Élet az Alexandra nélkül

Ez a hét az ünneplés ideje. Háromszáznál is több könyv jelenik meg, és újra nyitnak az elmúlt hónapokban bezárt könyváruházak. A kis kiadók továbbra is nehezen boldogulnak.

Az olvasókhoz előbb-utóbb eljutnak az ünnepi könyvét újdonságai, mivel az egykori Alexandra-bolthálózat nagy része új kezekbe kerül. Mindeközben zajlanak a perek, hiszen Matyi Dezső és a kontrollálhatatlan méretűvé terebélyesedett cégbirodalma által felhalmozott tartozások rendezésére csekély az esély. A könyves mogul sikereit követő kudarca nem egyedi történet a rendszerváltás utáni elsőgenerációs vállalkozók között. A szakmában megkérdezettek közül senki sem vállalja, hogy egyértelműen eldöntse lapunk számára, mi okozta Matyi Dezső vesztét: egy szimpla bebukás, vagy a rossz gazdálkodás mellett esetleg szerepet játszott-e a hazai oligarchákkal összefüggésbe hozható bebuktatási szándék is. Milyen közvetlen és közvetett hatása van az Alexandra-bedőlésnek az idei könyvhétre? Keresztury Tibor a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) igazgatója volt májusig, még az ő szakmai felügyelete mellett állt össze az idei könyvhét. Szerinte az "Alexandra-hatás" hosszabb távon fog jelentkezni, de már az idei könyvheti kínálatban érzékelhető a kisebb kiadók részéről a visszafogottabb, óvatosabb tervezés. Szerencsére azért az időben leadott megjelenések mindegyike szerepel a könyvheti prospektusban, melynek borítóját az idén Gerhes Gábor tervezte. A Libri-Bookline szakemberei azt tapasztalták, hogy a 2017-es év elején még érződött az Alexandra-csőd hatása, de a könyvhétre rendeződött a helyzet. Kovács Péter, a Libri-Bookline vezérigazgatója szerint ugyanannyi könyvvel találkozhat az olvasó, mint az előző években.

"Az új címek száma évről-évre nő. Éppen azt látom az egyik problémának, hogy dinamikusabban nő, mint a kiadott könyvek összpéldányszáma. Vagyis a növekedés ellenére az átlagos példányszám csökken, és az a jövedelmezőségnek nem tesz jót." - magyarázza el Sugár S. András, a MKKE elnökségi tagja.

Nyáry Krisztián, a Líra kreatív igazgatója úgy látja, mivel a könyvkiadás- és terjesztés megmaradt klasszikus versenypiacnak, az Alexandra csődje okozta sebek is gyorsabban gyógyulnak, mint azt sokan jövendölték. Ami a kereskedelmet illeti, zökkenőmentesen nyíltak és nyílnak újra a gazdaságosan üzemeltethető egykori Alexandra-üzletek. Év elején még sokan visszafogták az új kötetek példányszámait, mondván, nem lesz hol eladni azokat. Erre már biztosan nincs szükség, a terjesztői hálózat konszolidálódott. A kiadók esetében összetettebb és lassabb folyamattal számolhatunk. A decemberben beragadt készleteket és azok ellenértékét minden kiadó szeretné viszontlátni, és a kieső pénz főleg a tartalékokkal nem rendelkező kisebb kiadóknak okoz komoly problémát. - összegzi Nyáry. Huszonnégy egykori alexandrás üzletet vett át és nyitott meg az elmúlt két hónapban Líra-Móra márkanév alatt a két kiadó. "Ez óriási logisztikai és munkaszervezési feladat volt, a leltártól a munkatársak alkalmazásán át a könyvek kihelyezéséig napi 24 órában dolgoztunk." - emlékszik vissza Nyáry Krisztián. Az új boltokkal együtt összesen 92 üzletet működtet most a Líra-csoport, ezzel Magyarország legtöbb könyvesboltot üzemeltető hálózata jött létre.

Keresztury szerint, ha az Alexandra-csődöt közvetlen állami beavatkozással kívánják megoldani, az iparág elveszítheti eddig őrzött függetlenségét. "Egyelőre azonban nincs ilyen veszély, mert a kulturális kormányzat nem mutat semmiféle szándékot arra, hogy bármilyen formában kezelje vagy megoldja a kialakult válsághelyzetet. A könyvszakmában dolgozók száma a nyomdai ágazattal együtt tizenöt-húszezerre saccolható" - mondja. Nyáry Krisztián sem vár segítséget az államtól. "A kormányzat teremtsen kiszámítható jogszabályi környezetet, de ne avatkozzon bele a piaci folyamatokba. Én személy szerint megkönnyebbültem, hogy az Alexandra csődje után a piaci szereplők egy részének kérése ellenére sem próbálta megmenteni az ágazatot a kormány. Túl nagy árat fizettünk volna érte. Az utolsó állami beavatkozás után elveszítettük a tankönyvpiacot, ez elég rossz ómen. Az állam dolga az lehetne, hogy bizonyos preferált társadalmi csoportokat - például a pedagógusokat vagy a közművelődési dolgozókat - hozza olyan helyzetbe, hogy a munkájukhoz szükséges könyveket megvehessék. Ugyanez a helyzet a szerzők támogatásával. A kiadók honoráriumot fizetnek a szerzőknek az eladott könyvek után, de az állam ösztöndíjakkal segíthetne, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, hogy képesek legyenek nyugodtan írni akkor is, amikor éppen nincs könyvük a piacon." Sugár András hasonlóan gondolja: "a bedőlés kapcsán szerintem semmit ne kérjünk az államtól, nem szeretem a kapitalizmusimitációt, amikor a nyereségben lubickolok, a gázban meg kormányzati segítségért kiálltok. Miben segítene az állam? Követelést vegyen? Miért tenné? Az állam a saját térfelét nyomja hegemóniaváltás reményében, a másik oldalt pedig semmibe veszi. Avat sok Wass Albert-könyvtárat, szobrot, nem érdekli, hogy gyenge író és protonáci. Az állam fordítást támogathatna. Komolyan vehetné a Márai-programot, ahelyett, hogy káderei programjait - Orbán János Dénesét, Kerényi Imréét - tömi ki több száz millióval. De ez csak ábránd." - teszi hozzá Sugár. Keresztury is egyet ért abban, hogy a kulturális kormányzatnak emelnie kellene a könyvkiadásra szánt támogatások összegét és növelni a pályázati lehetőségeket, hogy a teljes magyar könyvkiadásra fordított állami források összege meghaladja az Orbán János Dénes vezette Közép-Európai Tehetséggondozó KFT. –nek juttatott források mértékét. Nyáry optimista: a legfontosabb problémák ma is ugyanazok, mint 1772-ben, amikor az első császári rendelet született a piac szabályozására: kispénzű vevők, magas adók, bürokratikus jogszabályok, piacrontó ügyeskedők, körbetartozás. Rossz hír, hogy ez nem változott, de jó hír, hogy ennek ellenére mindig túléltük."