ügynök;Ökumenikus Segélyszervezet;Lehel László;

2017-05-04 21:43:00

Kipakolt az ügynökmúltról az Ökumenikus Segélyszervezet vezetője

A Magyar Nemzet információi alapján a Népszava is megírta, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet vezetőjét a pártállami időkben Filozófus fedőnéven beszervezték. Lehel László akkor azt mondta, azért függeszti fel elnök-igazgatói tevékenységét, hogy magánemberként reagálhasson az őt ért támadásokra. Most, akkor már magánemberként interjút adott egy keresztény portálnak, és úgy reagált az őt ért támadásokra, hogy beismerte az ügynökmúltat. 

Az interjúban Lehel László egyebek mellett elmondja, hogy óvatlan volt, baráti jellegű beszélgetést kezdeményeztek vele, azzal az indokkal, hogy felfigyeltek arra az aktív és értékes munkára, amit a rábízott evangélikus gyülekezetben végzett. Arra kérték, hogy támogassa a Belügyminisztérium munkáját, a cél, hogy segítsék az állam és az egyházak együttműködését

Arra a (logikus) riporteri kérdésre, hogy nem voltak-e kétségei, elhitte-e, hogy pusztán a Dunaharasztiban végzett munkájára figyeltek fel, a segélyszervezet volt vezetője azt felelte: Nekem ezt mondták.

Beszél arról is, hogy akkortájt lelkészként rengeteg nehézséggel szembesült. A gyülekezet alig-alig működött, ezért tudatos kereséssel, szervezéssel kellett megszólítania a híveket, ezért készített címlistát.  A riporter tovább kételkedik, szerinte alig hihető, hogy valaki, egy lelkész a 180-as évek Kádár-rendszerében ne gyanakodjon arra, hogy valójában információszerzésre észülnek őt felhasználni. Tudta ön pontosan, hogy mire vállalkozik?- teszi fel a kérdést.

 Mai eszemmel visszagondolva, azt kell mondanom, hogy nem tudtam. Ez csak jóval később tudatosult bennem, akkor pedig igyekeztem eltávolodni az állambiztonsági szolgálattól - feleli Lehel.

A kimerítően kutakodó, hosszadalmas interjú során "Filozófus" szemmel láthatólag szépíteni igyekszik a múltat, nem csak naivságáról beszél, hogy valójában a beszervezésnél nem sejtette, mire megy ki a játék, de később sem tett olyat, amiért valójában elítélhető lenne erkölcsileg:

Az állambiztonsággal való kapcsolatom jelentős része az egyházak nemzetközi tevékenységét érintette. Többször jártam külföldön, több országban voltak egyházi kapcsolataim. 1984-ben Budapesten tartotta nagygyűlését a Lutheránus Világszövetség, leginkább ez a vonal érdekelte őket. Abban kérték a közreműködésemet, hogy a világeseménnyel kapcsolatban Magyarországról pozitív kép alakuljon ki külföldön. Én azt érzékeltem, hogy lehetőségek nyílnak előttem, bátrabban végezhetem a lelkészi munkámat, ez a kapcsolat a korábbinál nagyobb szabadságot biztosított nekem ezen a területen. Nem vegzált az ÁEH, hagytak dolgozni és ezt a mozgásteret igyekeztem kihasználni a gyülekezeti munkámban. Ezért nem mondtam nemet a megkeresésre.(...) Ami történt, azt nem lehet semmissé tenni, de arra kérek mindenkit, hogy amikor megítélnek, a mérleg másik serpenyőjébe tegyék bele mindazt, amit az elmúlt évtizedekben a segélyszervezetben tettem.