Amióta a főzés igencsak sikeres tévés műfajjá vált, és a gasztronómiát már-már abnormálisan felfokozott érdeklődés követi, a jelentős séfek közül sokan sztárrá váltak. A sztárok közül pedig jó néhányan közel kerültek a gasztronómiához. Vannak, akik csak alkalmanként kokettálnak vele, főzőműsorokban népszerűsítik magukat, vagy kiadatnak egy sztorikkal teletűzdelt szakácskönyvet. Többeknek viszont ennél jóval komolyabb az érdeklődésük. A Belvárosi Piacon, ami mindinkább kezd a világ nagyvárosaiban megtalálható gasztropiaccá formálódni, séf-nagyágyú is nyitott már éttermet, Széll Tamás, aki a Bocuse d' Or világversenyén csapatával negyedik helyet ért el, és még két különdíjat is nyert. De például saját fejlesztésű ínyencségeit árulja a kiváló színész, Szabó Győző.
Forrás: Lakatos Műhely
Lakatos Márk stylist, divatújságíró, műsorvezető, jelmeztervező, aki már gyerkőc korában segédkezett nagyszülei pecsenyesütőjénél, nem egészen egy éve nyitotta meg, társával, Harmath Csabával együtt, ugyanitt a Lakatos Műhelyt. Hallani lehetett arról, hogy valami készülődik. Tavaly májusban a Gourmet Fesztiválon már megjelent saját kreációjú kolbászaival, olyan különlegességekkel is, mint amilyen a szarvas- vagy a fácán kolbász. Aztán nyáron, hétvégéken, a tihanyi piacon, már rendszeresen üzemelt a Lakatos Műhely, aminek, mivel jókora tetszés fogadta, állandó helyet kerestek. És amikor adódott egy lehetőség a Belvárosi Piacon, örömmel vették, meglehetősen gyorsan megteremtették maguk számára a körülményeket. A hely alapszínei és alapformája a piros-fehér kocka, nosztalgikusan megidézi a régi piros-fehér abroszos, hangulatosan házias kisvendéglőket. Ahogy Márk kérdésemre elmeséli, ez azt is jelképezi, hogy meg akarják őrizni a hagyományos ízeket, de kicsit korszerűsítve, fantáziával, újragondolják az ételeket, ahogy a piros-fehér kockás fal, vagy éppen Csaba ugyanilyen pólója is némiképp eltolódik az absztrakt művészet irányába, miközben egyértelmű a kiindulópont.
A forró, csaknem főzelék sűrűségű, cappuccino színű, barna csiperkéből készült, póréhagymacsírával díszített gombakrémleves mutatós, piros, fehér pettyekkel tarkított, kedves csuporban érkezik. Harmonizál egymással a külcsín és a belbecs. A fő attrakciónak változatlanul a különböző kolbászok számítanak. Most csak sertésből készültek voltak, amit kicsit nehezményeztem is. A kéksajtosat és a narancsos-oregánósat kóstoltam. Mindkettőnek markáns a fűszerezése, de anélkül, hogy elnyomná az érezhetően jó minőségű hús ízét.
A nálunk szokásos vastagabb kolbászokkal, vagy éppen az Ausztriában oly népszerű, utcán akár öltönyös urak, estélyi ruhás hölgyek által is majszolt bécsi wursttal ellentétben, ezek hosszúkás, vékony példányok. Márk azt mondja, azért van ez így, mert nálunk a kolbász főleg férfiak eledelének számít, éppen a vaskossága, zsíros zaftossága miatt, de ők olyat akartak, ami mindenkié, nők is szívesen eszik, akár megfogják kecses ujjaikkal, és nem foltozzák vele össze magukat. Természetesen minden frissen, akkor kezd sülni, amikor a vendég megrendeli, ezen a piacon hadat üzentek azoknak, akik reggel lesütik a húst, a krumplit, és még délután is azt árulják, mikróban melegítve. Remek a kolbászhoz adott ropogós pirítós, a zsályás, áfonyás, csípős mustár, és a cherryecetes lila hagyma. No meg a reszelt zelleres répa.
Szintén főszereplő itt a rakott krumpli, ami kicsi, persze, hogy piros, vaslábosban készül, méghozzá úgy, hogy felvert tojás – nem csupán a fehérje -, sül a tetejére. Belül sem karikázva van benne a főtt tojás, hanem eggyé olvad az étellel, áthatja azt, amiben naná, hogy ugyancsak hangsúlyossá válik a kolbász is. Mindig van valamilyen főzelék, de mire délután kettőre odaértem, már elfogyott. Lágy panna cotta-val, aminek tetejére meggychutney meg karamellizált dió kerül, zárjuk az ebédet. Mindezt Marosi Balázs, fiatal séf készítette, és szolgálta is fel. A Lakatos Műhelyben nem bonyolítanak túl semmit, egyszerű, garantáltan jó minőségű alapanyagokból készülő, karakteres ízű ételek kaphatók.
* Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be.
