATO- és EU-tagsága. Ha bizonyítani akarja a világ közvéleménye előtt, hogy hazánk szuverén állam, ő maga pedig nem orosz vazallus, Orbán Viktornak éppen ezért nyomást kell gyakorolnia a hatóságokra, hogy a szovjet emlékművet megdobáló Komáromy Gergellyel kapcsolatos incidens a jövőben ne fordulhasson elő.