Nyolcvanévente le kell fordítani a klasszikusokat

Publikálás dátuma
2017.06.01 07:47
Marcel Proust
Fotó: /
Jancsó Júlia huszonhat éve foglalkozik Az eltűnt idő nyomában magyarításával. Csodálja, hogy e műveletlenségből erényt kovácsoló országban is olvassák.

A világirodalom gyöngyszemét, Az eltűnt idő nyomában-t fordította újra Jancsó Júlia műfordító. A múlt század elején elhunyt, francia Marcel Proust tudatregénye legutóbb tizenegy éve, a Magvető gondozásában jelent meg magyar nyelven, az újrafordított változatot pedig az Atlantisz Könyvkiadó a napokban jelentette meg. A hét részes regény első három kötete eddig egyetlen fordításban, Gyergyai Albert irodalomtudós átültetésében volt olvasható (az első kötet magyarul 1937-ben jelent meg). A négy további kötetet viszont Jancsó Júlia műfordításában jutott el az olvasókhoz.

A műfordító lapunk azon kérdésére, miszerint remegett-e a keze, amikor a francia irodalom legnagyobb magyar értője általa lefordított műhöz nyúlt, azt mondta, a kézremegés korszaka nem az újrafordítással járt, hanem a munka kezdetével, a Gyergyai-fordítás folytatásával. – Számolnom kellett azzal, hogy egy kultikus mű rajongói és kritikusai egyaránt bírálhatnak. Ezt a félelmet felülírta az a célkitűzés, hogy végre teljes egészében megjelenjen magyarul Az eltűnt idő nyomában – mesélte.

Aktuális
– A nagy művek bizonyos szempontból, bizonyos részleteikben mindig aktuálisak. A családtörténetek új virágkorát éljük, márpedig Proust a mikrokörnyezetek legérzékenyebb megfigyelője. Hihetetlenül sok mindent lát meg, a legapróbb benyomásokból is világokat bontakoztat ki, és gyilkos iróniája ellenére békét teremt. Csak remélni tudom, hogy az eldurvult, a műveletlenségből és a mások gyalázásából erényt faragó mai Magyarországon is akad olvasója, akit megragad. És hogy nem lesz bestseller? Nem is az a dolga – véli Jancsó.

Több szerző művének újrafordítását azzal szokták indokolni, hogy a szerző nyelvhasználata elavult és frissítésre vár, azonban Gyergyai fordítása cseppet sem tűnik porosnak, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy a mű cselekménye a 19-20. században játszódik. – Valóban nem beszélhetünk határozott elavulásról. De a nyelv és a fordítási elvárások sokat változtak az elmúlt nyolcvan évben. A pontosság ma már jóval komolyabb követelmény, mint korábban. A klasszikusok elkerülhetetlen sorsa az újrafordítás – mondta Jancsó. Sok olyan irodalombarát akad, akiknek a szemében az újrafordítás valami olyannak a meggyalázása, ami szent. Erre a kérdésre viszont műfordító nem tud kellő higgadtsággal válaszolni, így csak annyit mondott, az újrafordítás nem jelenti az előző földbe döngölését, akár leszólását.

Jancsó Júliát arról is kérdeztük, mennyi időt ölelt fel Proust regényfolyamának magyarítása. – Először a korábban nem fordított négy kötetet magyarítottam. Az újrafordított elsővel így most az ötödik olyan kötet kerül az olvasó kezébe, amely az én munkám. 1991 óta foglalkozom a Proust-ciklussal, de főállásban tanár vagyok, néha egyéb műveket is fordítok, így lassan haladok – emlékeztetett. Kíváncsiak voltunk arra is, milyen technikával s konkrétan hogyan vértezte fel magát a munkára: - Mindenekelőtt „össze kellett költöznöm” Prousttal. Ezt segítette, hogy már a szakdolgozatomat is Az eltűnt időből írtam. Próbálok hűséges lenni az eredeti szöveghez és annak zeneiségéhez, megőrzöm a mondatok híres katedrálisépítő szellemét – tette hozzá.

Az újrafordítás tanulságosabb, alázatra és önkritikára tanít, ezt is mondta a magyarító. Megkérdeztük Jancsó Júliától azt is, el tudja-e képzelni azt, hogy néhány évtized múlva az ő fordítását is aktualizálni fogják. - Biztos vagyok benne, és már előre tisztelem az utódok munkáját – jelentette ki.

A hét kötet sorsa
Az eltűnt idő nyomában hét kötetből áll, eredeti - francia - nyelven 1913 és 1927 között jelent meg, az első és a záró kötetet párhuzamosan írta Proust. Az utolsó három rész a rövid életű szerző halála után jelent meg. Magyarul 1937-ben jött ki az első kötet (Swann), 1938-ban a második (Bimbózó lányok árnyékában), mindkettőt Gyergyai Albert fordította. A harmadik magyarul 1981-ben jött (Guermantes-ék), ez is Gyergyai munkája, 1995-ben a negyedik (Szodoma és Gomorra), amelyet már Jancsó Júlia jegyzett.
Az ötödik (A fogoly lány) és a hatodik (Albertine nincs többé - a szökevény) viszonylag gyorsan követték egymást, és 2009-ben jelent meg a hetedik, befejező könyv, A megtalált idő. Most újra olvasható az első kötet, új mondatokkal. Kosztolányi Dezső a szépségről elmélkedve említi Proustot, elég frivol mondatban.
"Az a hiedelem megbukott, hogy a szépség tulajdonképpen az épség, a testi és szellemi egészség, s ép testben okvetlenül ép lélek lakik. Ha ez így volna, akkor labdarúgóbajnokaink vezethetnék az emberiséget. De a púpos Leopardinak, a sánta Byronnak, a nyavalyatörős Dosztojevszkijnek, az iszákos Poe-nak, a rögeszmés Tolsztojnak, az idegbajos Nietzschének, az asztmás Proustnak mégis többet köszönhetünk, mint nekik."



2017.06.01 07:47

Eladó a világ első filmplakátja

Publikálás dátuma
2018.08.16 20:43
A Lumiére-fivérek.
Fotó: Collection Roger-Viollet / Roger-Viollet/
Árverésre bocsátja a Sotheby's a világ első filmplakátját augusztus végén Londonban - számolt be róla a The Guardian csütörtökön.
A poszter a Lumiére fivérek első, 1895-ös párizsi filmbemutatóját hirdeti. A képen a 19. század végi párizsi élet tűnik fel: egy csapatnyi párizsi látható rajta, amint a filmvetítésre várakoznak.
Bár az esemény filmtörténeti pillanat volt, 1895. december 28-án csak alig több mint 30 néző ült be a Boulevard des Capucines-n álló Grand Café alagsori termébe, a Salon Indienbe, amelyben 100 széket helyeztek el. A sajtót is elvárták az első vetítésre, de a lapok úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt rajta.
A 20 perces vetítésen a Lumiére testvérek rövidfilmjeit láthatta a közönség. A párizsi újságok figyelmét felkeltették a nézők beszámolói, és mégis írtak az eseményről, így a január 1-jei és 2-i vetítéseken már több mint 2000 néző fizetett egy frankot, hogy lássa a mozgó képeket.
Pár hónap múlva már a külföldi nagyvárosokban is megnyíltak a Lumiére fivérek mozijai. A vetítéseket két különböző stílusú plakát hirdette, ezek egyikét bocsátják árverésre. A posztert Henri Brispot rajzolta. A becslések szerint az augusztus 28-án kezdődő online aukción 40-60 ezer fontért (15-22 millió forintért) kelhet el.
A Sotheby's londoni aukcióján 164 ritka filmplakátra lehet licitálni.
Szerző
2018.08.16 20:43

Gender-ügy: közzétette a CEU a Magyar Rektori Konferenciának írt válaszát

Publikálás dátuma
2018.08.16 20:30

Fotó: Népszava/
A rektorhelyettesek szerint a szak eltörlése hatalmas csapást jelentene az egyetemnek, sértené a magyar felsőoktatás érdekeit, ráadásul hamis érvekre hivatkozva tenné ezt a kormány.
Közzétette a CEU vezetése azt a levelet, amit néhány nappal korábban a Magyar Rektori Konferenciának küldött a gender szak megszüntetésével kapcsolatban - írja a hvg.hu.
A Társadalmi Nemek Tudománya képzést következetlenül, több irányból támadja a kormánykommunikáció - ezek egyike, hogy a Fidesz képzeletében létező gazdaságban ez nem egy "hasznos" tudás. Semjén Zsolt például még hétfőn nyilatkozta: "senki nem akar genderológust foglalkoztatni, következésképpen képezni sem kell".
A CEU a levélben hangsúlyozza, hogy ez egyszerűen nem igaz. Mint írják:
"A társadalmilag hasznos, a gazdaság és a tudományos világ által egyaránt megbecsült tudást adó programok ellehetetlenítése károkat okozna Magyarországnak és korlátozná a tanszabadságot".
Emellett tényszerű tévedésen is kapták az EMMI-t és az Igazságügyi Minisztériumot. Ezek előterjesztésükben azt írták, az egyetem évi 1-4 diákot vesz fel a szakra; holott az évi átlag 16, és gyakorlatilag lemorzsolódás sincs a hallgatók között.
Témák
genderCEU
2018.08.16 20:30