Amikor A Városért Egyesület jubileumi, 25. kerekasztal-beszélgetését terveztük, arra gondoltunk, hogy a hazai felsőoktatásban az elmúlt években tapasztalható kormányzati beavatkozások – a keretszámok és a tandíjrendszer radikális átalakítása, a kancellári rendszer bevezetése – épp elegendő témát biztosítanak ahhoz, hogy Budapest egyetemi, akadémiai életéről beszéljünk. Mit jelent ma Budapesten a tanulás, a tudás szabadsága? Milyen szellemi, gazdasági hatásokról beszélhetünk? Hol a helyünk Európában és a világon?
Amikor ezeket a kérdéseket megfogalmaztuk, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a fantomellenségekkel vívott háborújában az Orbán-kormány legközelebb a Közép-Európai Egyetemnek üzen majd hadat.
Mi motiválhatta a CEU elleni támadást? Milyen fékevesztett gyűlölet áll annak a támadásnak a hátterében, amelytől a világ legjobb tudósainak százai, Nobel-díjasok tucatjai, a világ vezető politikusai és a Budapest utcáit elfoglaló több tízezres tiltakozó tömeg sem tántoríthatta el Orbán Viktort? Budapest felsőfokon címet viselő kerekasztal-beszélgetésünkön ezekre a kérdésekre kerestük a választ Fodor Éva szociológussal, a CEU rektorhelyettesével, Mészáros Tamás közgazdásszal, a Budapesti Corvinus Egyetem korábbi rektorával és Polónyi István egyetemi tanárral, oktatáskutatóval. Őszintén sajnáltam, hogy Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a rendezvény előtt két nappal lemondta megjelenését.
Számomra furcsa, hogy bár Tarlós István 2008-ban megjelent könyvében még arról panaszkodik, hogy „a fővárosnak nincs semmi kapcsolata az Akadémiával, és mint később kiderült, az egyetemekkel sincs”, sőt felhívta a figyelmet, hogy „Közép-Európa egyik egyetemi, tudományos központja vagyunk, és ennek a ténynek nem szabadna ennyire, hogy úgy mondjam, hidegen hagynia a városvezetést”, kilenc évvel később a CEU elleni kormányzati támadásra reagálva a főpolgármester mindössze annyit tudott mondani, hogy Budapestnek nincs semmilyen haszna abból, hogy a CEU a magyar fővárosban működik. Túl azon, hogy ez a hozzáállás borzasztóan korlátolt, amit a főpolgármester mond, az tényszerűen sem igaz.
A CEU az az intézmény, amely nem elviszi a hallgatókat Budapestről, hanem idehozza őket, sőt megmutatja nekik, hogy Budapest mennyire fantasztikus város. Azok a diákok, akik a Közép-Európai Egyetemen a világ legjobb oktatóitól szerzik a tudásukat, tanulhatnának bárhol máshol a világon, mégis a mi városunkat választották. Ahogyan arra Fodor Éva is felhívta a figyelmet: a CEU olyan világhírű oktatókat, Nobel-díjasokat vonz Budapestre, akiket más intézmények nem tudnak, továbbá szép, modern, nyitott tereket hoz létre a fővárosban, nyitott rendezvényeket szervez, amelyeken bárki részt vehet. A CEU a magyar államnak pénzébe nem kerül, sőt, évente több milliárd forintnyi adót fizet és európai uniós forrásokat is Budapestre hoz. Mindebből világosan kitűnik, hogy az intézmény elleni támadásnak nincs racionális oka, kizárólag politikai.
A CEU elleni támadásra adott hivatalos kormányzati magyarázatok biztosan nem igazak. Nem a CEU az egyetlen, amelyik nemzetközileg elismert diplomát ad, a Corvinus például a Passaui Egyetemmel működik együtt szorosan. A közös diplomához természetesen semmi szükség arra, hogy az egyik ország intézményének a másik országban legyen campusa – hívta fel a figyelmet Mészáros Tamás. Polónyi István ugyancsak nagypolitikai okokat lát a CEU elleni támadás mögött, mint mondta: az Orbán-kormány valószínűleg arra számított, hogy ha a CEU-n keresztül rúg egyet Soros Györgyön, azzal jó pontokat szerezhet az új amerikai adminisztrációnál, ugyanakkor nem vették figyelembe, hogy a CEU zavartalan működése amerikai érdek is, mint ahogyan azt az amerikai külügy is teljesen egyértelművé tette az elmúlt hetekben.
Senki, a CEU rektorhelyettese sem vitatja, hogy nem lehet módosítani a szabályozáson vagy épp ne lehetne beépíteni a rendszerbe a minőségbiztosítást. Ugyanakkor Orbán Viktornak és kormányának is meg kell értenie, hogy a Közép-Európai Egyetem és a CEU egy és ugyanaz, ha utóbbit a kormány ellehetetleníti, az előbbi is megszűnik. Az amerikai diploma nem privilégium, hiszen az intézmény az amerikai oktatási rendszer szerint működik és hallgatóinak kétharmada épp az amerikai diploma miatt választja a budapesti intézményt. A CEU-ra ugyanakkor több száz magyar hallgató is jár, a kutatásokban számtalan magyar szakember vesz részt. Éppen ezért van szükség mielőbbi megoldásra, de – mint azt Fodor Éva kihangsúlyozta – nem a kormány által meglebegtetett kiskapuk kellenek, amelyekkel a CEU kijátszhatja a törvénymódosítást, hanem olyan megoldások, amelyek hosszú távon rendezik a CEU ügyét. Hozzáteszem: a megoldás azért is sürgető, mert Budapestnek hímestojásként kell vigyáznia minden olyan tudásbázisra, amely értékeket teremt.
Az Európai Bizottság a múlt héten kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen; egyértelművé tették, hogy a felsőoktatási törvény módosítása ellentmond az oktatás szabadságának, illetve az akadémiai szabadságnak. Azt ma még nem tudhatjuk, hogy a kötelezettségszegési eljárás vagy épp a magyar Alkotmánybíróság szabadít-e meg minket ettől a rettenetesen kártékony jogszabálytól, biztató jelek mindenesetre vannak. Orbánt európai pártcsaládja, az Európai Néppárt vette elő, akiknél a CEU és a civilek elleni hadjárattal, valamint a Brüsszel ellenes plakátkampánnyal betelt az a bizonyos pohár.
„Ennek az egyetemnek Budapesten van a helye. A CEU mindenképpen megmarad, de arra is jó esélyt látok, hogy Budapesten marad meg” – szólt szívemből Fodor Éva, és úgy tűnik, hogy a rektorhelyettes asszony optimizmusa nem pusztán kincstári: a miniszterelnök engedni látszik. Rövid távú politikai érdekei ugyanis ezt diktálják, ha már az ország hosszú távú érdekei ennyire hidegen hagyják.
Megszokhattuk, hogy Orbán Viktor csak az erő politikájából ért és a Néppárt most erőt mutatott. A valódi erőt azonban nem Brüsszel képviseli, hanem Budapest. Azok a magyarok, azok a budapestiek, akik az ország jövőjét nem a legvidámabb barakként képzelik el, akik tudják, hogy a verseny, amelyben meg kell állnunk a helyünket, nyugaton, Európában zajlik. Akik tudják, hogy e helytállás kulcsa a versenyképes, jól használható tudás, amelyet csak szabadon működő, színvonalas oktatási intézmények adhatnak. Ez a kritikus tömeg az elmúlt hetekben erőt mutatott Budapest utcáin. Meggyőződésem, hogy erőt mutat majd egy év múlva a szavazófülkékben is.
