Előfizetés

Merci BIEN!

Az alapjövedelmet már az európaiak 68 százaléka helyesli, és csak 3 százalékuk mondja, hogy abbahagyná a munkát, ha kapna ilyet. Magyarországon a támogatók aránya 76 százalék. De nem mind arany, ami fénylik. Az alapjövedelem világszervezete, a Basic Income Earth Network [rövidítve: BIEN] globális tapasztalatok alapján tavaly módosította és értelmezte az alapjövedelem fogalmát. A 34 legfejlettebb országot tömörítő OECD számára egy kutatócsoport nemrég végigszámolta a feltétel nélküli alapjövedelem [FNA] egy radikális modelljét, és szokatlan eredményre jutott. Az OECD elemzői számszerűsítve igazolták a BIEN követelményét, mely szerint az FNA-val szabad helyettesíteni szociális szolgáltatásokat vagy jogosultságokat, de csak akkor, ha ez a pótlás nem rontja a hátrányos helyzetű, sérülékeny vagy alacsony jövedelmű személyek helyzetét. Bánfalvi Istvánnak, a LÉT független szakértői munkacsoport vezetőjének írása.

Ha valaki megkérdezi, egyetértesz-e a nyugdíjrendszerrel, a válasz az, hogy hát, persze, de melyikkel? Felosztó-kirovó, tőkefedezeti, váromány-fedezeti, esetleg NDC? És ha PAYG-típusú, akkor: milyen a korhatár, a helyettesítési ráta, a beszámítási idő, a valorizáció, a mértékszabály, a nyugdíjszorzó, a járadék, az indexálás? Nem folytatom. Ma már kevesen utasítják el az egészet, legyen az bármilyen. A szakértők tudják, néha még azt se könnyű megmondani, hogy egyáltalán nyugdíjrendszer-e az, amit vizsgálnak. Az adó- vagy a segély rendszerekkel is hasonló a helyzet. „Mi a melegvíz?” – kérdezte önironikusan Esterházy Péter egy felejthetetlen előadásában, melyben valamit próbált megértetni velünk a szavak csodálatos életéből. Aki azt olvasta, sőt látta is, egyet fog érteni, milyen fontos, hogy a dolgainkra (József Attilával szólva) „szabatos szavunk” legyen.

Az alapjövedelem világszervezete, a Basic Income Earth Network [rövidítve: BIEN] tavaly volt 30 éves. A világszerte folytatott tanulmányok és kísérletek alapján, a szöuli közgyűlésükön szükségét érezték, hogy módosítsák és árnyaltan magyarázzák az alapjövedelem fogalmát. (Lásd itt.) Mindenekelőtt leszögezték, hogy az alapjövedelemre vonatkozó javaslatoknak számos változata kering a világban, és a BIEN nyitott ezekre. De azért fontos, hogy tudjuk, miről is beszélünk. Mit ajánlunk a rohanó világunk egyik legjelentősebb innovációjaként? Mi tartozik a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) változatai közé, és mi az, ami esetleg hasonlít az alapjövedelemre, de a BIEN azt mégse ajánlja.

A fő meghatározás bekerült a világszervezet új alapdokumentumába is. A BIEN Chartája szerint az FNArendszeres készpénz kifizetés, amit feltétel nélkül juttatnak el mindenkinek, egyéni alapon, jövedelem- és vagyonvizsgálat [means-testing] valamint munka-követelmény nélkül”. Alapos szakértői viták eredményeként, ehhez még két értelmezést is kiadtak.

Az első az FNA immár nevezetes 5 fő jellemzőjét fogalmazta meg, hogy az (a) rendszeresen, (b) készpénzben, (c) egyéneknek, (d) mindenkinek [vizsgálódás nélkül] és (e) feltétel nélkül [vagyis munka-követelmény nélkül] jár.

Sajnos még alig ismert, de annál fontosabb az FNA fogalmának második értelmezése. Eszerint az alapjövedelem mértéke, gyakorisága elég ahhoz, hogy - más szociális szolgáltatásokkal kombinálva - olyan politikai stratégia része legyen, ami kiküszöböli az anyagi szegénységet, és lehetővé teszi a szociális és kulturális részvételt minden egyén számára. S ugyanitt nyomatékosan hangsúlyozták: „Ellenezzük, hogy helyettesítsen szociális szolgáltatásokat vagy jogosultságokat, ha (!) e pótlás rontaná a hátrányos helyzetű, sérülékeny vagy alacsony jövedelmű személyek helyzetét.” Figyeljünk erre, mert az alapjövedelemre is igaz, hogy nem mind arany, ami fénylik.

Egy radikális konzervatív – figyelem, éppen nem baloldali (!) - közgazdász, Tim Harford, a Financial Timesban javasolt egy hiper-libertariánus alapjövedelem programot. Szerinte az állam adjon minden brit állampolgárnak (és tíz év nagy-britanniai letelepedés után a bevándorlóknak) évi 8 ezer fontot, a munkajövedelmekre vessen ki egységes 40 százalékos adókulcsot és töröljön el minden adókedvezményt, pótlékot, sőt, az állami nyugdíj intézményét is. Segélyt csak a fogyatékosok kaphatnának. Állami iskolarendszer helyett a gyerekek évi 10 ezer fontos keretet kapnának, amelyből mindenki olyan magániskolát fizetne, amilyet akar. Nyugdíjra mindenki magának tehetne félre, az állam ezt sem írná elő. És bár a cikkét még a Brexit szavazás előtt azzal zárta, hogy ezt a Konzervatív Párt ráér neki megköszönni majd később, ilyesmivel a Toryk sem kísérleteztek.

Nemrég jelent meg egy OECD műhelytanulmány, amelyben a nálunk is jól ismert Michael Forster vezetésével néhány elemző felvázolt egy unikális alapjövedelmi szcenáriót, majd Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország adatait felhasználva, előrebecsülte a maguk választotta modell várható hatásait. Ez sok érdekes részletet tartalmaz, amikre sajnos itt nincs mód kitérni. (Azért egy példát mégis: a téma bevezetőjében közöltek egy beszédes grafikont a tagországok jóléti újraelosztásáról, persze FNA nélkül. Ebből kiderül, hogy Magyarország annak a 12 tagállamnak az egyike, ahol a lakosság leggazdagabb 20 százalékának több pénzbeli támogatást juttatnak, mint a legszegényebb 20 százalékának. Ez pedig se a másik 22 tagállamban, se az OECD átlagában bizony, nem így van.)

A számításaik korrektek, és – többek közt - azt mutatják, hogy ha a választott feltételekkel vezetnék be az alapjövedelmet, akkor a briteknél, franciáknál és a finneknél nőne (!) a szegények aránya, és az olaszoknál változatlan maradna. Ráadásul a jóléti bürokrácia se csökkenne, és ha ezek miatt még egyéb módon is mérsékelni akarnánk a szegénységet, az megnövelné a költségeket is. Hogy lehet ez? Nyilván izgatott a dolog, és megnéztem.

A rejtély nyitja a választott modell. A szerzők mindenkinek egyenlő nagyságú alapjövedelmet „adnak”, a munkaképes korú felnőtteknek havi 465 eurót, a 18 év alatti gyerekeknek meg havi 100 eurót, fix összegben. Csakhogy a lényeg nem is a mérték, hanem a konstrukció. Mert úgy számolnak, hogy egyidejűleg:

-  a nyugdíjkorhatár felettiek kimaradnak belőle;

- megszüntetik az adómentes jövedelmet, vagyis minden bevétel az első fillértől (eurocenttől) adózik, maga az alapjövedelem is;

- a lakhatási támogatásokat ugyan meghagyják, de az alapjövedelemmel összeadva, továbbra is jövedelem- és vagyonvizsgálathoz kötik, és itt elismerik, hogy fönnmarad a bürokratikus eljárás;

- a fogyatékossági ellátásokat lecsökkentik az FNA összegével; és ami a fő,

- minden egyéb pénzbeli juttatást megszüntetnek (köztük a munkanélküli ellátást, a munkához kapcsolódó pénzellátásokat, a korhatár alatti összes nyugdíjszerű ellátást, a gyermek- és családi támogatásokat, valamint a segélyeket, beleértve - velünk ellentétben -, a vizsgált országokban jelentős, rászorultság alapú, rendszeres segélyeket is).

Így már érthető. Hogy egy ilyesfajta alapjövedelem milyen képtelenség, annak illusztrálására ide idézem a fenti tanulmányt pár napja ismertető HVG-cikk címét és első bekezdését, - csupán az alapjövedelem helyére egy mindenkinek szintén alanyi jogon járó közszolgáltatásra, az általános iskolára utaló szavakat illesztem. (Remélem, nem sértődik meg az egyik kedvenc lapom ezért a tréfás szemléltetésért.) Íme:

Sok lenne a vesztes, nemet mondott a feltétel nélküli közoktatási rendszerre az OECD

Abból indultak ki, hogy minden iskoláskorú kapna egy meghatározott elemi iskolai szolgáltatást. Fontos az is, hogy az elemi iskola helyettesítene minden más szociális segélyt vagy juttatást. Michael Forster, aki a 34 tagállamot, köztük Magyarországot is tömörítő, párizsi székhelyű nemzetközi gazdasági szervezet kutatását irányította, elmondta: » A feltétel nélküli közoktatással azok járnának jól, akik az alsó középosztályhoz tartoznak, de azért van akkora bevételük, hogy ne részesüljenek a Nyugat-Európa szerte nagyon is bőkezű szociális juttatásokból.« De lenne nagyon sok vesztes is. – írja a francia sajtó.”

Michael-nak igaza van. De tudtommal sehol se kísérleteznek olyan „hipotetikus politikai szcenárióval”, amit az OECD műhelytanulmány szerzői analizáltak. Pedig a munkájuk bevezetőjében utaltak a finn, a holland és a kanadai kísérletekre, meg a francia és az USA-beli javaslatokra. Ezek mellett hivatkoztak neves szerzők munkáira, köztük – megtisztelő módon – a mi „LÉT – Ajánlat a magyar társadalomnak” című 2014-es tanulmányunkra is. De akár ezeket, akár a nem hivatkozott többit (például a skóciai Fife-ban [Adam Smith szülőhelyén] és Glasgow városában készülő, ám a finnekétől eltérő kísérletet) nézzük, mindegyiknek alapértelmezett célja, hogy egyetlen szegény vagy sérülékeny csoport se járjon rosszabbul.

Nem véletlen, hogy az OECD honlapján pár kattintással odébb, Marjukka Turunen, a 2 éves finn FNA-kísérlet egyik vezetője, bár még nagyon korai, de egyértelműen kedvező eredményekről számolt be. Hisz az ő idén indított kísérleti modelljük nem azonos Forster és csapata szcenáriójával. (Bizonyos, hogy a következő évek a rég nem látott, virulens FNA-kísérletek elmélyült módszertani elemzésével telnek, de ezekről máskor.)

Magyarország sem kivétel.

A LÉT-pénz konstrukciója is egészen más. Nemcsak azért, mert mi háromszor kisebb alapjövedelmet javasolunk, mint amennyit a műhelytanulmány szerzői a felnőtteknek szántak. (Emlékeznek? Felnőtteknek 50, gyerekeknek 25 és várandós édesanyáknak 75 ezer FT/hó – közterhektől mentesen.) Hanem azért, mert bár az alapjövedelem mellett mi is sok-sok pénzbeli transzfert visszavonnánk, és a munkapiacon is átrendeznénk a bérek és a közterhek alakulását (részletek az alaptanulmányban), de úgy, hogy mind az inaktívak, mind a munkavállalók, de még a munkáltatók is jól járnának – kivéve a leggazdagabb sokgyermekes családok kb 5%-át, és a legmagasabb jövedelmű alkalmazottak pár százalékát. Mi is végigszámoltuk: a LÉT-pénz bevezetésével a jövedelmi szegénység megfeleződne, és úgy csökkenne az egyenlőtlenség, hogy a családok legszegényebb ötöde járna a legjobban. A bizonytalan jövedelmű alkotók, vállalkozók, egyetemisták pénzügyi kockázatai lecsökkennének, és a LÉT révén bekerülnének az egészségbiztosításba, akik ma azon kívülre szorulnak. A jól megválasztott kompromisszumok miatt pedig a LÉT – még a vele járó piaci ösztönzéssel együtt is -, meghagyja a forrásokat az egyéb támogatásokra és a közszolgáltatásokra, hiszen a költségvetési kiadásoknak csak 2 %-át, a GDP 1 %-át kitevő többletforrás átcsoportosítását igényelné. És nemcsak a nyugdíjasok nem maradnak ki belőle. Mivel a LÉT-pénz az alapjövedelem feltétel nélküli formája, azt minden egyes ember bizonyosan megkapja. (Ez az, amit semmilyen feltételhez kötött minimum-modell nem tud teljesíteni, pedig itt a lelke az egésznek.)

A Párbeszéd alapjövedelem javaslata volt az első, a parlamenti pártok között. Az ő modelljük a transzferjövedelmek terén hasonló a LÉT-hez. A munkaerőpiaci megoldásokban kissé eltértek attól, és az FNA programjukhoz társították a nettó minimálbér egyidejű fölemelését is, havi százezer forint fölé. Az ő programjuk is biztosan, komolyan javítaná a sérülékeny csoportok helyzetét. (Ugyanez igaz a politikai széljárás ellenére, Zuglóban úttörőként bevezetett települési minimumjövedelem-juttatásukra is, ami mellé lakhatási támogatást és adósságkezelési szolgáltatást is nyújtanak.)

A DK egy feltételes minimális családi jövedelem rendszert kínál a mélyszegénységben élők számára, együttműködésre kötelezéssel. Ez nem FNA, de az egyéb, figyelemre méltó intézkedéseikkel együtt, javítaná az alapvető szociális biztonságot. Még nem teljesen világos, milyen megoldásokkal tervezi bevezetni az MSZP a megélhetési minimumot. Abból, ami a formálódó programjukból kitetszik, ez sem klasszikus FNA, inkább egy komplex igazságossági csomag: megemelt minimálnyugdíj és családi pótlék + létminimum fölötti minimálbér (a mai közmunkásoknak is) + adómentes jövedelemsáv + hozzáférhető közszolgáltatások. Ezek, és amit a „megélhetési minimum” mellett még kilátásba helyeznek, jelentősen csökkentenék a szegények, a kirekesztettek minden csoportjának hátrányait.

Mindenesetre kimondható, hogy Magyarország demokratikus térfelén sem készül semmi, amire az OECD tanulmány kutatói „nemet mondanának”.

Viszont a lakosság az elmúlt három évben megismerte, és egyre jobban pártolja az alapjövedelem gondolatát. Magyarországon 2014 januárjára az FNA Egyesület aktivistái heroikus munkával, még csak 14 514 aláírást tudtak gyűjteni az ügy mellett. De már 2016 áprilisában a magyar lakosság 76 százaléka mondott igent az FNA-ra. Igaz, a kis és közepes fizetések emelésével társítva. (Mára ez utóbbi is napirendre került, de erről is máskor.)

Európában is szinte rakétaként emelkedett az alapjövedelem ismertsége és elfogadottsága. A berlini Dalia Intézet az egyik legkomolyabb piac- és véleménykutató, rendszeresen végez nagymintás, 28 tagállam félmilliárd lakosára kiterjedő, reprezentatív felméréseket. Először 2016-ban mérte meg, hogy mit gondolnak az európaiak az FNA-ról. A 2017. márciusi, második adatfelvételében már 4 százalékkal többen, mint tavaly, vagyis a 14 és 65 év közötti lakosok válaszai szerint az EU teljes népességének 68 százaléka szavazott az FNA-ra!  És csupán 3 (három!) százaléka felelte azt, hogy ő maga abbahagyná a munkát, ha kapna alapjövedelmet. Ugyanők 52 százalékra saccolják, hogy MÁSOK persze abbahagynák… Ugye, ismerős? (A kutatás FNA definíciója kissé eltért a BIEN-étől, részben tágabb, részben szűkebb annál, de a célnak jól megfelelt.  A főbb eredményei pár dián itt láthatók. Köszönet, hogy a HVG-ben magyarul is ismertették.)

Ami pedig a franciákat illeti, szó sincs arról, hogy a baloldali előválasztás győztese, Benoît Hamon azért nem került volna be az elnökválasztás második fordulójába, mert – ahogy többen sugallják -, a francia választók irreálisnak tartanák az FNA-t. Az ő fokozatos, egyéb elemekkel izgalmasan kombinált alapjövedelem programja is nagyon más volt, mint amit az OECD műhelytanulmánya modellált. (Lásd erről Erőss Gábor cikkét a Kettős Mércében.) Ráadásul a franciáknál régóta igen gazdag vita folyik az FNA-ról, minden politikai színezet részvételével, még kormányzati ösztönzésekkel is. (Remek összefoglalását adta ennek Mona Chollet. Elmemozgató, olvassanak bele. Magyarul a magyardiplo.hu közölte, köszönet érte.) A Dalia Intézet fenti kutatásából pedig éppen az derült ki, hogy ma a franciák 61 százaléka helyesli az alapjövedelmet.

Mi tagadás, én is Mona Chollet-től tudtam meg, hogy J. K. Rowling, amikor a Harry Potter első kötetét írta – ezt a kulturális és pénzügyi világsikert –, éppen a brit szociális segélyrendszer kedvezményezettje volt. Ki tudja, mire lesz képes nálunk is a LÉT-pénz.

Tegyük fel most már a kérdést: Mit nem mondott az OECD az alapjövedelemről?

Az OECD nem mondott nemet az FNA-ra.

De valami igen fontosat mégis mondott. Azt, hogy ha túlzásokba esünk, ha szinte mindent helyettesíteni akarunk a feltétel nélküli alapjövedelemmel, akkor több kárt okozunk, mint hasznot. Vagyis az OECD elemzői számszerűsítve igazolták a BIEN követelményét, amely szerint az FNA-val szabad helyettesíteni szociális szolgáltatásokat vagy jogosultságokat, de csak akkor, ha ez a pótlás nem rontja a hátrányos helyzetű, sérülékeny vagy alacsony jövedelmű személyek helyzetét.

Mindkét szervezet szakértőinek stílszerűen köszönjük.

Thank you OECD! Merci BIEN!

A lakás a legnagyobb kincs

Á. A.
Publikálás dátuma
2017.06.14. 07:22
Fotó: Tóth Gergő
A magyar háztartások GDP-arányos megtakarításai jelentősen növekedtek a 2008. évi válságot követően – áll a Magyar Nemzeti Bank (MNB) eddigi legátfogóbb ilyen vonatkozású statisztikai információkat tartalmazó, tegnap bemutatott tanulmányában. Ebből kiderül, hogy bruttó vagyonuk 2015 végén elérte a 90 ezer milliárdot, míg ugyanez 2010-ben 73 ezer milliárdot tett ki. Az előbbi adat szerint ez fejenként 9, háztartásonként pedig 22 millió forint vagyont jelent.

Ez természetesen nem azt mutatja, hogy mindenkinek ennyi készpénze állna otthon a szekrényben, vagy bankszámláján. A bruttó vagyonnak „csupán” 45 százaléka van pénzügyi, míg a több reáleszközökben, például ingatlanokban. (Amennyiben csak a készpénzt és betéteket, valamint a részvények és részesedéseket vonjuk össze, akkor ezek aránya a teljes vagyonnak alig 30 százalékára, 28 ezer milliárd forintra rúg.) Ide kapcsolódóan a jegybanki tanulmány meg is jegyzi, hogy a háztartások legnagyobb értéket képviselő vagyontárgya éppen a lakás. Olyannyira, hogy a lakóhelyül szolgáló ingatlan a teljes vagyon 56 százaléka.

A fentieken túl az adatokból kiderül, hogy a háztartások nettó vagyona 81,3 ezer milliárd forintot tett ki 2015 év végén. A két említett mutatóból következik: a háztartásokra jutó kötelezettség, azaz tartozás 8,7 ezer milliárdra tehető. Ide kapcsolódóan Gerendás János, az MNB Statisztikai igazgatóságának vezetője hangsúlyozta, hogy a honi háztartási szektor eladósodottsága a legalacsonyabbak között van az Európai Unióban. Ez egyébként abból a szempontból meglepőnek nem mondható, hogy a tartozások állománya a 2010-ben regisztrált 11,9 ezer milliárd után minden évben érdemben csökkent.

Gerendás János jelezte egyébként azt is, hogy a munkában az igazi újdonságot azoknak a mikro- és makroadatoknak a párosítása jelentette, amelyet korábban még soha nem tettek meg. Ebből például a vagyoni helyzet korcsoportok szerinti alakulása is kiolvasható, amely szerint a legjobb anyagi helyzetben a honi lakosság 46-55 év közötti éveiben van.

A lakás a legnagyobb kincs

Á. A.
Publikálás dátuma
2017.06.14. 07:22
Fotó: Tóth Gergő
A magyar háztartások GDP-arányos megtakarításai jelentősen növekedtek a 2008. évi válságot követően – áll a Magyar Nemzeti Bank (MNB) eddigi legátfogóbb ilyen vonatkozású statisztikai információkat tartalmazó, tegnap bemutatott tanulmányában. Ebből kiderül, hogy bruttó vagyonuk 2015 végén elérte a 90 ezer milliárdot, míg ugyanez 2010-ben 73 ezer milliárdot tett ki. Az előbbi adat szerint ez fejenként 9, háztartásonként pedig 22 millió forint vagyont jelent.

Ez természetesen nem azt mutatja, hogy mindenkinek ennyi készpénze állna otthon a szekrényben, vagy bankszámláján. A bruttó vagyonnak „csupán” 45 százaléka van pénzügyi, míg a több reáleszközökben, például ingatlanokban. (Amennyiben csak a készpénzt és betéteket, valamint a részvények és részesedéseket vonjuk össze, akkor ezek aránya a teljes vagyonnak alig 30 százalékára, 28 ezer milliárd forintra rúg.) Ide kapcsolódóan a jegybanki tanulmány meg is jegyzi, hogy a háztartások legnagyobb értéket képviselő vagyontárgya éppen a lakás. Olyannyira, hogy a lakóhelyül szolgáló ingatlan a teljes vagyon 56 százaléka.

A fentieken túl az adatokból kiderül, hogy a háztartások nettó vagyona 81,3 ezer milliárd forintot tett ki 2015 év végén. A két említett mutatóból következik: a háztartásokra jutó kötelezettség, azaz tartozás 8,7 ezer milliárdra tehető. Ide kapcsolódóan Gerendás János, az MNB Statisztikai igazgatóságának vezetője hangsúlyozta, hogy a honi háztartási szektor eladósodottsága a legalacsonyabbak között van az Európai Unióban. Ez egyébként abból a szempontból meglepőnek nem mondható, hogy a tartozások állománya a 2010-ben regisztrált 11,9 ezer milliárd után minden évben érdemben csökkent.

Gerendás János jelezte egyébként azt is, hogy a munkában az igazi újdonságot azoknak a mikro- és makroadatoknak a párosítása jelentette, amelyet korábban még soha nem tettek meg. Ebből például a vagyoni helyzet korcsoportok szerinti alakulása is kiolvasható, amely szerint a legjobb anyagi helyzetben a honi lakosság 46-55 év közötti éveiben van.