R. Hahn Veronika;

Reflex;toryk;brit választások;Labour;

2017-06-08 07:30:00

Megnyíltak a szavazóhelyiségek - Brit választás a terrorizmus árnyékában

Brexit helyett nemzetbiztonsági kérdések dominálták a kampány utolsó napjait Nagy-Britanniában.

Utoljára 2001-ben zavarta meg külső tényező a brit választási kampányt. A kétezer helyszínt érintő száj- és körömfájásból adódó mozgáskorlátozás a parlamenti voks egyhónapos elhalasztására kényszerítette Tony Blairt. Bár Nagy-Britanniában a terrorfenyegetettség mértéke már négy éve “súlyosnak” számított, azaz egy támadás veszélye “nagyon valószínű” volt, amikor Theresa May április 18-án bejelentette az idő előtti választás tényét, még a márciusi Westminster Bridge-i incidens ellenére is kevesen láttak előre két olyan komoly atrocitást, mint a két héten belül bekövetkezett, összesen 30 halálos áldozattal és több mint száz súlyos, több életveszélyes sérüléssel járó attakot.

May azért nem tartotta indokoltnak a választás elnapolását, hogy ez a terroristák malmára hajtaná a vizet, hiszen céljuk épp a brit demokrácia, a mindennapok szabadságának megzavarása. Híven tükrözte ezt a két tragédia célpontja, az amerikai popsztár, Ariana Grande ártatlan tinédzser lányokból álló közönsége, illetve a London belvárosában kikapcsolódó egyszerű emberek és turisták.

A néhány napig első fokúra felminősített nemzetbiztonsági fenyegetettség érzése megváltoztatta a kampány súlypontját. Theresa May április 18-án azzal magyarázta korábban számos alkalommal kizárt döntését, hogy csak egy választási felhatalmazás nyújt megfelelő stabilitást és biztonságot a 2019. március 29-ig tartó tárgyalási folyamathoz az Európai Unióval. Kezdetben valóban a brexit kezelésével kapcsolatos politika állt a kampány fókuszában. A két nagy párt közötti lényeges különbség, hogy a Konzervatívok lemondanak az egységes piacban és a vámunióban való részvételről, inkább semmilyen megállapodásra nem törekednek az EU-val, mintsem belemennének egy rossz “üzletbe”. Kiemelt cél a bevándorlás “fenntartható szintre”, a külföldre költöző briteket levonva évi nettó néhány tízezerre csökkentése. A munkáspárti manifesztó ennél sokkal pozitívabb. Hatalomra kerülése esetén a Labour elvetné a toryk fehér könyvét és erőfeszítést tenne a gazdaság érdekeit szolgáló egységes piachoz és a vámunióhoz való hozzáférés biztosítására. A “no deal” nem jön szóba reális lehetőségként. Ha Jeremy Corbyn pártján múlna, garantálná a szigetországban élő EU-állampolgárok eddigi jogait és inkább tudomásul venné a bevándorlók számának növekedését, mint hamis célokat kergetne.

A szombat esti gázolásos-késeléses tragédia után azonban May az “ami sok, az sok” jegyében a szélsőséges tendenciák visszaszorítására “térítette el” kampányát. Alig több mint egy nappal a kampánycsend megkezdése előtt Slough-ban tartott beszédében kilátásba helyezte: kész az emberi jogi törvények megváltoztatására, ha azok megakadályoznák terrorista merényleteket elkövetett emberek hosszabb börtönbüntetését, a hatóságok számára külföldi gyanúsítottak kiutasításának megkönnyítését, illetve gyanú alatt álló személyek szabadságának és mozgásának korlátozását, amikor az általuk jelentett fenyegetésre megfelelő bizonyítékok állnak rendelkezésre. A Konzervatív Párt korábban ígéretet tett arra, hogy nem vonul ki az Európai Emberi Jogi Konvencióból, de May megtehetné, hogy “rendkívüli helyzetre” hivatkozva tér el a szabályoktól. A Munkáspárt brexit-ügyi szóvívője, Sir Keir Starmer “figyelemeltérő taktikaként” értékelte May lépését, hangsúlyozva, hogy a London Bridge-i merénylők nem az emberi jogi törvények, hanem a kockázati tényezők hibás megítélése és a rendőrség állományának csökkentése miatt mozoghattak szabadon.

A választási kampány utolsó napján “erőnléti edzésként” a Munkáspárt és a Liberális Demokraták vezetője, Jeremy Corbyn és Tim Farron hat-hat, Theresa May öt helyszínen korteskedett. A közvélemény-kutatások, amelyek április 18-a óta látványos munkáspárti előretörést konstatáltak, az elmúlt napokban keveset változtak. Bár a pollsterek az utóbbi választásokon alaposan leszerepeltek, minden jel arra utal, hogy a Konzervatívok kényelmes, de nem lehengerlő többséggel maradnak kormányon. Az IPSOS Mori által a BBC és a Sky News rendelésére készülő, általában megbízható exit poll röviddel a szavazófülkék helyi idő szerint este 10 órás zárása után kerül nyilvánosságra, kiadva a bizonyítványt Theresa May “elnöki” és Jeremy Corbyn főleg az ifjúságra építő kampányáról.

Theresa May

A 60 éves tory vezető múlt év július 13-a óta vezeti a kormányt, miután az EU-népszavazás váratlan eredményét követően David Cameron lemondott. Hatéves, sikertörténetként értékelt belügyminiszteri tevékenysége után azt a benyomást sikerült keltenie, hogy ő az egyetlen erős, gyakorlott és alkalmas utód, aki nem csak a privilegizált kevesek, hanem az egész ország érdekeit képviseli. Egy anglikán lelkész egyetlen gyermekeként nőtt fel. 37 éve él boldog házasságban oxfordi egyetemi társával, Philip May pénzügyi szakemberrel. A gyermektelen May életét beárnyékolja, hogy néhány évvel ezelőtt 1-es típusú, inzulinkezelést igénylő cukorbetegséggel diagnosztizálták. A kormányfő nagy figyelmet fordít öltözködésére, különösen szereti a feltűnő cipőket.

1997 óta a parlament tagja, a berkshire-i Maidenhead képviselője, korábban a párt elnökeként is szolgált. A brexit népszavazás kampányában a maradás mellett állt ki. Hatalomra kerülése óta ezt a “szépséghibáját” igyekszik korrigálni, bizonygatva, hogy ő tudja a legelőnyösebb eredményt kihozni a kilépési tárgyalásokból.

Jeremy Corbyn

A radikális, a párt szélsőbaloldalán elhelyezkedő ellenzéki vezért 2015 őszén bonyolult procedúra eredményeként emelték hatalomra elsősorban az azon a nyáron csatlakozott új párttagok és a szakszervezetek. A voksra azt követően került sor, hogy Ed Miliband azonnal lemondott, amikor a Labour 2015. május 7-én váratlan választási kudarcot szenvedett.

A brit politika egyik legnagyobb rejtélye, hogyan nyerhetett vezetőválasztási versenyt az immár 68. évét is betöltött Corbyn két egymást követő évben, 2016 szeptemberében újrázva. Ezt nagyban elősegíthette a westminsteri szokásoktól eltérő lezser megjelenése, különösen korábbi kerékpáros közlekedése, legendás takarékossága. Ellenzője a privatizációnak, szenvedélyesen küzdött a fajgyűlölet ellen, és amit gyakran a szemére hánynak, mindenki mást megelőzve karolta keblére Gerry Adamset és a Sinn Feint. Soha nem töltött be kormányzati tisztséget, amiben szerepet játszott, hogy Tony Blair máig nem csituló ellenszenvét kivívva helytelenítette az iraki inváziót. 1983 óta képviseli az észak-londoni Islington kerületet az alsóházban és a földrajzi közelség miatt természetesen lelkes Arsenal drukker.