Előfizetés

Mit művelünk? - Pusztító mennyiségű méreg a delfin szervezetében

Publikálás dátuma
2017.05.03. 17:25
Illusztráció/Thinkstock
Egy rég betiltott vegyi anyag, a poliklórozott bifenilek (PCB-k) "sokkolóan" magas mennyiségét mutatták ki a szakemberek a brit vizek egyik utolsó kardszárnyú delfinjének szervezetében. A Lulu nevű példány tetemét tavaly találták meg a skóciai Tiree szigetén. Az állat halálát az okozta, hogy horgászzsinórokba gabalyodott - írta a BBC News.

"A Lulu szervezetében kimutatott PCB-mennyiség húszszorosa volt annak a biztonságos értéknek, amelyet szerintünk el tud viselni egy cetféle szervezete" - mondta Andrew Brownlow, a Scotland's Rural College (SRUC) munkatársa. A szakember szerint Lulu bekerült a világ azon állatai közé, amelyek szervezetében eddig a legtöbb PCB-maradványt találták, ami aggodalomra ad okot a brit vizek maroknyi gyilkosbálna-állományának hosszú távú túlélését illetően.

Az egykor elektromos készülékekhez, festékekhez és gyulladásgátlókhoz használt PCB-ket az 1970-es években tiltotta be az Egyesült Államok és az Európai Unió az emberi és állati szervezetre gyakorolt mérgező hatásuk miatt.
A lassan lebomló vegyületek azonban még ma is jelen vannak a tengeri táplálékláncban és jelentős fenyegetést jelentenek az olyan csúcsragadozókra, mint a gyilkos bálnák.

A kutatók szerint Lulu kora - az állat legalább 20 esztendős volt - lehetett az egyik oka a magas PCB-szintnek, a vegyi anyag ugyanis felhalmozódott az évek során az állat szervezetében. A kemikáliáknak számos hatása lehet az élő szervezetre. Bizonyítékok támasztják alá, hogy gyengíthetik az immunrendszert és befolyásolhatják a szaporodási képességet. Brownlow szerint Lulu esetében is ez lehetett a helyzet, az állat petefészkének vizsgálata ugyanis azt mutatta, hogy a nőstény sosem hozott világra borjat.

A vegyi anyagok az agyat is befolyásolhatják. A kutatók szerint a mérgezés közrejátszhatott Lulu halálában azáltal, hogy legyengítette őt, aminek következtében az állat nem tudott megbirkózni azzal, hogy belegabalyodott a kötélbe. Brownlow szerint gyilkos bálnák esetében rendkívül ritkán találkozni ilyen esettel.

Lulu csontvázát a Skóciai Nemzeti Múzeum őrzi.

Műanyagfaló molylepkék

Göbölyös N. László írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2017.05.03. 07:40

Műanyagevő hernyókkal venné fel a harcot a tudomány az egyre növő szemétkupacok ellen.

A természetből jöhet a megoldás a plasztikok okozta környezetszennyezésre. A cambridge-i egyetem, illetve a santanderi spanyol nemzeti kutató központ munkatársai egy hernyóban találták meg a plasztik esküdt ellenségét.

Paolo Bombelli, Chris Howe és Federica Bertocchini rájött ugyanis, hogy a nagy viaszmolylepke lárvája, amely felfalja a méhkasok viaszát, ugyanúgy képes a műanyagot is lebontani. A kísérletek azt mutatták, hogy ez a lárva ugyanazzal a mechanizmussal bontja szét a műanyag vegyi alkotóelemeit, ahogyan azt a méhviasz megemésztésekor teszi.

A kutatók feltételezik, hogy a műanyag természetes lebomlásának titka a hernyó mikrobáiban vagy emésztő enzimeiben van és szándékukban áll felgyorsítani a kísérleteket, hogy mielőbb meg lehessen menteni Földünket a műanyag-felhalmozás elkerülhetetlen következményeitől. Az összekötő kapocs a kötőanyag. A méhviaszé ugyanaz, mint ami fenntartja a polietilén robusztus molekuláris struktúráját: egy ismétlődő szénatomlánc.

8 millió köbtonna műanyag
Az az elrettentő látvány, amit a nagy tengerparti fürdőhelyeken látunk, csupán a jéghegy csúcsa. Egy 2015-ös tanulmány megállapította, hogy minden évben legalább 8 millió köbtonna műanyagot szórunk a tengerekbe. Az Ocean Conservancy nevű amerikai non-profit szervezet szerint ennek mindössze 5 százaléka lebeg a felszínen, a többi 95 százalék alámerül, megfojtja a mélytengeri élőlényeket, és felborítja az óceán biológiai egyensúlyát.
A legnagyobb szennyező 5 dél-kelet-ázsiai ország: Kína, a Fülöp-szigetek, Indonézia, Vietnam és Thaiföld. Ők a felelősek a tengeri műanyag-hulladék 60 százalékáért.

„A hernyó lesz a kiinduló pont – nyilatkozta Bombelli a BBC News-nak –, meg kell értenünk részleteiben, hogy miként zajlik ez a folyamat. Reméljük, hogy megtaláljuk azt a technikai megoldást, amellyel minimálisra tudjuk csökkenteni a műanyag-hulladékok problémáját.”

Federica Bertocchini a La Repubblicának elárulta, hogy e felfedezéshez nem szakterülete, a fejlődés-biológia, hanem hobbija vezette. Szabadidejében ugyanis amatőr méhész, és üres kaptárait télen be szokta vinni a házába. Aztán amikor tavasszal újra ki akarta őket vinni a kertbe, egy rakás hernyót szedett össze belőlük. A lárvákat egy műanyag zsákba tette, és amikor néhány óra múlva ránézett, már úgy nézett ki a zsák, mintha szitává lőtték volna és a hernyók kiszabadultak. Bombelli és Bertocchini korábban együtt dolgoztak Londonban, és miután kiderült, hogy Cambridge-ben éppen ilyen irányú kutatás folyik, Federica kérte, hogy csatlakozhasson a csapathoz.

A három szakember már azon is gondolkodik, hogy ez a környezetvédő „találmány” nehogy a viaszmolylepkék vészes elszaporodásához vezessen, mivel a méhek léte és a méztermelés amúgy is veszélybe került az elmúlt években.

Federica Bertocchini mindazonáltal arra figyelmeztet, hogy ha sikerül megtalálni a széles skálájú megoldást, az ne jelentse azt, hogy innentől kezdve bárki büntetlenül szétszórhatja a műanyag-szemetet, mondván, hogy „úgyis „könnyen el lehet majd tüntetni.”

Minden évben mintegy 80 millió tonna polietilént gyártanak szerte a világon, elsősorban bevásárló szatyrokhoz és élelmiszer-csomagoláshoz. Bár az utóbbi években egyre több nagyáruház tért át az újrahasznosított és az újra felhasználható papírtasakokra, ez csak csepp a tengerben, mert ezek a műanyagoknak több száz év kell ahhoz, hogy önmaguktól lebomoljanak, menthetetlenül mérgezve a földeket, folyókat, óceánokat.

Összecsavarható vizespalack
A tervezőknek elegük lett abból, hogy az emberek ennyi műanyag palackot dobnak ki, ezért kitalálták a tökéletes alternatívát. A Que Bottle feltalálói, Jean és Kevin Wu szerint azért dobják ki a legtöbben a műanyag flakonokat egy-két használat után, mert egyszerűen megunják cipelni, és nem fér el a táskájukban. Az új gyártmány lényege épp az, hogy mikor az itóka elfogyott, könnyedén kisebbre lehet csavarni azt egy mozdulattal, hogy jobban elférjen, könnyebb legyen szállítani.



Nagy ürgelyuk-számlálás Bugacon

Publikálás dátuma
2017.04.29. 10:55
FOTÓ: Thinkstock
Megszámolták az ürgelyukakat Bugacon, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei megbecsülhessék az itteni állomány nagyságát – írja a baon.hu.

Az ürge valaha olyan nagy számban élt az országban, hogy mezőgazdasági kártevőnek számított. Élőhelyük drasztikus csökkenése miatt azonban olyannyira megritkult, hogy ma már fokozottan védett faj.

Az ürgék állományának országos szintű nyomon követése céljából évente felmérik az ismert élőhelyeken az egyedszámot. Ennek legegyszerűbb módja az ürgelyukak megszámlálása, amiből már következtetni lehet, hány példány élhet a területen. Az elmúlt három napban a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai és a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakképző Iskola 88 tanulója fésülte át a bugaci pusztát és számba vették az összes ürgelyukat.

Az eredmények összesítése és azok kiértékelése még néhány napba beletelik, de annyit elöljáróban is el lehet mondani, hogy az itteni populáció évek óta stabilnak tekinthető.

Az ürge igen fontos szerepet tölt be az élővilágban, védelme több okból is különösen fontos. Több értékes, ritka ragadozó madarunk, mint például a kerecsensólyom és a parlagi sas egyik fő táplálékát jelentik. Az ürge fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.