Életét és karrierjét meghatározó döntéssel ünnepelte 36. születésnapját Leo Varadkar: a szociális ügyekért felelős miniszterrel két éve az RTE 1 ír rádió készített interjút, s az adásban „mellékesen” megemlítette, hogy homoszexuális.
„Meleg vagyok, ez nem titok. Bár nem feltétlen tudja rólam mindenki, sosem titkoltam. Azonban nem ez határoz meg... ahogy az sem, hogy félig indiai, s orvos vagyok. Ez csupán egy részem” – osztotta meg a hallgatókkal Varadkar a melegházasságról szóló 2015-ös írországi népszavazás előtti kampányban. A néhány évtizede még Nyugat-Európa legkonzervatívabb államának tartott Írországban értékelték Varadkar bátorságát, és azóta rendkívül népszerű lett az emberek és párttársai körében, olyannyira, hogy tegnap a jobbközép Fine Gael vezetőjének választották, amely azt jelenti, hogy egyúttal ő lesz Írország legfiatalabb kormányfője, a Taoiseach.
A katolikus ír társadalom sokat változott az elmúlt évtizedekben, s az indiai gyökerekkel rendelkező Varadkar épp ezt a szemléletváltást testesíti meg. Theresa Reidy, a Corki Egyetem CNN-nek nyilatkozó politológia oktatója szerint azonban Varadkar kormányfői éveit nem a magánélete fogja meghatározni: a 4,6 milliós országban inkább arra kíváncsiak, milyen vezető lesz az Emmanuel Macron francia elnökhöz és Jutin Trudeau kanadai kormányfőhöz hasonlított Varadkar.
Elődje, Enda Kenny leköszönő kormányfő egy megosztott pártot hagy örökül. A legendás politikus 15 évig állt a Fine Gael élén. Bár a 2008-as pénzügyi válság után helyreállította a gazdaságot, a 2016-os parlamenti választásokon 26 mandátumot veszített a párt, s népszerűsége tovább romlott, miután kirobbant egy rendőrséget érintő korrupciós botrány. A 66 éves veterán politikus a múlt hónapban adta be lemondását.
Varadkar ekkor bejelentette, hogy indul a pártvezetésért, s támogatottsága kezdettől nagyobb volt, mint fő riválisának, a konzervatívabb Simon Coveney lakhatási miniszternek. Szakértők szerint a dublini fiatalban többek között azért látnak lehetőséget, mert nemcsak a városiakat tudja megszólítani, a vidéki szavazóknak is vonzó a friss arc. „Egy épp átalakulóban lévő pártot szimbolizál egy épp átalakulóban lévő Írországban” – szemléltette a helyzetet az Irish Times politikai elemzője, Michael O’Regan. „Őszinte, szemtelen, és egyenes. Épp ezért autentikus. A politikaellenesség korában ő egy antipolitikus. Képes megszólítani egy olyan választói bázist, amely korábban elérhetetlen volt a Fine Gael számára” – nyilatkozta a brüsszeli Politicónak egy másik elemző, Noel Whelan.
Kétségtelen, nagyok az elvárások Varadkarral szemben, akinek kampánya során voltak merész ígéretei: népszavazást tartana az abortuszról, csökkentené a személyi jövedelemadó mértékét a magasabb keresetűek számára, és kíméletlenül lecsapna azokra, akik visszaélnek a segélyekkel. Ahogy kampányszlogenje is hirdette, előre akarja vinni Írországot, s ehhez olykor példaképeiből merít ihletet. „Robert Kennedy egyszer azt mondta, egyes emberek olyannak látják a világot, amilyen, s azt kérdezik: miért? Mások elképzelik, hogy milyen lehetne a világ, s azt kérdezik: miért ne?' Számomra erről szól a politika. Elképzelni, hogy milyen lehet Írország, s meghozni azokat a döntéséket, amelyekkel ezt valóra válthatjuk” – mondta. A grandiózus víziók megvalósításával azonban várnia kell. Ha nem akar a párt következő béna kacsája lenni, rendet kell tennie a megosztott Fine Gaelben.
