Kitűnő barátaim, jeles szellemek, egyebekben a szabadságjogok elkötelezettjei is előállnak azzal: nincs mese, a demokratikus ellenzéknek össze kell fognia a Jobbikkal, csak így jön ki a matek a kormányváltáshoz. Ha hápogni kezdek, könnyen megkaphatom: pragmatikusnak kell lenni, meg különben is, csak egy időre, csak egy új választási törvényig, alkotmányig, médiaszabályzásig, csak az állami korrupció felszámolásáig, csak a fő bűnösök eltakarításáig… Butaság görcsölni elvek, ideológiák miatt – mondják olykor az eszmékkel hivatásszerűen foglalkozók is -, az emberek nem törődnek ilyesmivel. Az „ideológia” lassan éppúgy szitokszóvá válik, mint egy ideje már a politika. Képzett, okos fiatalok is ideológiamentesnek hirdetik magukat.
A Jobbikkal való Fidesz-ellenes szövetség ötlete az ideológiamentesség ideológiájának torzszülöttje. A remény és a reménytelenség mérgező kevercsében jött világra. A reménytelenségben, hogy a demokratikus tábor nem nő elég gyorsan, ma kevés a váltáshoz. És a reményben, hogy azért mégsem maradhat így, bármi áron, de valaminek történnie kell.
Kell, de nem ennek, nem a csöbör helyett a vödör korszakának. Milliószor hallottam már, hogy „akár az ördöggel is…”, meg hogy Churchill is szövetkezett Sztálinnal Hitler ellen, és így tovább. Sztálinnal igen, de Szálasival nem, mert ugyan mindegyik szörnyeteg, de Hitler és Szálasi ugyanannak a kórokozónak a hordozói, bármelyikükkel parolázol, ugyanazt a betegséget kapod el. És Sztálinnal sem kormányzott volna soha együtt.
Sem Orbánt, sem Vonát nem említeném egy lapon Hitlerrel, Szálasival. Nem ezekre hasonlítanak, hanem egymásra. Pláne, hogy a Jobbik elnöke a szélről kicsit beljebb húzná a pártját. Most már ugyanazon a mezőn állnak a sakktáblán, mint a Jobbik közönségére ácsingózó Fidesz. A politikájuk szabad szemmel már nem megkülönböztethető. „Tekeredik a Fidesz, Jobbik akar lenni”- írta az egyik online lap. Mire jó az egyik Fidesszel szövetkezni a másik ellen? Akármennyi az indulat, nem Orbán személyével kell leszámolni, hanem a politikájával. Sokan kimutatták, hogy a program nélkül győző Fidesz voltaképpen a Jobbik programjának javát valósította meg. Abban szerepelt a Szent Koronára hivatkozó alkotmány (amelyről a Fidesz a választás előtt egy szót sem ejtett), a kötelező hit- vagy erkölcstan, „az alternatív együttélési formákat”, vagyis az élettársi kapcsolatot is lefokozó családpolitika, a kettős állampolgárság, a szakképzést adó szakiskolák lebutítása, lerövidítése, az „iskolarendőr”, az „egyoldalú euroatlanti orientáció” helyett a „keleti nyitás”. Trianon június 4-i évfordulójának kultikus nappá nyilvánítása, a Károlyi- és a Lukács-szobor eltávolítása, a Roosevelt tér átkeresztelése, Nyirő József, Wass Albert, Tormay Cécile kultusza, a magánnyugdíjpénztárak elleni támadás, a halálbüntetés meglebegtetése. Ha nem Orbán mondja, akkor már rendben van?
A kurzus legnagyobb bűne, hogy országosan kicsíráztatta a gyűlölet és a megbélyegzés magvait. Most tűrjük, hogy egy másik párt a maga hasonló sztereotípiáival tovább locsolgassa őket? Ha a demokratikus pártok jóváhagyják, megáldják, sőt egyes körzetekben kérik az átszavazást a Jobbikra, mi a garancia arra, hogy ez csak „átmeneti” lesz? Hogy nem marad ott a választó, ahol olcsó gyógymódot hirdetnek bajaira? Ha egyszer „szabad” volt, miért ne lenne máskor is? Mit mondanánk a hallgatólagosan vagy nyíltan a Jobbiknak osztott körzetekben? Szavazzatok Toroczkaira, hogy elküldhessük Orbánt? És később, ha a dolog túl jól sikerül, és baloldali szavazatokkal tovább erősítettük a Jobbikot, majd azt, hogy szavazzatok Orbánra, hogy elküldhessük Toroczkait? Az jó cél, hogy a nem megrögzött rasszista jobbikos szavazót visszahozzuk a baloldalra, mert ennek a közösségnek a magatartási normái érzékennyé tehetik a megkülönböztetéssel és az előítéletekkel szemben. De ez csak akkor több a szavazathalászatnál, ha a volt pártja eszméiből nem kérünk. Átmenetileg se, egy percre se.
Ha a Jobbikkal sem lehet győzni, akkor csak a blama marad. De még rosszabb, ha lehet. Hogyan kormányzunk közösen, akár átmenetileg, ha „szakértői” kormánnyal takarózva is, hiszen annak a javaslatait is az abszurd koalíciónak kellene megszavaznia a parlamentben? Nem igaz, hogy „csak” a választási törvényt kell gyorsan megváltoztatni. Ahhoz alkotmánymódosítás is kell, közben költségvetés, a tanévet előkészítő szabályok, külpolitikai lépések. Hogy egyezünk meg? Te hozhatsz egy cigányellenes törvényt, mi cserébe közeledhetünk Európához? Két szobrot elvihetsz, egyet leönthetsz vörös festékkel, jó, kipát is húzhatsz a fejére, de akkor ennek fejében emelhetjük a minden gyereknek járó családi pótlékot? Egy Horthy Miklós utcáért jár egy Nagy Imre tér?
Egy ilyen kormány csak megbukhatna. És utána diadalmasan jönne vissza a Fidesz, mellét döngetve, hogy lám, ő volt az egyetlen, amelyik nem paktált le a Jobbikkal.
Igen, a Jobbik nélkül többséget szerezni jóval nehezebb. De van, amikor a nehezebb utat kell választani. Mert a másikon csak a szégyen vár.
