Trump Rubiconja

Trump tizenkilencre húzott lapot. Az is lehet, hogy húszra. Pedig gyakorlott kártyás, hatalmas kaszinókat épített, működtetett - és vitt csődbe. Ám az FBI igazgatójának leváltásával szinte megnyerhetetlen háborúba kezdett. Gyakorlatilag az amerikai jogrendnek üzent hadat. Pont úgy, mint Róma esetében 2066 évvel ezelőtt Julius Caesar, aki a XIII Gemina légió élén átlépte a Rubicon folyó által jelentett határt: a kocka el van vetve. Ha ezt pillanatnyi dühében tette, az nagyon nagy baj. Ha megfontoltan, az maga a katasztrófa.

A hír hallatán Amerikában mindenkinek beugrott Richard Nixon sorsa, aki 1973. október 20-án leváltotta a Watergate-ügyben eljáró Archibald Cox különleges ügyészt. Tiltakozásul lemondott az igazságügyminiszter és első helyettese is. Ezt hívják azóta "szombat esti mészárlásnak". Nixon még tíz hónapig húzta, 1974. augusztus 8-án kényszerült lemondásra. Ebben ő az egyetlen az eddigi 45 amerikai elnök közül. Mostantól azonban komoly esély van rá, hogy ez már nem sokáig marad így.

James Comey FBI-igazgató tízéves mandátumából még több mint hat év volt hátra. Az elnöknek joga volt őt leváltani, ám ez még soha nem fordult elő, s mint a CNN jogi szakértője érezhető megindultsággal mondta: ilyesmi csak "nem demokráciákban" szokott megtörténni. Comey George W. Bush elnöksége idején igazságügyi miniszterhelyettes volt, a Legfelső Bíróságba jelöltek között is felmerült a neve. A konzervatív jogászt a liberális Barack Obama állította a Szövetségi Nyomozóiroda élére, mert addig elvszerű, mindenkori tisztségét politikai elfogultság nélkül ellátó vezetőnek bizonyult. Ősszel a Demokrata Párt felől érték heves bírálatok, mivel a kampány hajrájában bejelentette, hogy felújítja a vizsgálatot Hillary Clinton e-mailjeinek ügyében. Clinton éppen a napokban hivatkozott erre választási veresége fő okaként. Trump ellenben eddig ódákat zengett Comey-ról...

A Trump környezetének gyanús orosz kapcsolatai nyomán indult nyomozás azonban egyre nagyobb hullámokat vetett, s Comey pont úgy nem volt tekintettel a politikai megfontolásokra, mint Clinton esetében. A kiszivárgott tényeknek először Michael Flynn nemzetbiztonsági tanácsadó esett áldozatul, majd saját érintettsége okán Jeff Sessions igazságügyi miniszternek kellett kivonnia magát az ügyből. Most mindenki azt találgatja, hogy Comey menesztésével milyen újabb leleplezést akart Trump megelőzni.

Az elnöknek először is nem lesz könnyű olyan utódot állítania, akit a Szenátus is jóváhagyna. Az új FBI-igazgatónak aztán nem lesz könnyű leráznia magáról, hogy ő Trump bábja. A törvényhozásban már most követelik egy teljhatalommal felruházott, visszahívhatatlan különleges ügyész kinevezését - ez garantálná, hogy akár sikerül Trumpot kompromittáló új bizonyítékokat előásni, akár nem, az orosz botrány már a következő, 2018-as törvényhozási választásokat is befolyásolja.

Ha pedig az derülne ki, hogy Trump hatalmával visszaélve egy konkrét tény napvilágra kerülését akarta megakadályozni, az bűncselekmény, amelynek nyomán megindítható az elnök elmozdítására irányuló törvényhozási procedúra, az impeachment. A másik lehetőség, mint Caesar esetében, a császárság.

Más világ

Egyszer talán ők is megtanulják, milyen érzés, ha az ember "más". Mondjuk ha megint norma lesz ebben az országban, hogy a törvényhozás nem kizárólag a piti manipulációra való és a költségvetés forintjai még véletlenül sem veszíthetik el közpénzjellegüket, akkor a NER korifeusai sleppestül ott állnak majd pőrén, és dideregve rádöbbennek, hogy most őrájuk mutogatnak ujjal. A többség.

Most még hiszik, hogy akinek a sors túlhatalmat adott, az bármit megtehet. Meg is teszik: feldúlják a csikorogva, de legalább működő nagy rendszereket, költenek, mint egy nekivadult dzsentri, kipiszkálják az országot az európai felzárkózásból. Hablatyolnak a jövőről, de még soha meg nem fordult a fejükben, hogy van holnap is.

Indulatvezérelt mindennapjaikban csak igen (ők) és nem (aki nem hódol be) létezik: barát-ellenség, megvéd-elpusztít, felemel és eltöröl. Világképük mint az elemista olvasókönyv, és a tanítónéni mondja meg, mi a jó és mi a rossz.

Harmadik lecke: A család. "Az élet elfogadása, a gyermekvállalás, a férfi és nő házasságára alapuló család értéke az utóbbi évtizedekben megkopott, azonban a fenntartható jövő érdekében szükség van ezek helyreállítására" - mondják, és már teszik is. A fenti jelszóval május végére Budapestre szervezik a Családok Nemzetközi Találkozóját, címeres orosz homofóbokkal és olyan kőkonzervatív amerikai demagógokkal rendeznek kormánytámogatást élvező demográfiai fórumot, akik ha mozdulnának még egyet jobbra, leesnének a Földről. És aki nem érti az üzenetet, annak maga Soltész államtitkár üzeni, hogy ami az LMBTQ rövidítés mögött van, "az nem is érdekes, agyament őrültség".

A mások tábora pedig egyre nő. Melegek, elváltak, gyermektelenek, túlsokgyerekesek, balosok, liberek, menekültek, egyetemisták, nem viszkető tenyerű keresztények. Már most mi vagyunk többen.

Szerző
N. Kósa Judit

Narancsos Taigetosz

Bözsi néni megnyugodhatott. A miniszterelnök megígérte, ha az ország jobban teljesít, novemberben emeli a nyugdíjat. A propagandafilmecskében ugyan a figyelmetlen cenzorok bent felejtettek egy árulkodó mondatot, mert Bözsi néni a sokat megélt öregek bölcsességével megjegyezte, „bár évente lenne választás, mert akkor mindig emelnek a nyugdíjon”. Közvetve azt üzente a kormányfőnek, hogy egyébként le se sajnálják őket.

Szóval lesz pénz, de nem csak Bözsi néninek és a többi nyugdíjasnak így, a választási év előestéjén. Például egy kéthetes sporteseményre az eredetileg bemondott 8 milliárd helyett már miniszteriálisan is 135 milliárd adófizetői forint elköltése jelentetett be. Csak egy műugró torony ára 1 milliárdról 3 milliárdra ugrott a Duna-parton. Azután a Puskás stadionra szánt 80-90 milliárd hízott több mint kétszeresére, és már tervezgetik a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítését, amit a járulékos költségekkel ezer milliárdos beruházásnak becsült a szakértő. Igaz, hozzátette, hogy a jelenlegi forgalom mellett már 2500 év alatt meg is térülhet a beruházás. Ömlenek a milliárdok a Városligetben és a budai Várban végzett rombolásra.

Hogy mire jut közpénz, lehetne sorolni, egy újságoldal is megtelne vele.

Hogy mire nem jut pénz? Ez a lista viszont köteteket töltene meg.

Legutóbb az egyik kereskedelmi adón mutattak be izomsorvadásos gyermekeket, akik ha nem kapnak megfelelő kezelést, a kamaszkorukat sem érik meg. Ráadásul többnyire megfulladnak, mert a légzést segítő izmaik is elsorvadnak. Magyarországon nincsen, de külföldön sok helyen használják már azt a gyógyszert, amely lassíthatja, megállíthatja a szörnyű betegséget. Egy bájos, "halálra ítélt" kislány édesanyja elmondta, több ezren írták alá azt a levelet, amelyben kérték az illetékes egészségügyi hatóságtól, engedélyezzék és támogassák itthon is az életmentő gyógyszert. A riport leadásáig, hónapok múltán sem kaptak választ.

Az uszító plakátkampány árából valószínűleg meg lehetne menteni több ezer gyermek életét. Csak az a kérdés, érnek-e annyit a hatalomnak?

Szerző