Mint eddig, úgy most is úgy gondoljuk, hogy sem Orbán Viktor, sem kormánya nem antiszemita. Attól nem lesz még valaki zsidófaló, hogy ki nem állhatja a pesti zsidó értelmiséget, mint ahogyan attól sem lesz senki filoszemita, hogy alkalmanként kalapot viselve személyesen garantálja a zsidóság biztonságát. A kormányfő viszonyát a zsidósághoz (is) kizárólag saját hatalmi megfontolásai szabják meg: bárki, bármely közösség segíti, segítheti vagy támadja-e annak a tekintélyelvű rendszernek az építését, amit ő mániákusan malteroz. (A magyar zsidóság abban a tévedésében is túl fogja élni ezt a világot, hogy létezését inkább látja biztosítottnak egy autoriter vezető „jóindulata”, mint a liberális demokrácia intézményrendszere által.)
Frans Timmermans, az Európai Bizottság (szociáldemokrata) alelnöke, alapjogokért felelős uniós biztos a múlt héten a Die Zeitnek antiszemitizmusként értelmezte Orbán kirohanását az Európai Parlamentben Soros György CEU-alapító, „amerikai pénzügyi spekuláns” ellen. Nincs igaza. A kormányfőnek valójában nem Soros zsidóságával van baja. Még csak nem is azzal, hogy „pénzügyi spekuláns”. (Ami értelmezhetetlen és nincs semmilyen etikai tartalma, mert minden befektető az.) A kormányfőnek baja valójában a szabadpiaci kapitalizmussal, a liberális demokráciával és azzal van, ami a „spekuláció” túloldalán áll: Soros filantrópiájával, a nyitott társadalom eszméjével és anyagi támogatásával. A CEU és a civilek – emiatt életveszélyesek Orbán autoriter politikai és gazdasági hatalmára.
Ez volna a valóság, az antiszemitizmus a markáns látszat. Annak a politikai korrektséggel képviselt nyugati értékrendnek, amelynek „álruhájából” Orbán erőteljes mozdulatokkal kibújt, sarokköve, hogy Auschwitz után épeszű, ép moralitású ember nem lehet antiszemita. Elhihető-e, hogy a kormányfő ezt elfogadja, miközben Brüsszelt mindenestől kiátkozza? Elképzelhető-e, hogy csak azért, hogy ne provokációként értelmezzék a szavait, Orbán tartózkodni legyen képes a kétértelmű kifejezésektől, miként az EB szóvivője kéri? Miközben Orbán mamelukserege, mint az történni szokott, most is a hülyeségig túlteljesítve valóságot csinál a látszatból. A tekintélyelvű hatalom védelmében olyanokat tudnak mondani, mint a CÖF vezéregyénisége, Stefka István, aki szerint Soros Hitlertől tanult, dolgozott neki. A Führer igencsak meg lehetett agyilag szorulva, ha egy 1930-ban született zsidó gyerekre kellett hagyatkoznia… De ne csodálkozzunk a túlteljesítőkön egy olyan országban, ahol soha nem halt ki a népi-urbánus ellentét. Ne csodálkozzunk, ha a politika - akár akaratlanul, akár hatalmi taktikai számításból, Jobbik-félelemből - felerősíti a kisebbségellenességet, azzal, hogy világösszeesküvést sejtet egy 87 éves „spekuláns” minden mozdulata mögött.
Ez a hatalom ne másban keresse a hibát, ha valóságos antiszemitizmusnak mondják a látszatot, amibe hatalmának féltését csomagolja. Rá nézve ennek nem lehet jó vége. A Nyugat a Hitler elleni háborút nem a zsidók miatt szenvedte végig, hanem a polgári demokráciáért, egy totalitárius diktatúra ellen, amelynek lebutított, de mégis csak lényegi változata tűnt fel a demokratikus Európa kebelén belül. Félnivalója mindkettőnek van a másiktól.
