- Örökséghamisítók

História. „Az európai műemlékvédelem története a XIX. század közepén kezdődött, ekkor az ókori és középkori, nem sokkal később már a reneszánsz emlékeket is műemléknek tekintették” – mondja Lővei Pál, amikor arról érdeklődünk, hány évesnek kell lennie egy épületnek ahhoz, hogy műemlék lehessen. „A XIX. század legvégén tágult a kör a barokk korig, amely Magyarországon a trianoni döntés után kapott nagyobb műemléki szerepet, miután az ország területének kétharmadával középkori műemlékei jelentős részét is elveszítette. A klasszicizmus a 30-as évektől vált elfogadottá, a historizmus és a szecessziós kor műemléki elismerése csak a '80-as évekre következett el. 1976-77-ben műemlékké nyilvánították az 1948-ban épült Erzsébet téri buszpályaudvart, 1991-ben pedig a MOM Kultúrházat, amely egy időre a legfiatalabb magyarországi műemlék trónját is elfoglalta" - foglalja össze a műemlékvédelem hazai történetét Lővei.

„A műemlékvédelem definíciója a történetiségre helyezi a hangsúlyt” – válaszolja a kérdésre, hogy az esztétikai vagy történeti szempont a fontosabb. „A műemlék nem egyenlő a művészeti emlékkel. Ezt bizonyítja egy sor ipari építmény, várromok, falmaradványok, amelyeket nem lehet esztétikai szempontból megítélni. Öt éve nagyjából 12-13 ezer műemlék volt Magyarországon, ez az arány a négymilliósra becsült épületállományhoz képest nagyon alacsony. És nemcsak Angliához, Franciaországhoz vagy Olaszországhoz, a szomszéd országokhoz képest is. Nem igaz tehát, hogy túl sok a hazai műemlék. Ezt azok állítják, akik szerint a műemlékvédelem akadályozza a gazdasági fejlődést” - teszi hozzá.

Ellenérdekeltek. „Egy felújítandó épület esetében többletköltséget jelent, ha az egy sor olyan tartozékot, díszeket, stukkót, falképeket, ajtót, ablakot tartalmaz, amelyek restaurálása nagyon drága” - tisztázza az ellenérdekeltség problémáját Lővei Pál, aki megoldást is kínál: „Az volna reális, ha a műemléki többletköltségeket az állam biztosítaná. Így az állam minőségi feltételeket szabhatna, a befektető pedig nem akarná megúszni a színvonalas helyreállítást. Évtizedekig harcoltunk azért, hogy a műemléki felújítások esetén adókedvezményeket lehessen igénybe venni.” A közbevetésre, miszerint január 1. óta megvan erre a lehetőség, a művészettörténész arra hívja fel a figyelmet, hogy „a meghatározott műemlékek között a legmagasabb árkategóriában lévő épületek, jellemzően kastélyok szerepelnek. Nem tudni, milyen minőségi követelményeket kell teljesíteni és nem vagyok meggyőződve az erős kontrollról sem. Sokkal fontosabb lenne, hogy ilyen visszatérítési lehetőséget kaphassanak egy Ybl Miklós tervezte társasház tulajdonosai a Múzeum körúton, vagy akár egy plébánia, vallási közösség, amely felújítja templomát.”

A befektetők érdekében könnyítettek a feltételeken „az újabb szabályozás szerint, ha egy beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek nyilvánítanak, akkor lényegében semmilyen műemlékvédelmi korlátozás nem érinti. A régészeti feltárások idejét és költségeit is korlátozták. Ma az is lehetséges, hogy egy leletet egyszerűen feltárás nélkül elfedjenek.”. Ami a kormány műemlékvédelemhez való viszonyulását illeti, "míg 2001-ben egy óriásira duzzasztott intézmény, az Örökségvédelmi Hivatal, később - valamennyire - a Forster Központ ügyelt az épített örökségi értékekre, január 1. óta a műtárgyfelügyelet és a műemléki nyilvántartás mellett a maradék műemlékvédelem a Miniszterelnökség máig meghatározatlan hatáskörű részlegének feladata” - írja le a változást Lővei.

Hamisítás. „A mai várpalota nagyon erősen különbözik az egykoritól” - hívja fel a figyelmet Lővei a Budai Vár rekonstrukciójának alapproblémájára. „A középkori királyi palota maradványai fölé építették a barokk palotát a XVIII. században, változtattak rajta a XIX. század közepén, majd Ferenc József uralkodásának idején Hauszmann Alajos tervei alapján építették ki a Budai Várat nagyjából abban a méretben, ahogy most áll. A II. világháborúban Budapest ostroma erősen lerombolta, ami megmaradt, azt leegyszerűsítve, átalakítva, önálló építészeti alkotásként újították fel. Ez az, ami pillanatnyilag rendelkezésünkre áll. És ez az, amin nagyon sok mindent kellene és lehetne felújítani, javításra szorul a tető, átalakítást kíván az ablakok szerkezete is, ez a kettő önmagában milliárdos tétel” - ecseteli Lővei, hogy szerinte hogyan kerülhetnének jó helyre a Budai Várnegyedre szánt milliárdok. „A visszaépítésnek semmi értelme. Sosem tudnánk úgy megcsinálni, amilyen az eredeti volt. Jól példázza ezt a Stöckl-lépcső rekonstrukciója, egyetlen eredeti kődarab, egyetlen tégla sem volt már belőle. Ennek semmi köze nincs a műemlékvédelemhez” - világít rá a felújítás abszurditására a szakember. A felvetésre, hogy jelenleg egy külföldi turistának nem tudunk királyi palotát, tróntermet mutatni, Lővei Pál úgy reagált: „Valóban, L. Simon László folyamatosan azt nyilatkozta, hogy végre visszaáll a hauszmanni teremsor a díszítésekkel, és valóban lesz benne egy trónterem. Miután minden, ami most régi fotók és tervek alapján készül, csak utánérzés, hamisítás, vagy egyszerűbben: hazugság lehet. Akad hasonló példa, Visegrádon tudomásom szerint egy Raffaello kép pápaábrázolásán látható széket másoltak le nagyjából, hogy trónszéket tudjanak bemutatni. Nem gondolom, hogy ez bárkinek szellemi pluszt jelentene. A külföldi turistáknak meg kell mondani, hogy itt minden elpusztult." Szerinte ugyanabból a korból Budapesten ötezer historizáló épület áll, és ez páratlan érték. „Némelyik nagyon rossz állapotban van, részben igazi minőségi enteriőrökkel, nagypolgári lakások dísztermeivel, stukkókkal, és mindez még igazi. Ezt a rengeteg pénzt fel lehetne használni a meglévő értékek műemléki többletköltségeire” - állítja a művészettörténész.

Veszélyben a világörökség. „1987-ben került az UNESCO Világörökségi Listájára Budapest dunai látképe és a Budai Vár. A palota nagyon erős bontása, átépítése azzal a kockázattal járhat, hogy törlik a listáról. Ez eddig kétszer fordult elő az intézmény 1972-es létrejötte óta, egy Ománban lévő nemzeti park védett területének tizedére csökkenése járt ilyen következménnyel, illetve a Drezda melletti Elba-völgy esete, ahol autópályát vezettek át hídon, alagút helyett”- részletezi a szakember.

Elázott dokumentumok. „Két-háromszáz dokumentáció teljesen elpusztult az ezres nagyságrendű károsodott anyagból, amikor a Nemzetgazdasági Minisztérium tervezett Várba kerülése miatt kiköltöztették a Forster Központ munkatársait, ám miután a műemléki gyűjtemények számára kijelölt új épületrész nem készült még el, dobozba csomagolták a dokumentumokat. Januárban egy csőtörés után a pincében őrzött iratok bokamagasságig 60 fokos vízben álltak. Azóta Lázár János bejelentette, hogy a Nemzeti Hauszmann Terv megvalósítása késik, csak a lovarda, a Szent István terem és a Karmelita kolostor készül el a Miniszterelnökség számára, a minisztériumok költözése a következő ciklusra várható. Teljesen felesleges volt a nagy sietség” - világít rá Lővei. „A bezárt gyűjteményekben őrzött iratok, rajzok, fényképek segítségével kellene a műemléki helyreállításokat tervezni az országban, így ma a beruházókat olyan feladat elé állítja a törvény, amit nem kérhet számon a hatóság. A kormány olyan helyzetbe kormányozta a társadalmat, hogy fel kell rúgnia a jogszabályokat” - mutat rá a műemlékvédelem és a társadalom működésének jelenlegi logikájára.

Citrom-díjasok. „Én tettem javaslatot arra, hogy az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a Népstadion elbontásáért ítélje oda a műemlékvédelmi Citrom-díjat, azaz a leginkább elhibázott műemlék-helyreállításoknak járó »elismerést« - vállalja Lővei Pál. „A Népstadion volt talán az egyedüli, a XX. század második feléből származó épület ebben az országban, amelynek nemzeti jelentőségéről a lakosság körében konszenzus volt. Az Aranycsapat 7:1-re győzte itt le az angolokat, százezrek szurkoltak a Népstadionban, amely nagyon szépen és jól megtervezett és kivitelezett épület volt. A magyar államnak mindent el kellett volna követnie, hogy műemlékké nyilvánítsák, és műemlékjellegű felújítást kapjon” - teszi hozzá. „Ám egyik kormányzat sem akarta ezt vállalni. Talán a nagyon magas költségektől féltek, talán a műemlékvédelem korlátaitól. A tavalyi bontás helyett meg kellett volna tartani a Népstadion vázát és képének jellegét, megőrizni a pilonokat, a mozaikokat, a dísztribünt és annak bútorzatát, a sajtótudósítók telefonállomásait. A bontás indokaként az hangzott el, hogy nagyon magas lenne a megőrzés költsége. Ugyanakkor az építési programban leírt 8 funkcióból azóta 6-7 kikerült, szinte csak egy futballpálya marad, ám több mint kétszeresére emelkedett a büdzsé. Nem tudom elképzelni, hogy egy ekkora beruházásba ne férhetett volna bele ezek megőrzése” - indokolja Citrom-díj kezdeményezését Lővei. „A tavaly átadott füzéri vár Citrom-díjával is egyetértek. A középkori vár rekonstrukciója iskolapéldája az örökséghamisításnak, az új várpótlék elfedte az eredeti maradványokat, ezzel végleg elveszítve egy nagyon komoly magyarországi műemléket. Mindezt valamiféle nemzeti nagyság megmutatása érdekében."