Úton az elitképzés felé

A központi középiskolai felvételi erősítheti a szegregációt, s főként a vidéki iskolákban ronthatja tovább a diákok helyzetét.

Hetvenháromezer diák érettségizik az idén, nagyjából négytizedük gimnáziumban, ám utóbbiak száma néhány éven belül drasztikusan csökkenhet. A kormány tervei szerint ugyanis 2019-től kötelezővé tennék a középiskolai felvételit, s központilag szabályoznák, hány tanuló vehető fel gimnáziumba és szakgimnáziumba. Szakemberek állítják, ez az ötlet tovább növelné az esélyegyenlőtlenséget az oktatásban, a gyerekeknek pedig tulajdonképpen 14 évesen eldőlne a sorsuk.

"A falusi, kisvárosi iskolákból induló diákok óriási hátrányba kerülnek, ha központi felvételi lesz a középiskolákba" – mondta egy somogyi iskola igazgatója. "A nagyobb városok, s főleg a budapesti elitiskolák szintjét ezek a gyerekek tizenhárom-tizennégy évesen még nem érik el, de a gimnáziumban fel tudtak zárkózni. Most ezt az esélyt elveszik tőlük. Pedig a gazdaságilag leszakadó térségekben, mint például a Dél-Dunántúl, épp az oktatás az egyik lehetőség, amely csökkentheti az esélyegyenlőtlenséget. A csökkentett férőhelyekre egy somogyi vagy baranyai falu iskolájából érkező nem tud majd odaférni, mert nem tud versenyezni azokkal, akik eleve jó iskolából érkeznek, vagy külön jártak felkészítésre, azaz a szüleik jó anyagi helyzetben vannak."

Egy pécsi középiskolai tanár szerint annak tükrében még rémisztőbb az elképzelés, hogy miközben csökkenteni akarják a gimnáziumi férőhelyek számát, már lebutították a szakgimnáziumokat, ahol – főleg a természettudományi tantárgyakból – nem kapnak olyan szintű képzést a gyerekek, hogy esélyük legyen továbblépni a felsőoktatásba. Vagyis, ha 2019-től életbe lép a középiskolai felvételi, úgy négy év múlva jelentősen kevesebb diák jelentkezhet majd egyetemre, főiskolára.

"Az újabb központosítás azt jelentené, Budapesten döntenék el, hogy hány gyereket vehetne fel egy vidéki gimnázium" – magyarázta Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) dél-dunántúli ügyvivője. "S hiába lenne elvileg férőhelye egy intézménynek, ha a fővárosban úgy döntenek, kevesebb diák kezdheti meg a tanulmányait, nem tehetnek majd semmit. Pedig a központból nem lehet látni a helyi igényeket, ám ez nem érdekli a döntéshozókat, akik ezek szerint darabáruként tekintenek a tanulókra." A szakemberek szerint döbbenetes következményekkel járhat a társadalomra nézve, ha jelen formájában megvalósul a tervezet.

– És miért ne valósulna meg, mint a többi hasonló téveszme? – kérdezett vissza Csepeli György szociálpszichológus. – Akkor viszont a magyar társadalom véglegesen elkasztosodik. Kevés felsőfokon képzett értelmiségi, köztisztviselő, és nagyszámú középfokon képzett szakmunkás, s még több, semmiféle képzettséggel nem rendelkező tömeg él majd egymás mellett, mit sem sejtve a másikról. Éppen úgy, mint a Horthy-korszakban. A XXI. században csak az a társadalom lehet életképes, mely minden megszületett gyermeket értékként kezel, megadva neki az érvényesülés lehetőségét. A magyar már most sem ilyen, de az egyik nemzedékről a másikra átvitt egyenlőtlenségek a jövőben még ijesztőbbek lesznek. Mindez kiegészül a kaszt társadalom perspektívája által megrémisztett fiatalok elvándorlásával. Megvalósul Csurka István Lakitelken megfogalmazott látomása, hogy "pincérnemzet" leszünk.

Hasonlóképpen borúlátó Nagy Erzsébet is, aki úgy vélte, a tervezet alapján a legtöbb gyereknek 14 évesen eldőlne a sorsa.

– A gimnáziumi férőhelyek csökkentésével megvalósulna az elitképzés – jelentette ki a PDSZ dél-dunántúli ügyvivője. – Megint előtérbe kerülne a protekció, az anyagi, gazdasági helyzet. Akinek megfelelő kapcsolatai lesznek, fel tudja vetetni a gyerekét gimnáziumba, így működött ez a szocializmusban is. Vagy ha elég tehetős a szülő, tandíjas alapítványi iskolába mehet a gyereke. A többieknek marad a sehová sem vezető szakképzés. Pedig már nem olyan időket élünk, hogy egyetlen szakmával biztonságosan végig lehessen dolgozni egy életet, szükség van az alapképzettségre, amit a szakképzőkben nem kapnak meg a tanulók, mert drasztikusan lecsökkentették a közismereti tárgyak óraszámát. Nem véletlen, hogy a szülők, ha tehetik, nem szakképzőbe íratják a gyerekeiket. Az a baj – tette hozzá Nagy Erzsébet –, hogy az tervezet kiötlői fel sem fogják, emberek jövőjéről hoznak döntéseket a beleegyezésük nélkül. Tizenévesek ezreit kényszeríthetik általuk nem kívánt helyzetbe, melyből aztán soha többé nem tudnak kiszabadulni.

Kasztosodás

A központi középiskolai felvételi tervéről Palkovics László oktatásért felelős államtitkár beszélt április elején egy konferencián, ám a gimnáziumi férőhelyek csökkentése nem új ötlet: 2014 év végén Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért felelős államtitkára egy fórumon kijelentette, távlati cél a szakközép- és szakiskolai képzésben részt vevők arányának növelése és a gimnáziumi létszám korlátozása. Sőt, Orbán Viktor kormányfő is úgy nyilatkozott egy rádióinterjúban, tévedés, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, szerinte a gimnázium-érettségi-felsőoktatás irányvonal felett eljárt az idő, s sokkal inkább a szakképzést kell erősíteni, mely biztos munkahelyet és megélhetést ad.

Ezzel szemben minden hazai és uniós statisztika azt mutatja, Magyarországon nagy a különbség a maturáltak, illetve az érettségivel nem rendelkezők fizetése között. Egy 2015-ben napvilágot látott, MTA-kutatók által készített anyag is azt rója fel: a kormányzati kommunikáció a jó szakmunkásokat állítja szembe a közepes gimnazistákkal, s relativizálja az érettségi értékét, pedig a megfelelő szakképzést csak jó alapkészségek mellett lehetséges. Ez ma idehaza nincs meg, ezt támasztják alá a PISA-felmérések is. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a szakiskolai rendszer átalakításával éppen a leginkább hátrányos helyzetű gyerekek elől veszik el a lehetőséget, hogy szakmát tanuljanak, érettségit szerezzenek, és esélyük sem lesz a munkaerő-piacon.

Ennek ellenére a döntéshozókban az is felmerült korábban, egy hetedik osztály végén megírt kompetenciateszt – pályaorientációs tanácsadással egybekötött képesség- és tudásmérés – alapján dőlhet el a jövőben, hogy az általános iskolás melyik középiskola-típusban – szakiskolában, szakgimnáziumban vagy gimnáziumban – tanulhatnának tovább. A szakma akkor is felháborodott, a szakemberek úgy érveltek, egyetlen mérésből súlyos, életre szóló következtetéseket akarnak levonni.