Orbán Viktor és a Fidesz leginkább csak a hazai pályán játssza a nagymenő forradalmárt. Az európai térfélen hiába vonulgat zsebre dugott kézzel, a zárt ajtók mögött legtöbbször mindenhez csak bólogatni szokott. Így volt ez a menedékkérők elosztása esetén is az Európa Tanácsban, így volt az Európai Néppárt kongresszusán az orosz befolyás elleni fellépéssel kapcsolatban és így volt ez az Európai Parlament legutóbbi ülésén is, ahol a kormányát ért karcos kritikákra jólfésült zsúrpubiként azt hazudta, hogy „a klub szabályait be kívánjuk tartani és mindig be is tartottuk”.
Orbán rendre kompromisszum- és párbeszédkésznek mutatja magát Brüsszelben (amit eddig legtöbbször be is vettek neki) miközben otthon uszítva háborúzik az európai közösséggel. Európainak mutatva magát szónokol, majd kilépve az ajtón Európát mocskolja a lakájmédia gyors- és gépírói előtt. De ennek most vége, saját pártcsaládja is világossá tette a számára, hogy elfogyott körülötte a levegő. Vagy változtat az európai értékeket semmibe vevő politikáján, vagy nincs helye az európai közösségben. Nincs tovább pávatánc.
Az MSZP holnap élére állítja a kialakult helyzetet, véget fogunk vetni a Fidesz kettős beszédének. Lássunk tisztán: Orbánisztánt építik tovább vagy Európát választjuk?! A szocialista párt hétfőn egy olyan politikai állásfoglalást fog benyújtani az Országgyűlésnek, amely válaszol az Európai Parlament – néppárti szavazatokkal – elfogadott határozatának kifogásaira. Utóbbiak ugyanis (szemben a narancsos hazugsággyárak állításaival) elsősorban nem a menekültkérdésről, hanem a jogállamiság helyzetéről, a szólás- és médiaszabadságról, a tudományos élet és a felsőoktatás szabadságáról, a civilszervezetek zavartalan működéséről, az igazságszolgáltatás függetlenségéről és a kormányzati korrupció elleni fellépésről szól. Az MSZP javaslata ezekre reflektál, a Fidesz pedig egyértelművé teheti, hogy kész-e az európai kifogásokra pozitív válaszokat adni vagy (ahogyan eddig tette mindennel) ezt is egyszerűen lesöpri az asztalról. Ha utóbbi utat választják, azzal két dolgot máris bizonyítanak: az EU ellen folytatott háborújuk több egyszerű belpolitikai játéknál, kompromisszumkészségnek hazudott dörgölődzésük pedig aljas átverés, amellyel saját pártcsaládjukat is készek hátba támadni.
Van némi kétségem afelől, hogy a Fidesz kész-e európaiként cselekedni és nem fog-e ezúttal is gyáván csak a saját zsírosodása érdekében dönteni. Van ugyanis erre számtalan eset. Legutóbb például, miközben az Európai Néppárt máltai kongresszusán támogatták az orosz propaganda elleni határozatot, annak magyar nyelvű fordítását a magyar Országgyűlésben már gyáván napirendre sem engedték. Azt hiszik, hogy plakátokkal, papír- és tévéforma hazugsággyárakkal, sunyi propagandával a végtelenségig meg tudják téveszteni a tömeget. Az EP legutóbbi döntése is tökéletesen megmutatta: a valóság rég utolérte a Fideszt és hamarosan túl is fog lépni rajta.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száznegyvenegyedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.