Fájdalmas Brexit

A háború megkezdődött. A nyilatkozatok, vagy inkább kölcsönös vádaskodások alapján ugyanis minden jel arra vall, hogy harcias tárgyalások várhatóak az Európai Unió és Nagy-Britannia között a Brexitről. A június 8-án esedékes parlamenti választásra készülő Theresa May egyre keményebben megy neki az EU-nak, egyenesen azzal vádol egyes uniós politikusokat, hogy befolyásolni próbálják a brit voksolást. S miközben néhány hónapja még inkább az volt a kérdés, hard vagy soft Brexit lesz-e, most már az sem látszik biztosnak, hogy egyáltalán lesz megegyezés.

Az álláspontok megmerevedtek, s egyelőre nagyon távol állnak egymástól. Az Európai Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a legjobb esetben is csak június második felében kezdődő tárgyalások legelején tisztázzák a Brexit árát. Ezt Brüsszel körülbelül 60 milliárd euróra taksálja, de egyes lapok szerint az uniós számla megközelítheti a 100 milliárd eurót is. Theresa May viszont azt állítja, egyetlen centtel sem tartoznak, amit Jean-Claude Juncker bizottsági elnök állítólag úgy kommentált: a brit kormányfő mintha másik galaxisban élne. A 2020 végén lejáró uniós költségvetésre ugyanis egykor London is áldását adta, így May bármennyire tagadja is ennek tényét, Londonnak igenis vannak kötelezettségei Brüsszellel szemben.

A vita azonban nemcsak a pénzről szól, ideológiai jellegű is. A Brexit hívei időnként elég kétes állításokkal hitették el a brit közvélemény nagyobbik felével, hogy az uniós tagság a fejlődés, a nemzeti szuverenitás gátja. Ez az érvelés persze itthon sem ismeretlen, más kérdés: kormányunk úgy állítja mindezt, hogy az EU-tól kapott támogatások folyósítását magától értetődőnek tartja.

Csak abban reménykedhetünk, hogy a mostani harcias hangnem brit részről a közelgő választásnak szól. Bár nem biztos, hogy jó stratégia a társadalmat egy az egyben az EU ellen hangolni, hiszen May olyan helyzetbe hozhatja magát, ahonnan már nagyon nehéz lesz visszajönnie. S ha nem születne megállapodás, az mind a brit, mind az EU gazdasága számára apokalipszist vetítene előre, nem is szólva a Nagy-Britanniában dolgozó 3,2 millió külföldi, uniós állampolgár munkavállaló további sorsáról.