A hivatalos adópolitika

Publikálás dátuma
2017.05.18. 08:22

A kormány azzal, hogy konkréten meghatározta a jövedelmi adóval kapcsolatban az adómentes létminimumot, amely jelenleg havi 300 pengő, maga is elismerte a névleges és a valóságos bér közötti különbséget. Csak helyeselni lehet minden olyan intézkedést, amely a létminimum körüli kereseteket a lehetőség végső határáig mentesíti a társadalmi terhektől.

A létminimum nagysága azonban nem fix összeg. Ez állandóan változik a gazdasági élet egyes változásaival együtt. Az a helyes adópolitika (és egyben ez az elviselhető adópolitika is), amely a létminimum változásait idejekorán és folyamatosan - a gyakorlat követelményeinek megfelelően - figyelembe veszi. Azonban a jelenlegi 300 pengős alap különböző tényezők együtthatása következtében elvesztette realitását, úgyhogy új adóalap fölállítása vált szükségessé.

Nem kétséges, hogy a szóbanlevő 300 pengő valamikor komoly színvonalat jelentett s így a 300 pengőn felüli koreseteik elbírták az adót. Most azonban más a helyzet. Vannak munkások (például a nyomdászok, a műszerészek, a vasmunkások és egyéb szakmunkások), akik ma már megkeresik a havi 300 pengőt, sőt ennél többet is. A munkabéreknek ez a névleges emelkedése azonban nem a rendes munkaidőből, hanem a túlórázásból, vagy pedig az intenzívebb munkaerőkifejtésből, a munkatempó fokozásából származik. Éppen ezért a névleges bérek emelkedése nem jelent tényleges életszínvonaljavulást. Sőt, sok esetben éppen ellenkező az irányzat, mert az élelmiszerek ára — és az egyéb, szükséges kiadások összege is — fölemészti a túlmunkából származó látszólagos többletjövedelmet.

Nem az adózás tényét kifogásolja a szervezett munkásság, de úgy érzi, hogy az uralkodó adópolitika érvényesítése mellett is lehetséges igazságosabb megoldásokat alkalmazni.

Szerző

Sánta páva

Hosszú procedúra kezdődött el azzal az Európai Unióban, hogy tegnap az Európai Parlament megnyitotta a nukleáris opciót, kibiztosította a 7., atombomba-cikkelyt. A szavazás aránya azt mutatja, hogy rengeteg néppárti képviselő is rábólintott a szociáldemokrata, liberális, zöldpárti és radikális baloldali javaslatra, amely a néppártihoz mérten szigorúbban ítéli meg az Orbán-kormány tevékenységét. Megkezdődik az eljárás Magyarország kormánya ellen, mert az országban súlyosan leromlott a jogállam, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete, ami, kiegészülve a korrupcióval, rendszerszinten veszélyes. Ennél is súlyosabb, hogy a javaslat kimondja: vizsgázik az EU, képes-e akkor is megvédeni a saját értékeit, ha azokat egy tagállam veszélyezteti; és erősen torkon ragadja a kormányt, amikor felszólítja az Európai Bizottságot, ellenőrizze szigorúbban az uniós pénzek felhasználását Magyarországon; eközben követeli, hogy a kabinet vonja vissza a lex CEU-t, a civiltörvény javaslatát és a menekültek tranzitzónába zárását. Ha nem, jön a 7. cikkely , amelyet még soha nem alkalmaztak, s amivel elvennék Magyarország szavazati jogát az Európai Tanácsban, az EU legfontosabb szervében. Meglehet, ez sohasem fog megtörténni, de a tegnapi szavazással Orbán Viktor és a kormányfő illiberális álmai olyan pofont kaptak, amitől még a holt is felébredne a "lázadás évét" vizionáló hagymázából.

Hét éve, hogy a miniszterelnök kétharmados hatalma minden nagyképűségével szellemtanyává süllyesztette a parlamentarizmust, gyakorlatilag megfosztotta jogaitól a politikai ellenzéket, minden érdekegyeztető rendszert felszámolva utcára kényszerítette tiltakozni a gyarapodó elégedetlen tömeget. Az Unió pénzéből élteti az országot, miközben négymillió embert nyomorba taszított és a nemzeti jövedelem korrupt újraelosztásával holdudvar-milliomosokat gyártott.

Európa hezitált, mert nem értette az érthetetlent: miért tagja egy ország egy közösségnek, ha annak értékrendjét nem tudja elfogadni.

Orbán közben a hazugságnál nem több rezsicsökkentés révén kétharmaddal nyert 2014-ben, aztán az általa is gerjesztett rendkívüli menekülthelyzettel visszatornázta magát a népszerűségi lista tetejére, és most is ott tanyázik, használva saját médiája hazugsággyárait. Csakhogy a menekültügy pártállástól független mozgósító ereje kipukkadt, fel kellett dúsítani az ördög Soros Györggyel, a CEU-val, a Brüsszel elleni újabb támadással. Amiről Slavoj Zizek szlovén filozófus azt mondta: ezek egyáltalán nem új szövegek, ezeket a holdkóros elméleteket mindig lehetett hallani a partvonalról, csak eddig ilyesmiről a kocsmában beszéltek őrült emberek.

Orbánnak nem volt szerencséje. Nagy-Britannia kilépési döntése, Donald Trump elnökké választása után Európa nem az ő szélsőjobb, illiberális útját választotta, a hollandok, a franciák Európa mellett voksoltak, és nagyon nagy eséllyel a németek is így gondolkodnak. Ebből a szempontból mindegy, hogy Merkel vagy Schulz nyer-e ősszel.

Európa nagy eséllyel ráébredt: újra meg kell fogalmaznia önmagát mint entitást, a saját értékei szerint. Ebben a most születő új európai rendben pedig Orbán Viktornak nincs helye. A táncos páva lesántult.

Szerző
Friss Róbert

Sánta páva

Hosszú procedúra kezdődött el azzal az Európai Unióban, hogy tegnap az Európai Parlament megnyitotta a nukleáris opciót, kibiztosította a 7., atombomba-cikkelyt. A szavazás aránya azt mutatja, hogy rengeteg néppárti képviselő is rábólintott a szociáldemokrata, liberális, zöldpárti és radikális baloldali javaslatra, amely a néppártihoz mérten szigorúbban ítéli meg az Orbán-kormány tevékenységét. Megkezdődik az eljárás Magyarország kormánya ellen, mert az országban súlyosan leromlott a jogállam, a demokrácia és az alapvető jogok helyzete, ami, kiegészülve a korrupcióval, rendszerszinten veszélyes. Ennél is súlyosabb, hogy a javaslat kimondja: vizsgázik az EU, képes-e akkor is megvédeni a saját értékeit, ha azokat egy tagállam veszélyezteti; és erősen torkon ragadja a kormányt, amikor felszólítja az Európai Bizottságot, ellenőrizze szigorúbban az uniós pénzek felhasználását Magyarországon; eközben követeli, hogy a kabinet vonja vissza a lex CEU-t, a civiltörvény javaslatát és a menekültek tranzitzónába zárását. Ha nem, jön a 7. cikkely , amelyet még soha nem alkalmaztak, s amivel elvennék Magyarország szavazati jogát az Európai Tanácsban, az EU legfontosabb szervében. Meglehet, ez sohasem fog megtörténni, de a tegnapi szavazással Orbán Viktor és a kormányfő illiberális álmai olyan pofont kaptak, amitől még a holt is felébredne a "lázadás évét" vizionáló hagymázából.

Hét éve, hogy a miniszterelnök kétharmados hatalma minden nagyképűségével szellemtanyává süllyesztette a parlamentarizmust, gyakorlatilag megfosztotta jogaitól a politikai ellenzéket, minden érdekegyeztető rendszert felszámolva utcára kényszerítette tiltakozni a gyarapodó elégedetlen tömeget. Az Unió pénzéből élteti az országot, miközben négymillió embert nyomorba taszított és a nemzeti jövedelem korrupt újraelosztásával holdudvar-milliomosokat gyártott.

Európa hezitált, mert nem értette az érthetetlent: miért tagja egy ország egy közösségnek, ha annak értékrendjét nem tudja elfogadni.

Orbán közben a hazugságnál nem több rezsicsökkentés révén kétharmaddal nyert 2014-ben, aztán az általa is gerjesztett rendkívüli menekülthelyzettel visszatornázta magát a népszerűségi lista tetejére, és most is ott tanyázik, használva saját médiája hazugsággyárait. Csakhogy a menekültügy pártállástól független mozgósító ereje kipukkadt, fel kellett dúsítani az ördög Soros Györggyel, a CEU-val, a Brüsszel elleni újabb támadással. Amiről Slavoj Zizek szlovén filozófus azt mondta: ezek egyáltalán nem új szövegek, ezeket a holdkóros elméleteket mindig lehetett hallani a partvonalról, csak eddig ilyesmiről a kocsmában beszéltek őrült emberek.

Orbánnak nem volt szerencséje. Nagy-Britannia kilépési döntése, Donald Trump elnökké választása után Európa nem az ő szélsőjobb, illiberális útját választotta, a hollandok, a franciák Európa mellett voksoltak, és nagyon nagy eséllyel a németek is így gondolkodnak. Ebből a szempontból mindegy, hogy Merkel vagy Schulz nyer-e ősszel.

Európa nagy eséllyel ráébredt: újra meg kell fogalmaznia önmagát mint entitást, a saját értékei szerint. Ebben a most születő új európai rendben pedig Orbán Viktornak nincs helye. A táncos páva lesántult.

Szerző
Friss Róbert