Papírforma győzelem a gyulai színházban

Publikálás dátuma
2017.05.03. 07:46
Shakespeare drámáját ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében mutatták be tavaly a Gyulai Várszínházban Eszenyi Enikő, Trill Zsolt é
A kormányközeli folyóirat főszerkesztőjét, a teátrumi szakmai múlt nélküli Elek Tibort választották a Gyulai Várszínház élére. A direktori posztra egyetlen hazai színházi szakember sem pályázott Vidnyánszky Attila üzenetét követően.

Papírforma győzelmet aratott a Gyulai Várszínház igazgatói posztjára kiírt pályázaton Elek Tibor irodalomkritikus, akinek nincs szakirányú végzettsége, igaz, ez nem volt feltétele a poszt elnyerésének. Ilyesmivel a korábbi igazgató, Gedeon József sem rendelkezett. Az intézménygazda helyi embert keresett. És aki keres…

Több árulkodó jele is volt, hogy a helyi önkormányzat nem bízza a véletlenre, ki lesz a vezetője a Gyulai Várszínháznak. Előbb a korábbi igazgató, Gedeon József temetésén Vidnyánszky Attila fogalmazott úgy: nem nagyon lát olyan embert a szakmában, aki betölthetné a korábbi igazgató helyét. Ezt az „üzenetet” könnyű volt dekódolni. Ezt támasztja alá, hogy egyetlen hazai színházi szakember sem adott be pályázatot Gyulára. (A korábbi igazgató két évtizede az MDF-es vezetésű gyulai önkormányzat kulturális osztályvezetői székéből katapultált a Gyulai Várszínház direktori székébe általános iskolai tanári végzettséggel, jókora botrányt kavarva.)

Vidnyánszky kijelentésével szinte egy időben a Görgényi Ernő (Fidesz) polgármester (mellette a testület több tagja is) arról beszélt, hogy mindenképpen helyi embernek kellene vezetnie a színházat. Ez nem egyszerűen radikálisan korlátozta a szóba jöhető jelöltek számát és kilétét, de a szakmaisággal szemben a helyi kötődést részesítette előnyben. A pályázat kiírásakor a városvezető hangsúlyozta, hogy a Várszínház értékeinek, hagyományának és koncepciójának megtartását fontosnak tartja, legfeljebb finomhangolást lát szükségesnek. A művészi koncepcióalkotás ilyen mérvű korlátozása, a lehetséges újítások elleni előzetes polgármesteri hadüzenet vélhetően azoknak is elvehette a kedvét a pályázástól, akiket Vidnyánszky és a gyulai döntéshozók helyi pályázókat előnybe részesítő szavai addig nem józanítottak ki.

Aligha kétséges, hogy a Békéscsabán élő Elek Tiborról már akkor megszületett a politikai döntés, amikor az igazgatói pályázatot még ki sem írták. A kiírási feltételek is ezt valószínűsítik. A Magyar Narancs szerint a polgármester ebben az ügyben egyeztetett a Nemzeti Színház igazgatójával is. Érthetetlen, hogy a későbbi befutó miért kérte, hogy pályázatát zárt ülésen tárgyalják.

Elek Tibor a Vidnyánszky Attilával feltételezett kapcsolatára úgy reagált, hogy ő mindig a saját útját járja. Csak legyen, aki elhiggye neki.

Elek Tibor jelenleg is a Békésben megjelenő Bárka folyóirat főszerkesztője, ezt az állást nem adja fel azt követően sem, hogy színházigazgató lesz. Élettársa, Farkas Wellmann Éva szerkesztőtársa a folyóiratnál. A Bárka főszerkesztői teendői mellett ettől az évtől mellett oktatója a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft-nek, amelynek szintén oktatója élettársa, és annak testvére Farkas Wellmann Endre. Az állami költségvetésből két részletben közel 700 millió forintot elnyerő, kormány közelinek nevezhető alapítvány vezetője 2016-ban Bárka-díjat vehetett át. Az Orbán János Dénes irányította szervezetben végzett munkájával a frissen kinevezett színházigazgató egyszerre három munkakört lát el.

Ötvenmilliós támogatás
Tavaly a a Nemzeti Kulturális Alap megszüntette a folyóiratok támogatását. A tiltakozások hatására egy kormányhatározatban rögzítették, hogy 960 millió forintot adnak vidéki folyóiratok támogatására, a pénzt a Lezsák Sándorhoz köthető Lakitelek Népfőiskola által alapított NMI Művelődési Intézet Nonprofit Kft.-nek utalják át.
A Magyar Narancs forrásai szerint pályázni nem kellett, a főszerkesztőket telefonon tájékoztatták a döntésről. Egyenként százmillió forintot kapott a Hitel, a Kortárs, a Magyar Napló és a Magyar Krónika, hetven milliót a „polgári szellemiségű” Magyar Szemle. A döntés értelmében ötvenmillió forintos támogatást kapott a kéthavonta megjelenő, Elek Tibor vezette Bárka című folyóirat is.

Beleszól a politika

Az elmúlt hónapokban a legnagyobb vihart a szombathelyi színházigazgató választás váltotta ki. Jordán Tamás igazgatót, bár vetélytársa Dér András visszalépett, nem választotta meg a helyi közgyűlés. Hiába demonstráltak a városban Jordán mellett, hiába álltak ki mellette a Nemzet Színészei, illetve több társulat, ez sem volt elegendő. Egy évre, 2018. szeptemberig meghosszabbították ugyan a mandátumát, és ki is írták az új pályázatot, de továbbra is bizonytalan, hogy meddig maradhat a színház élén, amelyet ő alapított. Szakmai érv nem hangzott el amellett, hogy mi is a baj Jordánnal, csupán célozgatások kísérték az eseményeket. Az is felvetődött, hogy ezentúl meghívásos pályázati procedúrában döntsenek az igazgatókról, de végül ettől a megoldástól egyelőre a minisztérium elállt. Információnk szerint május 10-én dönt a fővárosi közgyűlés a Trafó új igazgatójáról. A jelenlegi direktor, Nagy József nem pályázott. Egy pályázat érkezett be csupán, Barda Bea, a Trafó művészeti vezetője adta be a koncepcióját. A szakmai bizottság egyhangúlag javasolta a kinevezését. B.Gy.

Nem ruhakupac, egy másik ember

Publikálás dátuma
2017.05.03. 07:45
Illésy Éva a szöveg és a fizikai színház eszközeivel segít a közönségnek szembesülni a hajléktalanléttel és talán empátiát terem
Leé József ötvenévesen volt pályakezdő, kötete csak halála után jelent meg. “Hajléktalan költőnek” is mondják, bár több ennél. Verseiből monodráma készült, az alkotók ezzel is párbeszédet szeretnének kezdeni.

“Az előadás nagyon jó volt, Józsi is ilyennek képzelhette el. Még jobb lett volna, ha a közönség utána kérdez is valamit” - mondta Ormódi József, a Fedél Nélkül (FN) egyik terjesztője a Leé József: Rendben élni című darab előadása és az azt követő beszélgetés után. És valóban, az Átrium Film-Színház előterében a tucatnyi néző érdeklődve, de a szembesülve hajléktalansággal megnémulva ült. És hallgatta, hogy milyen könnyen találja magát az utcán az ember, elég egy rossz döntés, és hogy mennyire nehéz kijönni az alkoholizmusból. Talán szemrehányást tett magának előítéletei miatt netán empátiát vitt magával az utcára.

Az FN terjesztése és az ezzel járó felelősségvállalás számos hajléktalan számára kapaszkodó. Azt jelenti, ami a monodráma címe is: Rendben élni. A társadalom-érzékenyítő előadás a tavalyelőtt elhunyt Leé József verseiből merít, és célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen a hajléktalanságról. A színész, Illésy Éva láthatóan közel van ezekhez a versekhez, és a nézőkhöz is: a tekintetét, a megszólítottságot nem lehet elkerülni. Főleg a szűknek tűnő, valójában nagyon jól kihasználható térben, az Átrium kávézójában. Furcsa hely: előnye, hogy a darab kikerül az exkluzív színházteremből, hiszen egy klasszikus színpadon minden esetben groteszk hatást kelt olyanoknak hangot adni, akik nézőként nagy eséllyel nem léphetnek be ebbe a térbe.

A darab elsősorban a hajléktalan-költő hangjára épít és eszerint válogat az életműből. A hajléktalanság az alapvető létélmény, amelynek legjellemzőbb kifejezői az évszak toposzok. Ezek itt nem az emberi élet ívét jelentik, hanem azt a múltról és jövőről is megfeledkező körforgást, amely a faggyal, hóval, jó idővel zsigerien határozza meg az utcai létet. Ugyanakkor a hajléktalanságon kívül is több kapcsolódási pontot kínál a darab. A József Attila-i léttapasztalattal rokonságot mutató és azt ki is fejező versek különböző válsághelyzetekből szólnak: a szorongás, a gyógyíthatatlan betegség miatti halálfélelem, a végső kétségbeesés és az öngyilkosság gondolata, kiszolgáltatottság, kilátástalanság és a remény váltakozása az, amivel univerzális emberi tapasztalatokat közvetít. A veszteséget felméri és számot vet vele, de a panasz, szemrehányás vagy a számonkérés hiányzik ebből a költészetből. Ami segít túlélni, az az önirónia, és a versírás, ami megtartó erővel bír.

Az előadás záróképe: egy magzatpózba kuporodó, sapkás, ballonkabátos alak. Hátulról látjuk. Mintha visszazáródna az a világ, ami az előadással megnyílt. És aminek közvetítője látványban az aluljárókból ismerős, személytelen ruhakupac, a monodráma nyújtotta művészeti tapasztalat alapján: egy másik ember.

Info

Leé József: Rendben élni

Május 23., Átrium Film-Színház

A darab Leé József verseiből válogat, a költő Bánom is én című kötete 2016-ban jelent meg.

Nem ruhakupac, egy másik ember

Publikálás dátuma
2017.05.03. 07:45
Illésy Éva a szöveg és a fizikai színház eszközeivel segít a közönségnek szembesülni a hajléktalanléttel és talán empátiát terem
Leé József ötvenévesen volt pályakezdő, kötete csak halála után jelent meg. “Hajléktalan költőnek” is mondják, bár több ennél. Verseiből monodráma készült, az alkotók ezzel is párbeszédet szeretnének kezdeni.

“Az előadás nagyon jó volt, Józsi is ilyennek képzelhette el. Még jobb lett volna, ha a közönség utána kérdez is valamit” - mondta Ormódi József, a Fedél Nélkül (FN) egyik terjesztője a Leé József: Rendben élni című darab előadása és az azt követő beszélgetés után. És valóban, az Átrium Film-Színház előterében a tucatnyi néző érdeklődve, de a szembesülve hajléktalansággal megnémulva ült. És hallgatta, hogy milyen könnyen találja magát az utcán az ember, elég egy rossz döntés, és hogy mennyire nehéz kijönni az alkoholizmusból. Talán szemrehányást tett magának előítéletei miatt netán empátiát vitt magával az utcára.

Az FN terjesztése és az ezzel járó felelősségvállalás számos hajléktalan számára kapaszkodó. Azt jelenti, ami a monodráma címe is: Rendben élni. A társadalom-érzékenyítő előadás a tavalyelőtt elhunyt Leé József verseiből merít, és célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen a hajléktalanságról. A színész, Illésy Éva láthatóan közel van ezekhez a versekhez, és a nézőkhöz is: a tekintetét, a megszólítottságot nem lehet elkerülni. Főleg a szűknek tűnő, valójában nagyon jól kihasználható térben, az Átrium kávézójában. Furcsa hely: előnye, hogy a darab kikerül az exkluzív színházteremből, hiszen egy klasszikus színpadon minden esetben groteszk hatást kelt olyanoknak hangot adni, akik nézőként nagy eséllyel nem léphetnek be ebbe a térbe.

A darab elsősorban a hajléktalan-költő hangjára épít és eszerint válogat az életműből. A hajléktalanság az alapvető létélmény, amelynek legjellemzőbb kifejezői az évszak toposzok. Ezek itt nem az emberi élet ívét jelentik, hanem azt a múltról és jövőről is megfeledkező körforgást, amely a faggyal, hóval, jó idővel zsigerien határozza meg az utcai létet. Ugyanakkor a hajléktalanságon kívül is több kapcsolódási pontot kínál a darab. A József Attila-i léttapasztalattal rokonságot mutató és azt ki is fejező versek különböző válsághelyzetekből szólnak: a szorongás, a gyógyíthatatlan betegség miatti halálfélelem, a végső kétségbeesés és az öngyilkosság gondolata, kiszolgáltatottság, kilátástalanság és a remény váltakozása az, amivel univerzális emberi tapasztalatokat közvetít. A veszteséget felméri és számot vet vele, de a panasz, szemrehányás vagy a számonkérés hiányzik ebből a költészetből. Ami segít túlélni, az az önirónia, és a versírás, ami megtartó erővel bír.

Az előadás záróképe: egy magzatpózba kuporodó, sapkás, ballonkabátos alak. Hátulról látjuk. Mintha visszazáródna az a világ, ami az előadással megnyílt. És aminek közvetítője látványban az aluljárókból ismerős, személytelen ruhakupac, a monodráma nyújtotta művészeti tapasztalat alapján: egy másik ember.

Info

Leé József: Rendben élni

Május 23., Átrium Film-Színház

A darab Leé József verseiből válogat, a költő Bánom is én című kötete 2016-ban jelent meg.