A szakértői kormányzás mítosza

Egyre gyakrabban előkerül az ellenzéki nyilvánosságban a szakértői kormányzás igénye, a civilek bevonásának fontossága, ezekkel párhuzamosan pedig a politika romlottságáról való diskurzus erősödése. A nagyobb demokratikus ellenzéki pártokkal szemben is az az egyik tipikus kritika, hogy ezek mégiscsak politikai pártok, a régi megkövesedett struktúrák szerint tagozódnak, saját (választói) érdekeik szerint politizálnak, a hatalmat akarják. És egyáltalán: hogy pártok, tehát eleve károsak.

Mintha ebben a civil-mozgalmi, új-ellenzéki körben nagyjából úgy képzelnék az Orbán utáni világot, hogy megszűnnek a nagy világnézeti-politikai ellentétekre épülő pártok, hogy a politikai erők egyetértésben, az alapvető dolgokban megegyezve irányítják az országot, a hatalmat sokadlagos kérdésnek tekintik. Ám ilyen nincs sehol a világon. Az efféle utópisztikus merengések ellentétesek a politika alapvető logikájával. Bármit is gondoljunk a világról, a politika mégiscsak érdekellentéteken alapul, aminek elengedhetetlen velejárója a hatalomért folytatott küzdelem. A kormányzás, ahogy Schlett István írja (feministák itt csukják be a szemüket) „nem kisasszonyfutball” és ebben nagy igazság van. Az más kérdés, hogy egy tekintélyelvű, netalán diktatórikus hatalom megdöntése érdekében igen is egymásra és szövetkezésre utaltak az egymással akár éles vitában küzdő pártok és mozgalmak.

Nagy mítosz a szakértői kormányzás. Persze értjük, „ne pártpolitikusok kormányozzanak pártérdekek szerint, akik aztán úgyis korruptak lesznek, és egyébként se értenek az adott szakterülethez, hiszen nyilván csak jutalmul kapták adott minisztérium vezetését”. Ezzel csak az a baj, hogy egy pártpolitikus miniszter is lehet szakértő, de ha nem az, támaszkodhat egy széles körű szakértői apparátusra, tanácsadói körre. De igaz ez fordítva: egy szakértővel is „elszaladhat a hatalmi ló”, föladhatja eredeti hivatását, identitását és morálját.

Nem nagyon van olyan, hogy „független szakértő”. Minden tudományterületen vannak „iskolák”, legegyszerűbb példa a közgazdaságtan. Az unortodox, a neoliberális vagy esetleg a skandináv típusú közgazdasági felfogás független volna? Hiszen mindegyik mögött hatnak társadalom- és jövőképek, érdek- és értékelvek, megvannak a preferált csoportjaik, másoknak adna és másoktól venne el többet vagy kevesebbet, mindegyik más eszközökkel operálna.

Szintén Schlett István írja egy tanulmányában, hogy „a kormányzás nemcsak az ügyek adminisztrálása, hanem alkotó folyamat is.” És mint ilyen, szükségeltetik hozzá kreativitás, erő, sőt ügyeskedés, ravaszság és akár kíméletlenség is. De hivatkozhatunk Carl Schmittre is, (örömteli módon újabban a baloldalon is előkerül olyan értő elemzők munkájában, mint például Antal Attila), aki szerint a politika alapvetően konfliktusos természetű, és ha a konfliktus, az ellentét megszűnik, az maga a politika halála.

Előfordulnak persze rendkívüli és átmeneti helyzetek, amikor a politikai erők valóban szakértőkre bízzák a kormányzás kínját, de ők sem „semlegesek”, „értéknélküliek”. Ha beleesünk abba a hibába, hogy a pártokat és a politikát kizárva szorgos technokratákra bíznánk az állam vezetését, akik valamiféle homályos, ködbe vesző közjó érdekében tevékenykednek, hol a legitimáció? Ki választja, ki jelöli ki ezeket a szereplőket, intézményeket? Hol vannak az állampolgári kontroll lehetőségei, és ami a legfontosabb: milyen módon válthatók le?

Ahogy problémás a szakértői kormányzás utópiája, éppen ilyen ködös és megtévesztő a semlegesség is. Michael Sandel több példán keresztül is bemutatja , hogy a „semlegesség” miért jelent sok esetben szilárd elköteleződést. Az első az abortusz kérdéséhez kapcsolódik. Az abortuszpártiak általában a semlegesség és a szabad választás talaján állva érvelnek a terhességmegszakítás mellett, az abortuszt ellenzők pedig döntően vallási-erkölcsi talapzaton állnak, mondván, az embrió már ember, így az abortusz gyilkosság. Kinek van igaza? Hiszen ebben az esetben az abortuszpártiak a katolikus egyház tanítását tévesnek minősítik, vagy érvelésükkel ezt sugallják. Tehát ilyenformán egyik álláspont sem semleges. Aztán a melegházasság ügyét veszi elő. Támogatói szerint a tiltás sérti a homoszexuálisok törvény előtti egyenlőségét és az egyén szabadsághoz való jogát. A vita itt például ott dől el, hogy mit tekintünk a házasság céljának, értelmének? A melegházasság ellenzői gyakran azt mondják, ez nem természetes, hiszen a házasság célja az utódnemzés. Míg támogatói szerint sokkal inkább a kizárólagos szerető kapcsolat a házasság funkciója, hiszen heteroszexuálisoknál sem feltétele a frigynek a nemzőképesség megléte. Sandel szerint akármelyik oldalra áll is a kormányzat, kilép a liberális semlegesség elvéből, hiszen morális értéket tulajdonít a melegházasságnak vagy/és a „heteroházasságnak”.

Nemrég Heller Ágnes világított rá egy vita során arra, hogy igazságosság tisztán nem létezik, utópia. Hiszen filozófiai értelemben akkor nevezhetünk egy államberendezkedést igazságosnak, ha azt minden egyes állampolgára igazságosnak ítéli meg, ilyen pedig nincs. Tehát csak törekedhetünk az igazságosságra, esetleg egyes rendszerek más rendszerekhez képest lehetnek igazságosabbak.

Nem példa nélküli persze a szakértői kormányzás igénye, hiszen Platón Az állam című munkájában is kitér erre, amikor arról ír, hogy a kormányzás kizárólag a filozófusoknak való feladat, hiszen csak ők bölcsek, tanultak, mértékletesek, nem a pénz motiválja őket és nem is hazudnak. Botrányosnak tartotta, hogy a vezetésre képesek esdekelnek a nép kegyeiért; éppen ellenkezőleg, a nép esdekeljen a vezetők iránt az arra méltóak közül. Csakhogy igaz-e ma, amit Platon állít? Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen formáció bizony már nem demokrácia.

Mindezekkel arra szerettem volna rávilágítani, hogy a demokratikus ellenzéknek nem kellene félnie a pártpolitikától, az ideológiáktól, a konfliktusoktól, az önidentifikációtól és az ellenfél megnevezésétől, hiszen egy Orbán utáni világban sem változik meg a politika alapvető természete és logikája. Lehet, sőt szükséges is – akár gyökeresen − újrafogalmazni a pártpolitika természetét, a bal- és a jobboldal természetét és különbségét, lehetnek „harmadik”, „negyedik utak”, de ne feledjük, amit Max Weber hagyott ránk: aki politikára adja a fejét, az diabolikus erőkkel szövetkezik. Sőt, hogy – bár nem rokonszenves tétel – „a politika: legitim erőszak”.

2017.06.07 08:03

Hazai pályán javíthat a Real Madrid

Publikálás dátuma
2018.12.15 12:00

Fotó: NURPHOTO/ PETER SABOK
Vendéglátóként próbálhatja meg feledtetni a szerdai, CSZKA Moszkva elleni 3-0-s hazai BL-vereséget a Real Madrid, amely szombaton a Rayo Vallecanót fogadja (18.30, tv: Spíler2) a spanyol labdarúgó-bajnokság idei utolsó előtti, 16. játéknapján. Az éllovas Barcelona mögött öt ponttal lemaradva negyedikként álló madridiak a La Ligában legutóbbi két bajnokijukat megnyerték, gólt sem kaptak a Valencia és az Eibar ellen. A listavezető vasárnap 20.45-től a Levante vendége lesz (tv: Spíler2).
Németországban a hétvégin kívül szintén lesz még egy forduló 2018-ban, az viszont már eldőlt, hogy a szombaton 18.30-tól a Werder Brement fogadó Dortmund (tv: Sport1) telel az élen. A Dortmund 7 ponttal előzi meg a második helyen álló Mönchengladbachot, amely a Szalai Ádámot is foglalkoztató Hoffenheim stadionjában vendégszerepel majd. Az Európa-ligától a csütörtökön befejeződő csoportkör után búcsúzó RB Leipzig – Gulácsi Péter és Willi Orbán csapata – vasárnap saját közönsége előtt a Mainz ellen javíthat, míg a Dárdai Pál által felkészített Hertha a VfB Stuttgart vendége lesz szombaton. Az utóbbi hetekben sérülés miatt nem játszó Sallai Rolandot foglalkoztató Freiburgra düsseldorfi túra vár.
A hétvégi angol forduló rangadóját vasárnap 17.00-tól rendezik (Liverpool–Manchester United, tv: Spíler1). Mire Manchesterben útjára indul a labda, könnyen lehet, hogy a forduló előtt egypontnyi előnnyel vezető Liverpool visszaesik a 2. helyre, mivel a Manchester City már szombaton 13.30-tól lejátssza a maga mérkőzését az Everton ellen (tv: Spíler1).
Szerző
2018.12.15 12:00
Frissítve: 2018.12.15 12:00

Még egy rangadó vár a Chelsea-vel ikszelő bajnokcsapatra

Publikálás dátuma
2018.12.15 11:00

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Az Európa-ligától a Chelsea elleni 2-2-es döntetlennel búcsúzó MOL Vidi vasárnap Székesfehérváron a listavezető Ferencvárost fogadja a labdarúgó NB I idei utolsó játéknapján.
Jár az elismerés a Vidinek. 
Noha Marko Nikolic csapata két ponttal elmaradt a Chelsea mögött csoportmásodikként továbbjutó BATE Boriszov mögött, így lemaradt a tavaszi folytatásról az El-ben, büszke lehet a nemzetközi porondon nyújtott teljesítményére: a júliusban még a Bajnokok Ligája selejtezőjében kezdő fehérváriak a nyáron a végül szintén El-csoportkörös Dudelange elleni kínkeserves továbbjutás után kiejtették a jóval komolyabb lehetőségekből gazdálkodó bolgár és svéd bajnokot, az AEK Athén ellen pedig csupán egyetlen góllal maradtak alul a BL főtáblájáért zajló párharcban. A magyar bajnokság címvédője az Európa-liga csoportkörében „vigasztalódhatott”, ahol a görög PAOK kétszeri legyőzése után az utolsó fordulóban pontot rabolt az előző öt mérkőzését kivétel nélkül megnyerő, tartalékosan, mégis magasan jegyzett futballistákkal kiálló Chelsea-től.
„A bravúr reményében léptünk pályára a Chelsea ellen, illetve annak tudatában, hogy ha jó eredményt érünk el és a másik párharc is számunkra kedvezően alakul, akkor még a továbbjutás is meglehet. A félidőben megtudtuk, hogy a riválisunk 3-0-ra vezet, így valószínűleg véget ér a sorozatunk, ám ennek ellenére is szerettük volna szépen zárni az európai kupaszereplést. Végül nem sikerült győznünk, de mindent megtettünk a sikerért – értékelt a Népszavának a Vidi válogatott védője, Fiola Attila, aki kérésünkre beszélt csapata csoportkörös teljesítményéről is. – Szép volt, de nagyon hosszú is… Szerettük volna kivívni a továbbjutást, főleg, hogy az utolsó előtti fordulóban még a második helyen álltunk, ugyanakkor szerintem így sem lehetünk csalódottak, hiszen hét pontot szereztünk. A következő idényben talán a nemzetközi porondon is még többet tudunk majd mutatni.”
Mielőtt a megérdemelt pihenő előtt az idei eredményekre vagy az új esztendő céljaira koccintanának Székesfehérváron, egy fontos feladat még vár az őszi szezonban három fronton – bajnokság, Magyar Kupa, El – 34 mérkőzést játszó (összehasonlításképpen: az NB I teljes szezonja 33 körből áll), kiegyensúlyozottan teljesítő csapatra, az OTP Bank Liga címvédője ugyanis az idei utolsó játéknap vasárnap esti zárómérkőzésén a Ferencvárost fogadja. Habár az őszi elsőség szempontjából tét nélküli a mérkőzés, komoly jelentőséggel bír, hiszen a fővárosiak előnye nyolc pont az élen.
„Nagyon elfáradtunk, nem tagadom, jól fog jönni egy kis szünet a vasárnapi bajnokink után. Ennek ellenére nem is lehet kérdéses, hogy szeretnénk szépen zárni az őszi idényt, fontos volna legyőznünk a Ferencvárost” – válaszolta ezzel kapcsolatos kérdésünkre Fiola Attila.
A forduló további mérkőzéseit szombaton rendezik.

A 18. forduló programja

Szombat Puskás Akadémia–Mezőkövesd 17.00 Felcsút, Pancho Aréna Kisvárda–MTK Budapest 17.00 Kisvárda, Várkerti Sporttelep Paks–DVTK 17.00 Paks, Fehérvári úti stadion (tv: M4 Sport) Haladás–Debrecen 17.00 Szombathely, Haladás Stadion Budapest Honvéd–Újpest 19.30 Bp., Új Hidegkuti Nándor Stadion (tv: M4 Sport) Vasárnap MOL Vidi FC-FTC 20.15 Székesfehérvár, MOL Aréna Sóstó (tv: M4 Sport) Az állás 1. FTC 17 12 3 2 35-13 39 pont 2. MOL Vidi FC 17 9 4 4 28-15 31 3. Budapest Honvéd 17 8 4 5 19-13 28 4. MTK Budapest 17 8 3 6 27-24 27 5. Újpest 17 7 6 4 19-12 27 6. Debrecen 17 7 6 4 23-19 27 7. Mezőkövesd 17 6 6 5 25-21 24 8. Paks 17 5 7 5 21-23 22 9. Puskás Akadémia 17 5 3 9 19-24 18 10. DVTK 17 3 5 9 16-28 14 11. Kisvárda 17 3 4 10 15-35 13 12. Haladás 17 2 3 12 13-33 9

2018.12.15 11:00
Frissítve: 2018.12.15 11:00