Az igazságszolgáltatás tekintélye

Magam is együtt aggódom Bánáti Jánossal, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökével és Trócsányi László igazságügyi miniszterrel az eldurvuló hangnem miatt, amellyel a bírákat támadják egyes ítéleteik kapcsán, politikailag pedig megbélyegzik az ügyvédeket, ha elvállalják bizonyos személyek védelmét. Szerintük mindez az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom megrendülését eredményezi.

Szerintem ugyan pontosabb megfogalmazás lenne csak jogszolgáltatásról beszélni, mert az közelebb van az igazsághoz. Trócsányi megígérte, munkabizottságot alakít, amelynek az lesz a feladata, hogy megvizsgálja a nemzetközi gyakorlatot az efféle ügyekkel kapcsolatban. A szaktárca vezetője őszre már levonná a tapasztalatokat és jogi lépéseket is tenne. Már most borítékolom, hogy újabb, a szólás szabadságát korlátozó törvény születhet, amely bírálhatatlanná teszi a bírákat, ügyészeket, ügyvédeket. Bár ne lenne igazam!

Az már csak hab a tortán, hogy Trócsányi valami olyasmit mondott, hogy a közbizalom erősödése kell ahhoz, hogy elejét lehessen venni ennek a folyamatnak. Hogy ez nem jutott eszembe! Mindenesetre állampolgárként máris javasolnám a bizottság tagjainak, vizsgálják meg, vajon milyen mértékben rontotta az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat a 2010-es vörösiszap katasztrófa idején Orbán Viktor azzal, hogy a tragédia után már napokkal megnevezte a szerinte elítélendő bűnösöket, a MAL vezetőit? Németh Szilárd pedig a veszprémi bíróság felmentő ítélete után kritizálta a döntést. Rogán Antal azért ostorozta a bíróságot, mert luxus házi őrizetbe engedte a gázoló szlovák milliomosnőt. A kormánypárt a volt igazságügyi miniszternek ment neki, amiért elvállalta a Szegeden igaztalanul 10 évre ítélt, terrorizmussal vádolt szír menekült védelmét, pedig éppen a minap az ítélőtábla is belátta, hogy az előző döntés megalapozatlan volt, a hivatalos tolmács éppen az ellenkezőjére fordította a vádlott vallomását.

Az "igazságszolgáltatás" egy másik friss döntésének főszereplője a legfőbb ügyész, Polt Péter, aki ad akta tette a Belváros szíve projekt feljelentéseit. Azokat a gyanús ügyeket, amelyekben még az Unió csalás elleni szervezete, az OLAF is több milliárdos korrupciót vélelmezett. Persze Brüsszelben nem tudhatták, hogy egy miniszter, a korábbi V. kerületi polgármester az esetek érintettje. Egyébként az ügyészség a Belváros lakáspanama ügyeiben sem törte magát, hogy tettest találjon. A Sukoró-perben hozott koncepció-szagú Kúria ítélet sem erősíti a közbizalmat.

Az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom valóban nagyon fontos volna. Talán ott kellene kezdeni, hogy a katonás hierarchiában tevékenykedő ügyészi szervezet háza táján tegyen rendet kormányzat. Most joggal érezhetjük úgy, ha fideszes politikus érintett valamilyen bűnügyben – kivéve, ha már a miniszterelnöknek is kényelmetlenné válik az illető – a Polt csapat vagy el sem indítja a nyomozást átlátszó indokokra hivatkozva, vagy elfekteti, illetve lezárja a vizsgálatot.

A közbizalmat sem parancsokkal, sem törvényekkel nem lehet megteremteni. Azt ki kell érdemelni.