Gyurcsány tárgyalna Botkával, de azért kicsit "be is szólt" - Videó!

Publikálás dátuma
2017.05.27. 16:21
Forrás: Facebook
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke a jövő héten tárgyalásokat kezdeményez a szocialista Botka Lászlóval, akit az MSZP kongresszusa miniszterelnök-jelöltté választott.

Nem kell félni a koalíciótól - üzente a volt miniszterelnök Botka Lászlónak a DK szervezeteinek szombati értekezletén elmondott beszédében. Gyurcsány Ferenc, aki előre is gratulált és sok sikert kívánt a szegedi polgármesternek, felidézte a 2005-ös államfőválasztást, amikor a szocialisták annak ellenére is ragaszkodtak saját elképzelésükhöz és saját jelöltjükhöz, Szili Katalinhoz, amikor tudták, hogy koalíciós partnerük ellenkezése miatt nem lehet majd megválasztani. A pártelnök úgy fogalmazott: arra kéri az MSZP kongresszusának résztvevőit, ne kövessék el azt a hibát, amit az elődeik.

A választásnak csak úgy lehet nekimenni, hogy azon győznek, de győzni csak úgy lehet, ha a demokratikus oldal minél több szereplője tisztességesen együttműködik - oktatott Gyurcsány Ferenc, aki szerint nem ellenséget nehéz teremteni, hanem békét, a szocialistákkal pedig arra kellene szövetkezni, hogy békét teremtenek és elfogadják, hogy különböznek egymástól. 

Szerző

Európai Magyarország

Publikálás dátuma
2017.05.27. 09:30
Népszava fotó

Meghalni Orbán Viktorért vagy élni Magyarországért. Ez a 2018-as választás és második rendszerváltás tétje. Európai Magyarország vagy ázsiai orosz kormányzóság: ez a magyar függetlenség tétje. Nemzeti, faji, vallási, osztály- és Európa-ellenes háború vagy társadalmi kiegyezés, együttműködés és béke: ez biztonságunk és rendünk tétje. Társadalmi igazságtalanság, megalázó szegénység, gőgös úrhatnámság vagy igazságosság, szolidaritás, emberség és egyenrangúság: ez társadalmi felemelkedésünk tétje. Felzárkózás vagy leszakadás, bezárkózás vagy nyitás, tudatlanság és barbár butaság vagy világszintű tudás és autonóm polgárrá nevelés: ez az élhető és magára büszke Magyarország tétje. Személyi tekintélyével és illiberalizmusával hivalkodó hatalom vagy parlamentáris jogállam: ez a magyar demokrácia tétje. Állami szintű korrupció, jövőfelélés, hozzá nem értés vagy feddhetetlen és ellenőrzött tisztesség, hiteles kormányzóképesség: ez a jövőbeli kormányzás tétje.

Más országot kell akarnunk: európai Magyarországot. Más magyarok vagyunk: európai magyarok. Nekünk Budapest és nem Felcsút a fővárosunk, nekünk egyetemeink és munkahelyeink vannak, nem stadionjaink és udvarházaink, mi Brüsszelbe és Londonba vágyunk, nem Moszkvába és Magadanba. Nem akarjuk, hogy a Nyugat határa ismét a Lajtánál húzódjon. Nem szeretjük a harcot és az erőszakot, a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot. Nyugalmat és békét, biztonságot és kiszámíthatóságot szeretnénk. Nem akarunk és nem is fogunk félni. Mi Európával, a szomszéd népekkel, a háborúból menekültekkel, a magyarországi szegényekkel, a másként gondolkodókkal nem háborúzni, megbékélni akarunk. Emberi életet Boldván vagy Igalon, hogy az ott született gyerek megérhesse azt az időt, amit a Rózsadombon született. Egy európai Magyarország fölemelkedése nem egyesek, hanem az egész, az egységesülő magyar társadalom felemelkedését jelenti.

Ki győz Európában?

A Brexit és Trump megválasztása óta valamennyi elnök- és parlamenti választás európai választás is egyben. A nemzetállami választásokon is döntenek a választók arról, hogy országukban és Európában EU-integrációs, nyitó, liberális parlamenti demokratikus rendszer lesz-e, vagy EU-ellenes, bezárkózó, szuverenista, illiberális, populista, nacionalista rendszer. 2016 végén, 2017 elején még rémisztő kilátás volt arra, hogy a nacionalista-populista hullám elsodorja Európát. Az EU a szétesés küszöbére jutott, fennállt a nemzetállamokra hullás veszélye. Elképzelhető volt egy Trump-Putyin paktum, amely nagyhatalmi alapon újra felosztja Európát, és Magyarországot Moszkva befolyási övezetébe sorolja. Lejár a parlamentáris demokráciák órája, és autoriter politikai, protekcionista gazdasági és nacionalista szellemű rezsimekké válnak az európai országok. Orbán e megoldás híveként elhitette magával és párttársaival, hogy az ő illiberális demokráciája lesz a példa Európában, és a kicsiny Magyarország lesz a révkalauz, amely az amerikai és az orosz anyahajókat az új világ kikötőjébe kalauzolja.

Ám 2017 tavaszán a nacionalista-populista hullám nem tört át se Hollandiában, se Franciaországban, és remélhető, hogy a szeptemberi, a földrész sorsát leginkább eldöntő német választásokon is Európa-barát döntés születik. Nem jött létre egy Trump-Putyin megállapodás, és a háborús kockázatok Európa keleti feléről Ázsia felé tolódtak el. De kiderült, mennyire törékenyek a globális világ, és ezen belül Európa politikai, gazdasági és társadalmi szerkezetei, és ezek reformjai nélkül bármikor összeroppanhatnak. A választások utáni német-francia politikai vezetésű EU-ban remélhetőleg meglesz a szándék az integráció elmélyítésére, és az illiberális/autokrata országok politikai változásának támogatására. Ha nem, akkor ezen országokat, köztük hazánkat második, harmadik rangú „európai sebességbe” sorolják. Biztonsági szempontból pedig Amerikával együtt megerősítik a NATO-t és annak Oroszországgal szembeni visszatartó funkcióját.

Feltételezésem szerint, az EU különböző intézményei (Bizottság, Tanács, Parlament) és nagyhatalmainak vezetői 2017 őszétől világossá fogják tenni a magyar választók előtt, mire számíthatnak, mivel szankcionálják, ha az orbáni „Állítsuk meg Brüsszelt” politikát követik. Kizárás az Európai Néppártból, a biztonsági rendszerből, a Kohéziós Alapból, s végül a szavazati jog megvonása. Amerika és a NATO pedig meg fogják vizsgálni az orosz behatolást a magyar rendszerekbe. Ha az európai vezetők a magyar választást európai választásnak is tekintik, és annak fogják tekinteni, akkor politikai és anyagi támogatást nyújtanak egy Európa-párti demokratikus ellenzéknek. A magyar választó 2018 tavaszán arról dönt: Magyarország visszakerül az európai fő áramlatba, vagy tartósan kiszorul. Orbán harmadszori megválasztása a világ előtt végleg leírja a magyar választókat és Magyarországot.

2018-as rendszerváltás

Az 1989-2010-es parlamentáris demokrácia, jogállamiság, piacgazdaság és az Európa, a Nyugat felé tartó felzárkózást maga elé tűző rendszerhez képest 2010 óta egy másik, tekintélyelvű, nacionalista és populista, állami központosító, Európa- és Nyugat-ellenes rendszer felé tartunk. Ezért akarva-akaratlan, a kormányváltással együtt rendszerváltást is véghez kell vinnünk. Nem vissza a 2010 előtti rontott demokráciához, hanem előre egy új, Európával közösen és egyenrangúan kialakított, szabad, egyenlő és szolidáris rendszerhez.

A választóvonal az európai rendszerváltó demokraták és a visszahúzó, korrupt, hazug rendszer érdekeit képviselő rendszermaradók között van: ki csatlakozik az orbáni ancien régime-hez, ki választja a régi világot és ki szeretne egy új világban élni? Az ellenzék legnagyobb ellensége nem Orbán és pártja, hanem önmaga. 2014-et nem Orbán nyerte meg, hanem az ellenzék veszítette el. 2018-ban lehet és kell nyerni - az ellenzéki politikusokon és politikákon múlik, hogy képesek lesznek-e rá. Az első helyes lépést megtették: az ellenzéknek - tetszik, nem tetszik - van és lesz kormányképes miniszterelnök-jelöltje Botka László személyében.

A választási témák várhatóan: 1) menekült-, idegen- és Európa-ellenesség; 2) társadalmi igazságosság és felzárkózás; 3) korrupció. Amely politikai erő a három téma közül kettőben fölénybe kerül, hitelesnek bizonyul, vagy sikeresen éri el, hogy az ő témája legyen a választásokat eldöntő fő téma, az nyeri a választásokat. 2017 májusában a Fidesz-kormány előkampánya egyértelműen az első téma köré épül: a menekült- és EU-ellenességre. Botkáé és a baloldalé a társadalmi igazságosságra. Vona Gáboré és a Jobbiké a korrupcióellenességre. A Fidesz erőfeszítéseket tesz arra, hogy a szociális egyenlőtlenséget az utolsó választási évben bér- és nyugdíj-emelésekkel, általános és célzott osztogatással kompenzálja. Törik a fejüket, hogy a 2008-as ún. szociális népszavazáshoz, majd a 2013-as rezsicsökkentéshez hasonló választási atombombát találjanak ki. Brutális negatív kampányban fogják majd a demokratikus oldal és a Jobbik korruptságát és hiteltelenségét bizonygatni. A Jobbiknak nincs mondása a Fideszen túl migrációs és EU-ügyben, se a demokratikus ellenzéken túl társadalmi igazságosság témában, és hitelességi gondjai vannak korrupciós leleplezési ügyekben.

A Botka László vezette demokratikus, rendszerváltó ellenzéknek erős témája a társadalmi igazságosság. De kormányképes akkor lesz, ha árnyékkormányának tagjai, akik jöhetnek balról és jobbról, szakmai alternatívát tudnak nyújtani nemcsak a szegény-gazdag kérdésben, hanem a középrétegek problémáit illetően, és lesznek szakpolitikai megoldásai a térségi, az egészségügyi és oktatási gondokra is. Egy országot, nemcsak annak baloldalát kell kormányozni. Az ancien régime tolvaj, hozzá nem értő kormánya elszalasztotta az ország nagy lehetőségét, amikor az európai pénzekből, a szerencsés cserearány-javulásból és a hazautalások eurómillióiból reformokat indíthatott volna úgy, hogy nem kivesz az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra rendszereiből, hanem betesz. Elpazarolta és elrabolta, amiből fejlett és modern Magyarországot építhetett volna. Most a rendszerváltó oldalon a sor, hogy a még hátralévő, 2020-ig terjedő kegyelmi időben hatékonyan és tisztességesen használja fel ugyanezen forrásokat, hogy helyreállítsa a befektetők bizalmát.

Akadályból segítő

A választást kizárólag középről lehet és kell megnyerni, az országot csak középről lehet és kell kormányozni. A rendszerváltó ellenzéknek képviselnie kell Európa és a Nyugat melletti elkötelezettséget. Csak akkor tudunk bekapcsolódni az új Európa kialakításának biztonsági, társadalmi, gazdasági és innovációs programjaiba, ha Magyarország akadályból segítő lesz: megbízható partnerré válik, hozzájárul a közös biztonsághoz és haderőhöz, célul tűzi ki az euróövezeti csatlakozást, bekapcsolódik a fejlesztési programokba. Ha a túlközpontosított és korrupt államból jogállamot teremt, helyreállítja az alkotmányos ellensúlyok és az önkormányzatok autonómiáját. A korrupcióellenességben az MSZP és a DK csak akkor lehet hiteles, ha megszabadul elhasznált képviselőitől, és együttműködik a civil szervezetekkel és a kis pártokkal azok korrupcióellenes kampányaiban.

Az erőviszonyok - hatalom, pénz, kommunikáció, logisztika, választási rendszer, orosz háttérgépezet, stb. - mind-mind Orbán és régi rendje mellett szólnak. De nem volt-e így 1989 májusában is?

„Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen!” – írta be magyarul, német nyelvű naplójába Széchenyi. Európai magyarnak, 2018 győztesének lenni nehéz, de nem lehetetlen.

A terrorizmus szükségállapota

Publikálás dátuma
2017.05.27. 09:29
Fotó: Profimédia

A világ sokkal veszélyesebb hely lett a berlini fal leomlása óta, és ezt a tényt az európai kormányok és nemzetek nem akarják tudomásul venni. A mára előállt politikai helyzet - beleértve a migráció drámai növekedése - egyik legfőbb oka a 9/11-re adott amerikai reakció. Vagyis az Egyesült Államok terrorizmus ellen indított háborúja – vélekedik a neves olasz közgazdász, terrorizmuskutató és újságíró, Loretta Napoleoni. Igazi újdonság a terrorizmus gazdaságtanával foglalkozó, a HVG Kiadónál most megjelent Emberkereskedők című munkája.

Önmagában izgalmas, ha egy szerző a kutatói módszertan sokoldalúságával rendelkezik. Ennél csak a maga elé kitűzött feladat izgalmasabb és grandiózusabb: bemutatni, miként kapcsolódtak be a dzsihádisták és az Iszlám Állam a globális terrorizmusba, és vele a világméretű feketekereskedelembe. A New York-i ikertornyok elleni támadás nyomán az akkori washingtoni kormányzat életbe léptette a Patriot Act nevű, a terrorizmus leleplezését és megakadályozását szolgáló törvényt. A kábítószer-kereskedelemben ennek nyomán azonnali változások indultak meg. A kolumbiai drogmaffia újszerű kapcsolatokat épített ki az olasz maffia egyik szervezetével (’Ndrangheta), emellett a Dél-Amerikából érkező drogok egy része észak-afrikai közvetítéssel jut(ott) el Európába. Utóbbiban a helyi dzsihádista terrorcsoportok vállaltak oroszlánrészt, és először tapasztalták meg, hogy sok pénzt lehet keresni illegális ügyleteken.

A fordulópont nem váratott sokáig magára. 2003-ban Dél-Algériában 32 európait rabolt el a helyi Fegyveres Iszlám Csoport. Az öreg kontinens kormányai olyan összegű váltságdíjat fizettek, hogy a terrorcsoportok megértették: rendkívül jövedelmező üzletágra találtak. Napoleoni szerint félrevezetés, hogy az európai kormányok ne fizetnének állampolgáraikért. Szinte minden esetben megteszik, tovább súlyosbítva a helyzetet. Az addigiakat újabb emberrablások követik, a túszok ára pedig meredeken felszökik. Ráadásul - így a szerző - a kormányok igyekeznek titokban tartani az emberrablásokat, és ezzel állampolgáraikban fenntartják a hamis biztonságérzetet. A tények azt mutatják, hogy a világvégi helyekre utazó turistákat, újságírókat, fotóriportereket és nemzetközi segélyszervezetek alkalmazottait rabolják el. Napoleoni szerint döntően azért, mert fizetőképes árut látnak bennük (ebben nem tévednek), és a leendő áldozatok keveset tudnak a rájuk helyben leselkedő veszélyekről.

Egy terrorszervezet hatékonysága és a felbomló államhatalom között szoros az összefüggés. Ahol nincs jogrend, ahol nem működnek az állami erőszakszervek, ott ezt az űrt a terrorszervezetek töltik ki. Afrikából és az arab világból sok példa hozható erre.

Szomáliai kalózok - Profimédia

Szomáliai kalózok - Profimédia

Szomália talán az egyik legjobb, amely hosszú éveken át kalózkodásra „szakosodott”. A motorcsónakokon érkező banditák eleinte könnyen foglaltak el hatalmas tengerjáró hajókat, amelyek után hatalmas összeget zsebeltek be. A terrorizmuskutató levezetése szerint a megkapott összeg 75 százaléka volt a tiszta profit, mert a háttérben maradó értelmi szerzők csupán a váltságdíj 25 százalékát engedték át az akcióban résztvevő kalózoknak, akiknek még így is busásan megérte. (A hajózási társaságok ellenlépései után 2012 óta jelentősen visszaesett a kalózkodás a kelet-afrikai partoknál.)

Szomáliában és a hozzá hasonló felbomló államokban eltűnik a határvonal a „jó” és a „rossz” között - írja a szerző. A kalózkodásból származó bevétel a túlélést szolgálja, mert legális jövedelemszerzésre egy ilyen országban nincs mód. Nincs híján a könyv a médiakritikának sem. Egy elrabolt dán hajó kapcsán az egyik ottani bulvárlap megírta a váltságdíj-tárgyalások idején, hogy a hajó svéd tulajdonosa 20 millió dollárért készült nyaralót vásárolni Spanyolországban. A bűnbandát irányító agytröszt értesült a hírről. A hajó elrablói irigylésre méltó alkupozícióba kerültek, hála egy bulvárlapnak.

Irakban már a nyugatiak 2003-as támadásának évében elszaporodtak az emberrablások, és az ebből származó bevételek a helyi terrorszervezetek működésének finanszírozását szolgálták. Kísértetiesen hasonlóan zajlottak és zajlanak az események Szíriában. Azzal a különbséggel, hogy Bassár el-Aszad „a politikai erőszak Pandora-szelencéjét nyitotta ki” az arab tavaszra adott damaszkuszi válasszal. Az Emberkereskedők szerzője szerint semmit nem értett meg a szíriai konfliktusból az, aki úgy vélekedik: „az Aszad-rendszer gonosz, tehát mindenki, aki ellene harcol, csak jó lehet.” A valóság ezzel szemben az Napoleoni szerint, hogy ez a polgárháború a bűnöző dzsihádizmus egyik változata, amely a sokszereplős konfliktust alibiként használja a pénzszerzésre.

A részletek taglalása helyett igyekezzünk a teljes képre összpontosítani, ez segít megérteni a dzsihádista terrorszervezetek működését. Könyvével ez a szándéka a szerzőnek. A bűnbandák előbb bekapcsolódtak a kábítószer-kereskedelembe, majd önállóan végezték az emberrablásokat, hogy ezt követően rátaláljanak a tömeges embercsempészet hosszú távú és mindennél jövedelmezőbb üzletére. A miértek megválaszolása nem nehéz. Közép- és Nyugat-Afrikából 1994 és 2004 között összesen 1 millióan vándoroltak illegálisan Európába. A migrációs folyamat hihetetlen felgyorsulását mutatta, hogy 2015-ben csak Németország 1 millió menekültet fogadott be, és ugyanebben az évben 1,8-2 millió migráns érkezett az öreg kontinensre. Az Europol jelentése szerint az érkezők 90 százaléka valamelyik bűnszervezet segítségével jutott el Európába. A tömeges embercsempészet mögött álló, azokat irányító és lebonyolító szervezetek bevétele olyan mértékben megnőtt, hogy vetekszik vagy talán meg is haladja a kábítószer-maffia éves forgalmát. (Korábban azt hittük, ilyen forgalomra és ekkora nyereségre kizárólag a drogüzlet képes. Tévedtünk.)

Az Emberkereskedők mondandójának másik lényegét a nyugati mainstream média hangoztatta megállapításoktól eltérő következtetések jelentik. Az olasz kutató a Brexitet egyértelműen az EU által rosszul kezelt menekültáradatra vezeti vissza, amely végül eldöntötte a szigetországi népszavazást. Lényegesebb, hogy Napoleoni szerint sem az Egyesült Államok, sem az EU nem tud megcsontosodott külpolitikai nézetein változtatni. Képtelenek beismerni, hogy a 2. világháborút követő legnagyobb globális népességmozgás kiváltója a 9/11-et követő, a terror ellen indított háború volt, amely olyan politikai destabilizációhoz vezetett, amely közvetlen oka, hogy milliós nagyságrendben menekül hazájából mások mellett Irak, Afganisztán és Szíria lakossága.

Nem véletlen, hogy Európában az idegengyűlölő és rasszista politikai csoportok előretörését jövendöli a szerző könyve zárásában. Az azóta megtartott holland, francia és német tartományi választások nem ezt látszanak alátámasztani. Úgy tűnik, tényleg szürke minden elmélet. A lét aranyló fájának zöldjéről Goethével együtt majd máskor…

Szerző