Katasztrofális kudarcot vallott Theresa May

Katasztrofális kudarcot vallott Theresa May hazardírozása, mégis újra ő alakít kormányt. A konzervatívok visszaestek, a Munkáspárt jelentősen megerősödött.

Noha a közvélemény-kutató intézetek többsége ezúttal is rosszul mérte fel a parlamenti választás kimenetelét, a YouGov helyesen jósolta meg a kampány utolsó napjaiban, hogy a voks patthelyzettel végződik. Pártvezetők és politikai kommentátorok egyaránt meghökkenve fogadták mégis a szavazókörzetek bezárásának pillanatában nyilvánosságra hozott, az elmúlt években megbízhatónak bizonyult BBC/ITV/Sky News exit poll kimenetelét, amely meglehetős pontossággal jelezte: a Konzervatív Párt marad ugyan a legnagyobb párt, de nem szerzi meg a 650 tagú alsóházban a kormányzáshoz szükséges 326 képviselői helyet.

A péntek reggelre nyilvánosságra került számok igazolták, hogy egyik nagy párt sem tud egyedül kormányt alakítani. Theresa May saját maidenheadi képviselői helyét ugyan fölényesen bebiztosította, de mégis csalódottan nyilatkozott. Rövid beszédében jelezte, hogy “akármilyenek az eredmények, az országnak stabilitásra van szüksége. A Konzervatív Párt teljesíteni fogja kötelességét a stabilitás biztosítására és arra, hogy együttesen előre tudjunk lépni”.

A 60 éves kormányfő péntek délelőtt az északír koronahű tömörüléssel, a Demokratikus Unionista Párttal (DUP) állt folyamatos konzultációban, miután egyedül az ulsteriektől remélhette, hogy tíz mandátumukkal a toryk mögé állnak és hozzásegítik a Konzervatív Pártot egy nagyon csekély, de munkaképes többséghez. A hagyományosan szoros kapcsolatban álló két párt nem lép formális koalícióra és együttesen 328 mandátumuk nem ígér könnyű kormányzást és törvénykezést. A DUP elsődleges célja, hogy távol tartsa a hatalomtól a Jeremy Corbyn vezette Munkáspártot, mert ez az alternatíva “elviselhetetlennek” minősül számára. A párt a The Guardian szerint azzal a feltétellel megy bele a May-kabinet külső támogatásába, hogy nem jön létre olyan “Brexit-deal”, amely egy különleges státusz révén a távozás-párti tartományt fél lábbal az Európai Unión belül hagyja.

A veterán Jeremy Corbyn szenzációt keltett azzal, hogy képes volt a fiatalok megszólítására FOTÓ: GETTY IMAGES/CHRIS J. RATCLIFFE

Theresa May a választás éjszakáján megviseltnek látszott, péntekre már összeszedettebben indult - londoni idő szerint fél 1 órakor - a Buckingham-palotába. II. Erzsébettől a hagyományok szerint felhatalmazást kért a kormány megalakítására. A Downing Street 10.-be visszatérve újságírók előtt bejelentette, hogy az új kormány a korábban egyeztetett menetrend szerint folytatja le a Brexit-tárgyalásokat. A rezidenciára nem egészen 11 hónappal ezelőtt beköltözött May a választási kudarc ellenére azt a benyomást próbálja kelteni, hogy csakis ő képes a szigetország érdekeit képviselni a tíz nap múlva kezdődő kilépési tárgyalásokon. Pedig a vereséggel feléről győzelem nyomán súlyosan megkérdőjeleződött a volt belügyminiszter ítélőképessége.

Ahogy Laura Kuenssberg, a BBC befolyásos politikai főszerkesztője hangsúlyozta: “tekintélye helyrehozhatatlan kárt szenvedett”. David Cameron után, aki egy nem elkerülhetetlen EU-népszavazással kockára tette és elvesztette egy évvel korábban megszerzett hatalmát, Theresa May ugyanabba a csapdába esett bele. A rögzített ideig, öt évig tartó parlamenti ciklusról szóló törvény megváltoztatásával kiírt és elvesztett egy szükségtelen rendkívüli választást. Nehéz jól dönteni: 2007 őszén Gordon Brown éppen azért került bírálatok kereszttüzébe, mert a kedvező népszerűségi mutatók ellenére nem mert idő előtt kiállni az ország elé, hogy önálló mandátummal igazolja alkalmasságát a vezetésre.

A független pénzügyi-gazdasági kutatóintézet, az OMFIF pénteken kiadott jelentése szerint utoljára 1974-ben “számította el magát” ennyire brit miniszterelnök, Edward Heath, mint most Theresa May. A tavaszi “meglepetésszerű” választás ugyanígy döntésképtelen parlamentet produkált, azzal a különbséggel, hogy Harold Wilson Munkáspártja megelőzte a Konzervatívokat, majd a kilenc hónappal később megismételt voksoláson munkaképes többséget is szerzett.

May április 18-án, a választás kiírásával ki akarta használni, hogy szokatlanul nagy, több mint 20 százalékos fölénnyel állt az élen a közvélemény-kutatásokban a “szerencsétlen és félig-meddig irányíthatatlannak látszó” Labour előtt. “Össze akarta zúzni” a Munkáspártot, egyben támogatást szerezni a későbbi Brexit-megállapodáshoz. David Marsh, az intézet igazgatója szerint May választási programja is hozzájárult a balsikerhez, például azzal a gyorsan visszavont, “demencia adóként” emlegetett tervvel, amely szerint a tehetősebb idős embereknek jelentős önrészt kell vállalniuk gondozásukból.

Győztesek és vesztesek

A Konzervatív Párt, mely 330 mandátummal vágott bele a választási kampányba és 318-cal jött ki belőle, kétségtelen vesztes, még ha továbbra is a westminsteri parlament legnagyobb pártja. Ha a toryk országosan csalódást keltően is szerepeltek, Skóciában látványos előretörést értek el. A fiatal és dinamikus Ruth Davidson irányítása alatt a Skót Konzervatívok korábbi egyetlen képviselői helyükhöz elképesztő 12-őt tettek hozzá. Nicola Sturgeon Skót Nemzeti Pártja ugyan továbbra is az autonóm tartomány legnagyobb pártja maradt, de 54 helyett már csak 35 mandátummal. Különösen két választókerület megszerzése számít igazi skót tory bravúrnak. Moray-ben Angus Robertson, az SNP második embere és westminsteri frakcióvezetője, Gordonban a nacionalisták egykori frontembere és ikonikus figurája, Alex Salmond honatyasága szállt el. Salmond, a volt skót miniszterelnök a történteket “súlyos csapásként” értékelte, hozzátéve, hogy a párt továbbra is jelentős befolyással rendelkezik Westminsterben. Davidson viszont érzékeltette, hogy a skót függetlenségről szóló második referendum, az “Indyref2” egyelőre lekerül a napirendről.

Észak-Írországban a korábbi négy helyett két párt, a DUP és a republikánus Sinn Féin maradt csak talpon. Utóbbi mindeddig nem élt törvényalkotói jogával, így valószínű, hogy most megválasztott hét képviselője sem teszi le az esküt a királynőre.

A Munkáspárt 261 mandátuma azt jelenti, hogy minden várakozás és riogatás ellenére jobban szerepelt, mint Gordon Brown, majd Ed Miliband vezetésével. A veterán, 68 éves Jeremy Corbyn igazi szenzációt keltett az ifjúság megszólításával és megnyerésével. A 68,7 százalékos szavazói részvétel 2,6 százalékkal volt magasabb, mint 2015-ben, egyben a legnagyobb érdeklődést jelezte a Tony Blair földcsuszamlásszerű győzelmével végződött 1997-es voksolás óta. Különösen erős volt a részvétel az egyetemi körzetekben, ahol sok 18-24 év közötti fiatal él. Az ellenzék vezére lemondásra szólította fel Theresa Mayt és közölte, “kész a haza szolgálatára”.

2015-ös megalázó vereségükhez képest, amikor a választók megbüntették őket a 2010 óta tartó kormánykoalícióban való részvételükért, viszonylag jobban szerepeltek, négy plusz mandátumot szereztek a liberális demokraták. Nick Clegg, a párt volt vezetője és miniszterelnök-helyettese azonban elvesztette mandátumát Sheffieldben. A karizmatikus Európa-párti politikusnak az egyetemi város nem bocsátotta meg a tandíj bevezetését. Sir Vince Cable volt üzleti miniszter viszont visszakerült az alsóházba.

Gyorsan a kardjába dőlt pénteken Paul Nuttall, a UK Függetlenségi Pártjának vezetője, miután a Brexit óta lényegében létjogosultság nélküli párt népszerűsége a 2015-ös 3,9 millióról nem egészen 600 ezerre csökkent. A lemondott pártvezető alig 3300 szavazatot kapott Boston és Skegness választókörzetben, de biztosította a közvéleményt, hogy a UKIP továbbra is a “házőrző kutya szerepét” tölti be a Brexit-tárgyalások során.

Külföldi reakciók

Az európai vezetők gyorsan véleményt formáltak a bizonytalan eredménnyel végződött brit választásról. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke levélben gratulált Theresa Maynek kormányfői megbízásához, egyben figyelmeztetett a Brexit-tárgyalások elkezdésének sürgősségére, mert “nincs veszteni való idő”. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy Nagy-Britanniának “minél hamarabb kormányt kell alakítania”. Michael Roth, az Európáért felelős német miniszter “rendkívül büszkének” nevezte magát, amiért “a fiatal britek Európára, a szociális egyenlőségre és szolidaritásra szavaztak”. Guy Verhofstadt, az Európai Parlament Brexit-tárgyalója “öngólnak” nevezte a választás kiírását. Angela Merkel a maga részéről Mauricio Macri argentín elnökkel pezsgőzött egy órával az exit poll után.

Nincs pánik a pénz- és tőkepiacokon

Annak ellenére, hogy némileg váratlan eredmény született a brit előrehozott parlamenti választásokon, az angol font mindössze 1,5 százalék körüli értékkel, visszafogottan gyengült az amerikai dollárral szemben, és kötvénypiacokon sem volt eladási pánik, sőt a részvényárfolyamok inkább emelkedtek - mondta a Népszava érdeklődésére Kiss Mónika. Az Equilor vezető elemzője szerint ez azzal magyarázható, hogy a piaci szereplők kivárnak, egy második eladási hullám esetén 1,26-ig, majd az 1,23-as szintig is gyengülhet a font.

Ami a Brexit-tárgyalásokat illeti, jelenleg még nem tudni, hogy ki és kinek a képviseletében ül majd a tárgyalóasztalnál.

Ugyanakkor több pénzügyi csoport bejelentette már távozási szándékát Londonból, ezek között nem csak bankok vannak. A Lloyds Berlinbe készül, az HSBC (1000 fő költözhet) Párizsba, a Barclays és a Standard Chartered Dublint választotta, a Credit Suisse is ide készül. A Goldman Sachs (1000 fő) frankfurti áttelepülése is tény már, ide költözik a Citi (9000 fő) és várhatóan a JPM (4000 fő) is, amely dublini irodát is felállít majd. Sok szupranacionális intézmény is távozni kényszerülhet, ilyen például az európai gyógyszerhatóság (European Medicines Agency, EMA) és a bankhatóság (European Banking Authority, EBA) is. -B.M.