Katasztrofális kudarcot vallott Theresa May

Publikálás dátuma
2017.06.09 18:52
A veterán Jeremy Corbyn szenzációt keltett azzal, hogy képes volt a fiatalok megszólítására FOTÓ: GETTY IMAGES/CHRIS J. RATCLIF
Fotó: /
Katasztrofális kudarcot vallott Theresa May hazardírozása, mégis újra ő alakít kormányt. A konzervatívok visszaestek, a Munkáspárt jelentősen megerősödött.

Noha a közvélemény-kutató intézetek többsége ezúttal is rosszul mérte fel a parlamenti választás kimenetelét, a YouGov helyesen jósolta meg a kampány utolsó napjaiban, hogy a voks patthelyzettel végződik. Pártvezetők és politikai kommentátorok egyaránt meghökkenve fogadták mégis a szavazókörzetek bezárásának pillanatában nyilvánosságra hozott, az elmúlt években megbízhatónak bizonyult BBC/ITV/Sky News exit poll kimenetelét, amely meglehetős pontossággal jelezte: a Konzervatív Párt marad ugyan a legnagyobb párt, de nem szerzi meg a 650 tagú alsóházban a kormányzáshoz szükséges 326 képviselői helyet.

A péntek reggelre nyilvánosságra került számok igazolták, hogy egyik nagy párt sem tud egyedül kormányt alakítani. Theresa May saját maidenheadi képviselői helyét ugyan fölényesen bebiztosította, de mégis csalódottan nyilatkozott. Rövid beszédében jelezte, hogy “akármilyenek az eredmények, az országnak stabilitásra van szüksége. A Konzervatív Párt teljesíteni fogja kötelességét a stabilitás biztosítására és arra, hogy együttesen előre tudjunk lépni”.

A 60 éves kormányfő péntek délelőtt az északír koronahű tömörüléssel, a Demokratikus Unionista Párttal (DUP) állt folyamatos konzultációban, miután egyedül az ulsteriektől remélhette, hogy tíz mandátumukkal a toryk mögé állnak és hozzásegítik a Konzervatív Pártot egy nagyon csekély, de munkaképes többséghez. A hagyományosan szoros kapcsolatban álló két párt nem lép formális koalícióra és együttesen 328 mandátumuk nem ígér könnyű kormányzást és törvénykezést. A DUP elsődleges célja, hogy távol tartsa a hatalomtól a Jeremy Corbyn vezette Munkáspártot, mert ez az alternatíva “elviselhetetlennek” minősül számára. A párt a The Guardian szerint azzal a feltétellel megy bele a May-kabinet külső támogatásába, hogy nem jön létre olyan “Brexit-deal”, amely egy különleges státusz révén a távozás-párti tartományt fél lábbal az Európai Unión belül hagyja.

A veterán Jeremy Corbyn szenzációt keltett azzal, hogy képes volt a fiatalok megszólítására FOTÓ: GETTY IMAGES/CHRIS J. RATCLIFFE

A veterán Jeremy Corbyn szenzációt keltett azzal, hogy képes volt a fiatalok megszólítására FOTÓ: GETTY IMAGES/CHRIS J. RATCLIFFE


Theresa May a választás éjszakáján megviseltnek látszott, péntekre már összeszedettebben indult
- londoni idő szerint fél 1 órakor - a Buckingham-palotába. II. Erzsébettől a hagyományok szerint felhatalmazást kért a kormány megalakítására. A Downing Street 10.-be visszatérve újságírók előtt bejelentette, hogy az új kormány a korábban egyeztetett menetrend szerint folytatja le a Brexit-tárgyalásokat. A rezidenciára nem egészen 11 hónappal ezelőtt beköltözött May a választási kudarc ellenére azt a benyomást próbálja kelteni, hogy csakis ő képes a szigetország érdekeit képviselni a tíz nap múlva kezdődő kilépési tárgyalásokon. Pedig a vereséggel feléről győzelem nyomán súlyosan megkérdőjeleződött a volt belügyminiszter ítélőképessége.

Ahogy Laura Kuenssberg, a BBC befolyásos politikai főszerkesztője hangsúlyozta: “tekintélye helyrehozhatatlan kárt szenvedett”. David Cameron után, aki egy nem elkerülhetetlen EU-népszavazással kockára tette és elvesztette egy évvel korábban megszerzett hatalmát, Theresa May ugyanabba a csapdába esett bele. A rögzített ideig, öt évig tartó parlamenti ciklusról szóló törvény megváltoztatásával kiírt és elvesztett egy szükségtelen rendkívüli választást. Nehéz jól dönteni: 2007 őszén Gordon Brown éppen azért került bírálatok kereszttüzébe, mert a kedvező népszerűségi mutatók ellenére nem mert idő előtt kiállni az ország elé, hogy önálló mandátummal igazolja alkalmasságát a vezetésre.

A független pénzügyi-gazdasági kutatóintézet, az OMFIF pénteken kiadott jelentése szerint utoljára 1974-ben “számította el magát” ennyire brit miniszterelnök, Edward Heath, mint most Theresa May. A tavaszi “meglepetésszerű” választás ugyanígy döntésképtelen parlamentet produkált, azzal a különbséggel, hogy Harold Wilson Munkáspártja megelőzte a Konzervatívokat, majd a kilenc hónappal később megismételt voksoláson munkaképes többséget is szerzett.

May április 18-án, a választás kiírásával ki akarta használni, hogy szokatlanul nagy, több mint 20 százalékos fölénnyel állt az élen a közvélemény-kutatásokban a “szerencsétlen és félig-meddig irányíthatatlannak látszó” Labour előtt. “Össze akarta zúzni” a Munkáspártot, egyben támogatást szerezni a későbbi Brexit-megállapodáshoz. David Marsh, az intézet igazgatója szerint May választási programja is hozzájárult a balsikerhez, például azzal a gyorsan visszavont, “demencia adóként” emlegetett tervvel, amely szerint a tehetősebb idős embereknek jelentős önrészt kell vállalniuk gondozásukból.

Győztesek és vesztesek
A Konzervatív Párt, mely 330 mandátummal vágott bele a választási kampányba és 318-cal jött ki belőle, kétségtelen vesztes, még ha továbbra is a westminsteri parlament legnagyobb pártja. Ha a toryk országosan csalódást keltően is szerepeltek, Skóciában látványos előretörést értek el. A fiatal és dinamikus Ruth Davidson irányítása alatt a Skót Konzervatívok korábbi egyetlen képviselői helyükhöz elképesztő 12-őt tettek hozzá. Nicola Sturgeon Skót Nemzeti Pártja ugyan továbbra is az autonóm tartomány legnagyobb pártja maradt, de 54 helyett már csak 35 mandátummal. Különösen két választókerület megszerzése számít igazi skót tory bravúrnak. Moray-ben Angus Robertson, az SNP második embere és westminsteri frakcióvezetője, Gordonban a nacionalisták egykori frontembere és ikonikus figurája, Alex Salmond honatyasága szállt el. Salmond, a volt skót miniszterelnök a történteket “súlyos csapásként” értékelte, hozzátéve, hogy a párt továbbra is jelentős befolyással rendelkezik Westminsterben. Davidson viszont érzékeltette, hogy a skót függetlenségről szóló második referendum, az “Indyref2” egyelőre lekerül a napirendről.
Észak-Írországban a korábbi négy helyett két párt, a DUP és a republikánus Sinn Féin maradt csak talpon. Utóbbi mindeddig nem élt törvényalkotói jogával, így valószínű, hogy most megválasztott hét képviselője sem teszi le az esküt a királynőre.
A Munkáspárt 261 mandátuma azt jelenti, hogy minden várakozás és riogatás ellenére jobban szerepelt, mint Gordon Brown, majd Ed Miliband vezetésével. A veterán, 68 éves Jeremy Corbyn igazi szenzációt keltett az ifjúság megszólításával és megnyerésével. A 68,7 százalékos szavazói részvétel 2,6 százalékkal volt magasabb, mint 2015-ben, egyben a legnagyobb érdeklődést jelezte a Tony Blair földcsuszamlásszerű győzelmével végződött 1997-es voksolás óta. Különösen erős volt a részvétel az egyetemi körzetekben, ahol sok 18-24 év közötti fiatal él. Az ellenzék vezére lemondásra szólította fel Theresa Mayt és közölte, “kész a haza szolgálatára”.
2015-ös megalázó vereségükhez képest, amikor a választók megbüntették őket a 2010 óta tartó kormánykoalícióban való részvételükért, viszonylag jobban szerepeltek, négy plusz mandátumot szereztek a liberális demokraták. Nick Clegg, a párt volt vezetője és miniszterelnök-helyettese azonban elvesztette mandátumát Sheffieldben. A karizmatikus Európa-párti politikusnak az egyetemi város nem bocsátotta meg a tandíj bevezetését. Sir Vince Cable volt üzleti miniszter viszont visszakerült az alsóházba.
Gyorsan a kardjába dőlt pénteken Paul Nuttall, a UK Függetlenségi Pártjának vezetője, miután a Brexit óta lényegében létjogosultság nélküli párt népszerűsége a 2015-ös 3,9 millióról nem egészen 600 ezerre csökkent. A lemondott pártvezető alig 3300 szavazatot kapott Boston és Skegness választókörzetben, de biztosította a közvéleményt, hogy a UKIP továbbra is a “házőrző kutya szerepét” tölti be a Brexit-tárgyalások során.

Külföldi reakciók

Az európai vezetők gyorsan véleményt formáltak a bizonytalan eredménnyel végződött brit választásról. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke levélben gratulált Theresa Maynek kormányfői megbízásához, egyben figyelmeztetett a Brexit-tárgyalások elkezdésének sürgősségére, mert “nincs veszteni való idő”. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy Nagy-Britanniának “minél hamarabb kormányt kell alakítania”. Michael Roth, az Európáért felelős német miniszter “rendkívül büszkének” nevezte magát, amiért “a fiatal britek Európára, a szociális egyenlőségre és szolidaritásra szavaztak”. Guy Verhofstadt, az Európai Parlament Brexit-tárgyalója “öngólnak” nevezte a választás kiírását. Angela Merkel a maga részéről Mauricio Macri argentín elnökkel pezsgőzött egy órával az exit poll után.

Nincs pánik a pénz- és tőkepiacokon

Annak ellenére, hogy némileg váratlan eredmény született a brit előrehozott parlamenti választásokon, az angol font mindössze 1,5 százalék körüli értékkel, visszafogottan gyengült az amerikai dollárral szemben, és kötvénypiacokon sem volt eladási pánik, sőt a részvényárfolyamok inkább emelkedtek - mondta a Népszava érdeklődésére Kiss Mónika. Az Equilor vezető elemzője szerint ez azzal magyarázható, hogy a piaci szereplők kivárnak, egy második eladási hullám esetén 1,26-ig, majd az 1,23-as szintig is gyengülhet a font.

Ami a Brexit-tárgyalásokat illeti, jelenleg még nem tudni, hogy ki és kinek a képviseletében ül majd a tárgyalóasztalnál.

Ugyanakkor több pénzügyi csoport bejelentette már távozási szándékát Londonból, ezek között nem csak bankok vannak. A Lloyds Berlinbe készül, az HSBC (1000 fő költözhet) Párizsba, a Barclays és a Standard Chartered Dublint választotta, a Credit Suisse is ide készül. A Goldman Sachs (1000 fő) frankfurti áttelepülése is tény már, ide költözik a Citi (9000 fő) és várhatóan a JPM (4000 fő) is, amely dublini irodát is felállít majd. Sok szupranacionális intézmény is távozni kényszerülhet, ilyen például az európai gyógyszerhatóság (European Medicines Agency, EMA) és a bankhatóság (European Banking Authority, EBA) is. -B.M.

2017.06.09 18:52
Frissítve: 2017.06.10 00:04

Távoli álom a független Kurdisztán

Publikálás dátuma
2018.09.26 12:00
Tavaly szeptember 25-én a függetlenségi referendumon 93 százalék mondott igent
Fotó: AFP/ AHMAD AL-RUBAYE
Egy évvel a népszavazás után most az iraki kurdok lehetnek a királycsinálók a csak kínkeservvel formálódó bagdadi kormányban.
Egy év telt el azóta, hogy iraki Kurdisztánban több mint 72 százalékos részvétel mellett majd 93 százalék a függetlenség mellett voksolt a népszavazáson. Az ünneplés és ez eufória már régen a múlté. Szinte azon nyomban eltörölték az elszakadási törekvéseket szétzúzó iraki kormányerők és síita milíciák, no meg a nagyhatalmak ellentétes érdekei. Majd az Iszlám Állam legyőzésével lassan tovatűnt a nemzetközi figyelem is: feledésbe merült a terroristák egyik legádázabb ellenfelének, a kurd hadseregnek, a pesmergának a hősiessége. Ám az iraki kurdok nem felejtenek.  „A népszavazás eredményét már soha nem lehet megsemmisíteni, hiszen hárommillió ember mondott igent a függetlenségre. Terítéken van az is, hogy a referendum dátumát nemzeti ünnepnappá nyilvánítsák. De az igazi kérdés most az, hogy mire megyünk a tárgyalásokkal Bagdaddal?” - számolt be az első évfordulón uralkodó hangulatról lapunknak Raouf Hallo, Magyarországon is élő kurd újságíró. Elmondása szerint ugyanakkor mára jórészt normalizálódott a helyzet, már a fizetések egy része is megérkezik Bagdadból, és végre beindult a gazdasági növekedés. „Az iraki csapatok még mindig jelen vannak, de komoly tárgyalások folynak arról, hogy bizonyos területeket, - köztük az olajban gazdag Kirkuk városát - visszaadnak a pesmergának, vagy legalábbis közös felügyelet alá helyeznek. Mióta ugyanis a kurd erők kivonultak, a helyükre érkező síita milíciák és a lakosság ellen ismét megszaporodtak a terrortámadások. Mindennaposak a gyilkosságok és az emberrablás” - írta le az egy éve még polgárháború kirobbanásával fenyegető iraki-kurd szembenállást. Majd hozzátette, tudomása szerint még némely szunnita arab törzsek is a pesmerga visszatérését követelik, hiszen nekik már megvan a helyismeretük, ismerik azokat az utakat és barlangokat, melyeket a terroristák használhatnak. „Kurdisztán belseje egyébként teljesen biztonságos. Olyannyira, hogy magyar hallgatók Erbíl határában mindenféle védelem nélkül régészettel foglalkoznak” - nyugtatott a biztonsági helyzettel kapcsolatban.      Raouf Hallo úgy vélte, hogy Erbíl és Bagdad vitája a politikai megoldás felé mozdul el. Derűlátásában komoly szerepe lehet annak is, hogy a májusi iraki választásokon senki sem szerzett többséget. A 329-ból 54 mandátumot söpört be Muktada asz-Szadr síita hitszónok alakulata, mögötte 48 hellyel második helyen az ugyancsak főként síitákat tömörítő, erősen Iránhoz húzó Hadi al-Amiri végzett. Az Egyesült Államok nem hivatalos favoritja, az eddigi miniszterelnök, Haider al-Abádi pártja viszont leszerepelt, csak 42 mandátumot szerzett. A parlamentbe jutó vallásilag is etnikailag is megosztott, tucatnyinál is több párt végeláthatatlan tárgyalásokba kezdett, így az országban azóta sem alakult kormány.  Az alkudozás most mégis elmozdulhat a holtpontról, miután Hadi al-Amiri bejelentette, hogy visszavonja miniszterelnök-jelöltségét, és kész a tárgyalásokra asz-Szadrral. A meccs azért még nem teljesen lejátszott. A magát független nacionalistának valló asz-Szadr - aki egyébként nem jelöltette magát miniszterelnöknek - ugyanis kampányában keményen bírálta az Egyesült Államokat, mi több, még a 2003-as amerikai beavatkozás után azon milíciák egyik vezetője volt, melyek a legkeményebben támadták az amerikai csapatokat. A hitszónok ráadásul hosszú időt töltött Iránban, és most már ugyan állítása szerint szabadulna a perzsa befolyástól is, múltját és kapcsolatait nem tudja eltörölni. James Mattis amerikai védelmi miniszter - aki ráadásul 2003 után Irakban szolgált - ugyan azt nyilatkozta, hogy elfogadják az iraki emberek demokratikus döntését, azonban asz-Szadr győzelme azért aligha az általuk elképzelt legkedvezőbb forgatókönyv. Más kérdés, hogy lassan bezárul a kör, kifogynak a koalíciós alternatívák.    És itt jönnek a képbe a kurdok. A két legnagyobb kurd párt, a Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) 25 és 18 mandátumot szereztek, így még akár a királycsináló szerepét is játszhatják. Alkupozíciójuk mindenesetre nem rossz, és nyilván megkérik majd a támogatásuk árát, bárki mögé is álljanak be. Ez a függetlenség kikiáltását persze aligha jelenti, de a „népszavazás kártyát” azért bármikor bedobhatják egy kis nyomásgyakorlásra. „Ha Bagdad teljesíti, amire az alkotmány is kötelezi, akkor nekünk sem lesz érdekünk a függetlenséggel foglalkozni. A gond csak az, hogy Irakban soha nem egy kormány uralkodott. Hiába alakítanak koalíciót, attól még száz másik különböző hatalommal is egyezkedni kell” - aggodalmaskodott Raouf Hallo, mikor az iraki választásokról kérdeztük. „Reméljük a hétvégi szavazás békésen lezajlik, és utána Bagdaddal valamilyen módon sikerül megegyezni. Az emberek már belefáradtak a háborúba, békét akarnak” - zárta szavait.    

Alku tárgya?

A tavalyi kurdisztáni népszavazást követően a fél világ aggódva figyelte, vajon egymásnak esnek-e a harcedzett pesmerga csapatai és a síita milíciákkal megtámogatott iraki kormányerők? A harc végül elmaradt, egyes pletykák szerint azért, mert a PUK-hoz tartozó kurd erők különalkut kötöttek Bagdaddal, amit a párt azóta is tagad. Raouf Hallo szerint igenis történt egy effajta „árulás”, amit azóta már az elkövetők meg is bánnak, mert nem kapták meg a beígért előnyöket. Bármi is az igazság, az biztos, hogy a kurdok különösebb ellenállás tanúsítása nélkül elvesztették területeik közel felét. Ezek egy részét ugyanakkor ők is az Iszlám Államtól foglalták el. Az alkudozás egyik fontos kérdése lesz, hogy mi lesz a vitatott hovatartozása területekkel, és hogy mennyi pénz jár Erbílnek az eladott olaj után.

Regionális választások

A két nagy - és még néhány kisebb - kurd párt sem egységes. Vasárnap iraki Kurdisztánban is regionális választásokat tartanak, amelynek tétje nem csak az autonóm tartomány irányítása, de a Bagdaddal való viszony kialakítása is. Irakban hagyományosan a parlament elnöke szunnita arab, - nagy nehezen személyében sikerült megállapodni szeptemberben - a jelképes feladatokat ellátó elnök kurd, a miniszterelnök pedig síita. A voksolás így arról is határoz majd, melyik kurd párt adja az ország következő államfőjét. A KDP és a PUK ugyanis ezúttal nem tudott megegyezésre jutni, így külön jelölttel szállnak ringbe

2018.09.26 12:00
Frissítve: 2018.09.26 12:00

Válságmenedzser az osztrák szocdemek élén

Publikálás dátuma
2018.09.26 09:30

Fotó: Facebook/pamela.rendi.wagner/
A pártelnökség is támogatásáról biztosította Pamela Rendi-Wagnert, a szociáldemokraták kinevezett elnökét. Nem lesz egyszerű dolga.
Nem éli legszebb napjait az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ). A politikai erőt sokkolta, hogy távozott az elnöki székből Christian Kern, aki az európai szociáldemokraták esetleges listavezetőjeként az Európai Bizottság élére pályázik. Azután azonban, hogy bejelentette távozását, kiderült, az SPÖ-nél rengeteg a feszültség. A párt tiroli tagszervezetét vezető Elisabeth Blanik azzal vádolta két párttársát, a menekültpolitika szigorítását támogató burgenlandi pártvezetőt, Hans Peter Doskozilt, valamint a stájerországi Michael Schickhofert, hogy a párt válságát saját imázsuk javítására kívánják felhasználni. Mint mondta, a Kern utódának jelölt Pamela Rendi-Wagner csak akkor lehet sikeres, ha „mindenki alárendeli magát a pártelnöknek”. Blanik már múlt héten élesen bírálta párttársait amiatt, mert már azelőtt megszellőztették a sajtónak Kern lemondását, hogy a hivatalos bejelentést megtette volna. „Egyeseket kivételes közlési kényszer jellemez” – hangoztatta a tiroli politikus. A befolyásos bécsi polgármester, a fővárosi SPÖ-tagszervezetet irányító Michael Ludwig támogatásáról biztosította a beiktatás előtt álló pártvezetőt, „Emiatt nem kell aggódnia” – hangoztatta. Ez azért komoly fegyvertény az 1971-ben született politikus számára, mert a bécsi tagszervezet különösen erős. Szintén egyhangú támogatásáról biztosította Rendi-Wagnert a burgenlandi SPÖ. Az egykori egészségügyi miniszter, és korábban orvosként praktizáló Rendi-Wagner nem egyszerű pácienst választott ki magának. A közvéleménykutatásokat illetően az SPÖ nem áll rosszul, a felmérések túlnyomó többsége szerint megelőzi a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpártot, de a tavaly októberi választás óta nem növelte támogatottságát, az ellenzékiség nyomán nem vált népszerűbbé az SPÖ a választók szemében. Félő, hogy a felszínre került belső feszültségek miatt visszaesik a szociáldemokraták támogatottsága, aminek az első jelei már érzékelhetőek: a Research Affairs múlt heti felmérése 24 százalékon látta, ami két hét alatt három százalékos visszaesésnek felel meg. Egy felmérésből persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de azért az látható, ha most lennének választások Ausztriában, a szociáldemokratáknak nem lenne esélyük a győzelemre, tíz százalékkal maradnának le az Osztrák Néppárt (ÖVP) mögött.
Christian Kern szerint utódának könnyebb dolga lesz, mint amilyen neki volt, mert Rendi-Wagnernek a párt válsága mellett nem kell a kormány krízisét menedzselnie. Mint a bécsi sajtó írta, az önbizalomhiánnyal nem küzdő Kern távozásában szerepet játszhatott az is, hogy láthatóan nem ízlett neki az ellenzéki szerep. Ennek az is oka lehet, hogy az SPÖ-nek mintha nem is lenne terve ilyen helyzetekre. A tavaly decemberi kormányalakítás előtt a párt mindössze kétszer volt ellenzékben, a hatvanas években, amikor a néppárti Josef Klaus Ende egyedül kormányozhatott, majd a 2000-es években, amikor a szintén néppárti Wolfgang Schüssel hét évig tölthette be a kancellári tisztséget az FPÖ, illetve a BZÖ támogatásával. A szociáldemokraták akkor is nehezen birkóztak meg az ellenzéki szerepkörrel – emlékeztet az ORF. Kern ugyanakkor úgy vélte, Rendi-Wagner nagyon is alkalmas erre a szerepkörre. Az SPÖ beiktatandó elnöke nem rendelkezik komoly politikai múlttal, de ez akár előnyére is válhat. Több éven át az egészségügyi minisztériumban dolgozott részlegvezetőként, Kern hívására 2017 tavaszán került a tárca élére. Csak ekkor lépett be a szociáldemokrata pártba. Másfél év múltán máris a balközép tömörülés élére került, vagyis igazi villámkarrier az övé. Peter Filzmaier politológus az ORF-nek elmondta, Rendi Wagnernek válságmenedzserként kell irányítania az SPÖ-t, amely igen megosztott a bevándorlás témakörében. Paradoxnak nevezte, hogy a pártnak szövetségi szinten támadó menekültpolitikát kell folytatnia az ÖVP-vel és az FPÖ-vel szemben. Csakhogy a helyzetet nehezíti, hogy az SPÖ több tartományban együtt kormányoz a kormány valamely pártjával. Rendi-Wagner várhatóan a városi, liberálisabb lakosság körében lesz népszerű. Az új pártvezető több évig élt Izraelben, a Tel-Aviv-i egyetemen oktatott.
2018.09.26 09:30
Frissítve: 2018.09.26 09:30