Recseg-ropog az osztrák kormánykoalíció

Publikálás dátuma
2017.05.11. 07:34
FOTÓ: REUTERS/Heinz-Peter Bader
Váratlanul lemondott az osztrák kormánykoalíció kisebbik pártjának, a kereszténydemokrata néppártnak a vezetője. Reinhold Mitterlehner szerdán közölte döntését, miszerint megválik alkancellári és gazdasági miniszteri tisztségétől egyaránt.

Az alkancellár 2014. szeptemberétől állt az Osztrák Néppárt, az ÖVP élén, a kormányban az alkencellári tisztség mellett tudományos, kutatási és gazdasági ügyekért felelős miniszter volt.

Bécsben hónapok óta rebesgették, hogy a 9 éves minisztersége előtt a gazdasági kamarában alelnökösködő, együttműködésre törekvő Mitterlehner nem képes a pártján belüli személyi torzsalkodásokon úrrá lenni. Főként a párt parlamenti frakciójának vezetője és a belügyminiszter igyekezett rendre aláásni a tekintélyét. A Mitterlehnert elutasítók leginkább a 31 éves külügyminisztert, Sebastian Kurzot látnák szívesen a néppárt élén, aki az ország egyik legnépszerűbb politikusa. Az utódlásról május 15-én döntenek majd, de Kurz épp egy nappal Mitterlehner lemondása előtt jelezte, nem áll szándékában átvenni a párt vezetését.

Egy órával Mitterehner lemondása után sajtóértekezletet tartott a szociáldemokrata párt élén egy éve álló kancellár, Christian Kern, aki annak a reményének adott hangot, hogy a koalíció kitart a törvényhozás végéig, 2018. őszéig, s nem kerül sor előrehozott választásra.

Beválni látszik Theresa May választási hazardírozása

Publikálás dátuma
2017.05.11. 07:33
FOTÓ: GETTY IMAGES
Húsz évvel Tony Blair fergeteges győzelme után, most aligha találni olyan szavazót, aki bízna a Munkáspárt visszatérésében a hatalomba.

Ha az emberek nem tudnák, aligha vennék észre, hogy 28 nap múlva az urnák elé vonul a szigetország. Sem óriásplakátok nem csúfítják el még a városképet, sem politikai hirdetések nem befolyásolják a közhangulatot. Igaz, az Egyesült Királyságban egy hónapban korlátozzák a korteshadjárat idejét, így ez csak a hét elején vette kezdetét. Theresa May április 18-i bejelentése a rendkívüli választásról váratlanul érte még a kormány egyes tagjait is, nemhogy a politikai kommentátorokat, vagy a közvéleményt. May mindeddig ragaszkodott ahhoz, hogy nem változtatja meg a rögzített parlamenti ciklusról szóló törvényt, melynek értelmében legközelebb 2020-ban rendeztek volna parlamenti választást.

Húsz évvel Tony Blair fergeteges győzelme után, most aligha találni olyan szavazót, aki bízna a Munkáspárt visszatérésében a hatalomba az egy éven belül kétszer is irdatlan többséggel vezetővé választott Jeremy Corbyn irányítása alatt. Az elmúlt napok közvélemény-kutatásai a Konzervatív Párt 16-18 százalékos fölényét regisztrálták. Az egyesített poll of polls a toryknak 46,6, a Munkáspártnak 28,9, a Liberális Demokratáknak 9,5, a UK Függetlenségi Pártnak 6,5 százalékot ad. A puszta számoknál még rosszabbat jelent a különc ellenzéki vezér számára, hogy a 2015-ös választáson még a Labourt favorizáló szavazóknak kevesebb, mint a fele, a június 8-án a pártra voksolni készülőknek is mindössze 56,9 százaléka gondolja úgy, hogy Jeremy Corbyn lenne a legmegfelelőbb kormányfő. Az emberek még a nemzeti intézménynek számító ingyenes egészségellátó jövőjét sem az ő kezében látják leginkább biztosítottnak, noha ennek működése a Labour választási programjában első helyen szerepel.

Az előzetes várakozás alapján a Konzervatív Párt akár 60 új mandátumot is szerezhet. Politikai szempontból nagyon érdekes, hogy ha a múlt heti helyhatósági választás eredményét irányadónak lehet tekinteni, az extra képviselői helyek nem feltétlenül a Munkáspárttól érkeznek a konzervatív oldalra, hanem a UKIP teljes összeomlását jelzik. Azokban a körzetekben, ahol a brexitet zászlajára tűző, így annak megvalósulásával okafogyottá vált párt 2013-ban és 2017-ben is indított jelöltet, támogatottsága 29-ről 8 százalékra esett vissza. Ahogy erre a brit politológus, Matthew Goodwin rámutatott: “Nem titok, hogy mióta átvette a Konzervatív Párt vezetését, Theresa May és csapata igyekszik megnyerni azokat a hagyományos konzervatív értékeket képviselő választókat, akik a UKIP-pal rokonszenvezők gerincét alkották”.

A független gazdasági-politikai agytröszt, az OMFIF frissen kiadott elemzése szerint egy tekintélyes konzervatív választási győzelem muníciót ad Theresa May számára, hogy a kilépési tárgyalások során keményvonalas politikát kövessen, azaz az egységes piac és vámunió elhagyásával ellenőrzést vívjon ki a munkaerő szabad áramlása felett. Megszabadulhat az Európai Emberi Jogi Bíróságtól is és a legoptimálisabbnak tűnő kereskedelmi egyezményekre törekedhet. Politikai kommentátorok szerint a választás nem kockázatmentes, mert ígérete megszegése miatt May elveszítheti a lakosság bizalmát. Hasonló rizikót vállal Skócia elidegenítésével. Ha a Skót Nemzeti Párt jól teljesít, Nicola Sturgeon tartományi kormányfő jobb pozícióba kerül a May által elsőre visszautasított új függetlenségi népszavazás kiírásának követelésében.

Repült az FBI-főnök

Publikálás dátuma
2017.05.11. 07:32
Az FBI-főnök a demokratákat és a republikánusokat is magára haragította FOTÓ: REUTERS/KEVIN LAMARQUE
Az amerikai elnök rendkívül furcsa módon, gyanús időzítéssel menesztette a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatóját, az egyetlen tisztviselőt, akit megtartott Barack Obama kinevezettjei közül. 

Az 56 éves James Comey megbízatása tíz évre szólt, három és fél évet szolgált le az FBI élén, George W. Bush hivatali idejében az igazságügyi tárca helyettes vezetője volt. Trump nem jelezte előre, hogy Comey leváltására készülne, az FBI-főnök Los Angelesben, egy FBI-ügynököknek tartott előadás közben szerzett tudomást leváltásáról, a teremben lévő tévék képernyőjéről.

Noha rendkívül büszke volt függetlenségére, az FBI-igazgató a tavalyi kampány idején belekeveredett a politikába. 2016 nyarán a republikánusokat haragította magára, amikor bejelentette: vádemelés nélkül lezárja a vizsgálatot Hillary Clinton e-mail szervere ügyében. Másodszor akkor került reflektorfénybe, amikor tavaly októberben, közvetlenül az elnökválasztás előtt nyilvánosságra hozta, új tények merültek fel, s újranyitja a vizsgálatot. A demokrata elnökjelölt népszerűségi mutatói esni kezdtek, s Clinton máig úgy véli, Comey – az FBI gyakorlatában kirívó, s mint utóbb kiderült, indokolatlan – beavatkozása volt vereségének egyik fő oka. Comey múlt héten négy óra hosszat tanúskodott a szenátus igazságügyi bizottsága előtt, s hosszan magyarázta, hogy ha nem hozta volna nyilvánosságra a Clinton-vizsgálat újranyitását, akkor is hibát követett volna el.

Comey kirúgását azzal indokolták, hogy az FBI-főnök hibákat követett el a Clinton szerverbotránya ügyében folytatott vizsgálatban. Trump levele azonban arról árulkodik, hogy az elnököt az orosz beavatkozás ügyében folyó nyomozás aggasztja. „Bár nagyra értékelem, hogy három alkalommal is tudatta, nem állok a vizsgálat célkeresztjében, egyetértek az igazságügyi tárcával, hogy nem képes az FBI hatékony vezetésére” – írta a levélben Trump. Comey leváltását a The New York Times jelentése szerint Jeff Sessions igazságügyi miniszter, s nemrégiben kinevezett helyettese, Rod J. Rosenstein sürgette, azzal vádolva az FBI-főnököt, hogy a Clinton-elleni vizsgálat során túlterjeszkedett hatáskörén. Gyanúsnak tartják azonban, hogy Trump épp egy nappal azután lépett, hogy az FBI bejelentette, egy nagyesküdtszék idézéseket küldött ki volt nemzetbiztonsági tanácsadójának, és több korábbi munkatársának. A helyzet további furcsasága, hogy tegnap Szergej Lavrov orosz külügyminiszter első alkalommal tárgyalt az amerikai elnökkel a Fehér Házban, ez azonban a CNN moszkvai tudósítója szerint korábban időzített találkozó volt.

Chuck Schumer, a szenátus demokrata kisebbségi vezetője sajtóértekezletén azt kérdezte: „Comeyt azért menesztették, mert a vizsgálat túl közel jutott az elnökhöz?”. Schumer sürgette, hogy azonnal nevezzenek ki független, különleges ügyészt Oroszország tavalyi beavatkozásának kivizsgálására. Richard Burr, a szenátus hírszerzési bizottságában folyó vizsgálat vezetője közölte, aggasztja a döntés időzítése és indokolása. Bob Casey demokrata szenátor „nixoni lépést” emlegetett. Dianne Feinstein, a szenátus igazságügyi bizottságának helyettes vezetője szerint „erős és független” FBI-főnökre lesz szükség.

Az ügynökség emberei fogadkoznak, Comey távozása után is folytatják az elnök embereinek orosz kapcsolatairól a vizsgálatot. Ideiglenesen az eddigi helyettes, Andrew McCabe vezeti az ügynökséget, ő 1996 óta dolgozik az FBI-nál, de túl közel áll a demokratákhoz, ezért aligha hagyják a poszton. Rudy Giuliani, New York volt polgármestere és Dana Boente volt virginiai ügyész neve is felmerült utódjelöltként. Trump választottjára rá kell bólintania a szenátusnak. A leváltott FBI-igazgatót 2013-ban a száz tagú testület 97 vokssal erősítette meg.

Richard Nixon szelleme
A 37. amerikai elnök 1973. október 20-án menesztette a Watergate-ügyben vizsgálódó Archibald Cox különleges ügyészt. A „szombat esti mészárlás” miatti tiltakozásképpen lemondott Elliott Richardson igazságügyi miniszter és helyettese, William Ruckelshouse. Washingtonban akkor, akárcsak most, megjegyezték, ilyesmi csak egy banánköztársaságban fordul elő, hogy egy hivatalban lévő elnök akadályoz egy magát is közelről érintő nyomozást.
A Nixon elnöki könyvtár közleményben szögezte le, Nixon nem váltott le FBI-igazgatót. Ez az FBI történetében egyszer fordult elő. Bill Clinton 1993-ban azért menesztette William Sessionst, az ügynökség akkori vezetőjét, mert közpénzeket magáncélra használt fel.

Szerző