Fehér Ház, sötét felhők

Két ismert New York-i blogger múlt szombaton "a mosoly országának", illetve vicc-államnak nevezte az Egyesült Államokat. Az okot éppen az szolgáltatta, hogy a The Washington Post - és nyomában más orgánumok - nyilvánosságra hozta, miként változott Donald Trump véleménye Vlagyimir Putyinról, az idő és az uralkodó közvélekedés függvényében. Tény: valóban nehéz megőrizni a komolyságot e gyűjtést olvasva. 2004 májusában a washingtoni sajtóklubban Trump ezt mondta: „Voltam Oroszországban, Moszkvában jártam és beszéltem - direktben és közvetve is - Putyin elnökkel, akinél kedvesebbet elképzelni nem lehet”. A 2016-os választás előtti utolsó sajtókonferencián a Putyinnal való kapcsolatra vonatkozó kérdésre - amelynek apropójául az orosz beavatkozás erőteljesebbé váló vádja szolgált - ezt felelte: „sohasem találkoztam Putyinnal. Nem is tudom, ki Putyin (…) Kedvesen nyilatkozott rólam, azt mondta, zseni vagyok”. Ilyen Putyin-idézetnek azonban sem angolul, sem oroszul nem találták nyomát. Trumpnak egyébként az amerikai sajtó szerint 2013-ban a moszkvai nemzetközi szépségverseny-záráskor randevúja lett volna Putyinnal, aki nem tudott eljönni, mivel épp a holland uralkodót fogadta, de kimentette magát és ajándékot küldött. E szerint a két államférfi sosem találkozott.

Komolyra fordítva: Trump maga, mint tweetjei is bizonyítják, ezekben a napokban nem nagyon mosolyog. Vádak és cáfolatok hangzanak el, saját pártja elégedettsége csökken, a Fehér Ház felett sötét felhők tornyosulnak. Comey, az FBI volt igazgatója néhány napja a szenátusban, bizottság előtti meghallgatásán utalt rá: az elnök személyes beszélgetéseik során arra kívánta rávezetni - igaz, sosem direkt módon -, hogy véget kellene vetnie Michael Flynn elnöki nemzetbiztonsági tanácsadót érintő vizsgálatának. ”Remek fickó, és nem csinált semmit.” (Flynnt egyebek közt azért menesztették, mert kinevezése előtt az őt káderező Pence alelnök kérdésére sem kívánta beismerni, hogy felhatalmazás nélkül találkozott Oroszország washingtoni nagykövetével.) Egyidejűleg a The New York Times a Fehér Házban készített jegyzőkönyvet hozott nyilvánosságra. Eszerint Trump még május 10-én az odalátogató Lavrov orosz külügyminiszterrel folytatott beszélgetésében „lököttnek” nevezte az eddigi FBI-igazgatót. „Éppen most mentettem fel az FBI igazgatóját, bolond volt, és tökéletesen ütődött.” Idetartozik, hogy ő nevezte ki nemzetbiztonsági tanácsadónak a DIA katonai titkosszolgálat nyugalmazott vezetőjét, aki ezt a posztot csak három hétig töltötte be, ami a rekordok könyvébe kívánkozik. Flynn-nek egyébként most azt is felróják, hogy a DIA-tól való nyugdíjba vonulása után honoráriumot kapott az RT orosz tévéadótól, mint ahogy azt is titokban tartotta, hogy „maszek” tanácsadó cége biztonságpolitikai témájú elemzéseket készített török megrendelésre.

A következő napok azt vetítik előre Trump elnök számára, hogy - stílszerű katonai terminológiával - nehezen feltörhető gyűrűbe fogják. Népszerűségének csökkenése példátlan mértékű.

Friss információk megerősítették, hogy még egy, új vizsgálat irányul kifejezetten az elnökre. A kereset szerint, amelyet a főváros és az annak otthont adó Maryland állam ügyészsége megfogalmazott, vétett az alkotmány ama cikkelye ellen, amely megtiltja a hivatalban levő elnöknek, hogy profitra tegyen szert olyan amerikai vállalkozásokból, amelyek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak. Tette ezt annak ellenére, hogy - mint kifejtették - korábban ígéreteket tett a helyzet alkotmányos helyreállítására. Az ügyészek azt is felróják, hogy továbbra is üzleti kapcsolat áll fenn más államok és az elnök cégei között, és Trump maga is részesedik ebből a külföldről származó profitból, ami példátlan. Pikánssá teheti a következő napok eseményeit, hogy előreláthatóan állásfoglalásra kényszerül az elnök veje és egyben főtanácsadója, Jared Kushner. Az elnök saját pártjából is sokan nehezen megbocsáthatónak tartják, hogy kinevezése előtt elfelejtett beszámolni arról, hogy röviddel előtte találkozott és tárgyalt egy orosz nagybank elnökével, és Oroszország washingtoni nagykövetével.

A valóságban is találkozott Trump Lavrov orosz külügyminiszterrel Fotó: Getty Images/ Chip Somodevilla

Előreláthatóan különösen pikánsnak ígérkezik Paul Manafortnak, a Trump-stáb először lehulló csillagának vizsgálata, amire Robert Mueller különleges vizsgálóbíró és munkatársai különös figyelmet fordítanak. Manafort ismert lobbista, 2006 óta mindenekelőtt orosz cégek vezetőinek megrendeléseit teljesítette, egyik fő kuncsaftja Oleg Gyeripaszka volt, aki a Duma képviselője, alumíniumipari mágnás. Üzletpolitikai modellt dolgozott ki a milliárdos számára, évi 10 millió dolláros szerződés keretében, és ezt bemutatva ezt mondta megrendelőjének: "ez nagymértékben erősíti majd Putyint, hogy mind belpolitikai, mind külpolitikai tekintetben újra fókuszálja politikáját”. Trump, mint mondta, erről éppúgy nem tudott, mint ahogy arról sem, hogy Manafort, illetve cége szokatlan magas összegekért adott tanácsokat Janukovics leendő, majd elűzött ukrán elnöknek és más hozzá hasonló Moszkvával együttműködő személyeknek, szervezeteknek is. Egy amerikai elemző szerint Manafort ugyan kliensei között tudhatta a Fülöp-szigeteki Marcost és Angolából Savimbit, de messze a legfontosabb ügylete az ukrajnai volt. Megjegyzendő: ehhez azt fűzi hozzá a The Guardian, hogy Manafort együttműködött Ukrajna tizenhatodik leggazdagabb emberével, a gázcárnak is nevezett Dmitrij Firtassal: közösen kívánták megvásárolni New York egyik legdrágább szállodáját. Firtas volt egyébként a budapesti EMFESZ vállalat tulajdonosa is. Firtas Janukovics bukása után maga is távozott Ukrajnából, és Bécsben várta meg, miként bírálják el az Egyesült Államok hivatalos kiadatási kérelmét. Az amerikai szervek szerint ugyanis bebizonyosodott, hogy nagyszabású vesztegetéssel kívánt - bűntársaival együtt - indiai titánbányák licenceihez hozzájutni. (Titán nélkül nem lennének modern űreszközök, tengeralattjárók.) A „papírforma” ellenére az osztrák legfelső bírói fórum az USA igényét elutasította.

A WikiLeaks jóvoltából olvasható az az eredetileg titkosnak nyilvánított jegyzőkönyv, amelyet William Taylor amerikai nagykövet készített, amikor még Kijevben 2008-ban kérésére fogadta. Firtas kitérő válaszok után beismerte: „lehetetlen lett volna kormányzati tisztségviselőkkel találkozni anélkül, hogy az embernek ne legyen dolga a szervezett bűnözéssel (…)” Mint mondta, bár nem volt szoros kapcsolat közte és a maffiacárnak nevezett Mogiljevics között, de az ő engedélyére volt szüksége a nagyarányú üzletkötésekhez. (Mogiljevics nevét, aki egy ideig budapesti lakos volt - amíg „ki nem szorították” - sokan ismerik hazánkban is.)

A történet folytatódik, több amerikai szakértő váratlan fordulatokat sem tart kizártnak. Mueller vizsgálatai eltarthatnak egy évig is, és a fővárosi vádemelés is csak a kezdet. Közben azonban egyelőre úgy tűnik, mintha elmosódna a határ a „cél szentesíti az eszközt” vezérelvű politikai manipulátorok-lobbisták és a megrögzött bűnözés között.