Egy szintbetolás kihívásai

Hosszú évek, s rengeteg ígéret után ugyanis tavaly végre megkezdődhetett a kaposvári Csiky Gergely Színház rekonstrukciója. Jelenleg a kevéssé látványos, statikai megerősítés fázisánál tartanak.

- Omlásveszély! – figyelmeztetett a tábla a kaposvári színház épülete előtt már vagy tíz esztendeje. A különbség csupán annyi, hogy akik jelenleg a teátrumban és környékén dolgoznak, tisztában vannak a veszéllyel, fejükön kobakot, azaz műanyag sisakot viselnek, ami - valljuk be - egy kisestélyi vagy egy öltöny mellé nemigen passzolna. Persze csinos ruhában már vagy nyolc hónapja nem jár erre senki, hiszen a társulat tavaly novemberben kiköltözött, hogy átadja helyét az építőmunkásoknak. Hosszú évek, s rengeteg ígéret után ugyanis tavaly végre megkezdődhetett a színház rekonstrukciója.

Utoljára a nyolcvanas évek végén újították fel az épületet, akkor a szoros határidők miatt néhány munkafolyamat összecsúszott, s a kivitelezési hiányosságok már a kilencvenes években jelentkeztek. Az azóta elhunyt Schwajda György igazgatósága idején úgy tervezték, az épület centenáriumára, azaz 2011-re sor kerül a rekonstrukcióra, ám az ígéretek mellé sohasem sikerült pénzt tenni, pedig a 2010-es kormányváltás után az egyik évadzárón Szita Károly polgármester bejelentette, Orbán Viktor személyesen ígérte meg neki, hogy jut pénz a Csiky-rekonstrukcióra. Vélhetően ő sem bő fél évtizeddel számolt…

- Nem is látszik olyan nagy különbség – jegyezte meg pikírten egy újságíró a csütörtöki sajtóbejáráson a homlokzatra mutatva. – Ha még bent lennének az ablakok, simán elhinném, este előadás lesz…

Erre persze még 2018 év végéig várni kell, a tervek szerint ugyanis addigra fejeződnek be a 9 milliárd forintba kerülő munkálatok, melyek jelenleg a kevéssé látványos, statikai megerősítés fázisánál tartanak.

- Magyarországon 1910-ben fogadták el a vasbeton-szabványt – magyarázta L. Balogh Krisztina városi főépítész –, így a kaposvári színház az elsők között épült ezzel a technikával. Az akkori elvárások és kivitelezés mára persze elavult, így a beton másfajta szilárdságot eredményezett. Éppen ezért minden egyes pillért külön meg kellett vizsgálni, főleg az előcsarnokban, mely alá egy újabb fogadószintet álmodtak a tervezők, s így az oszlopoknak plusz terhet kell majd elbírniuk, de a külső tartópilléreket is megerősítik. Az épület formája is megváltozik: az 1988-ban hozzátoldott részeket már el is bontották, s hátsó színpadra és a stúdiószínházra is ez a sors vár majd.

Az új épület kilenc méterrel hosszabb lesz, s lefelé és fölfelé is kap egy-egy új szintet.

De nemcsak az épület, a technika is megfelel majd a kor követelményeinek. Eddig gyakorlatilag nem létezett a színpad alatt gépészet, az új teátrumban viszont tíz méteres, dobforgós színpad, no és süllyedők és liftek segítik a rendezők és a színészek munkáját. A zsinórpadlásról is eltűnnek a mozgatáshoz szükséges kenderkötelek, a műszakiak gépekkel dolgozhatnak a jövőben.

A nézőtér is meredekebb lesz, s egy sorral kisebb az eddiginél, alatta gépészeti vezetékek futnak majd. Új díszpáholyok épülnek az eddigi műszaki vezérlés helyére, s az emeleti büfé is költözik, a második szinten pedig újat alakítanak ki. A legnagyobb kihívás persze az új fogadórész: egy kezdetleges technikával készült műemlék épület alá kell betolni egy új szintet anélkül, hogy összeomlana.

A tábla a bejáratnál mindenesetre minden nap erre figyelmeztet…