A Fidesz több mint 10 éve töretlenül magas országos népszerűsége elfedi azt a tapasztalatot, hogy minél kisebb településen él egy szavazó, annál inkább konzervatív és jobboldali, a nagyvárosokban pedig fordított a helyzet: ezek adják a balliberálisok bázisát. A közelmúlt külföldi választásai (Brexit, Trump illetve Macron győzelme) megmutatták, hogy ez a polarizáció a legrégebbi, stabil demokráciákra is érvényes és olykor választásokat dönthet el.
Adódik a kérdés: át lehet-e színezni a ma narancsban úszó Magyarország térképet, és ha igen, a kihívóknak érdemes-e arra támaszkodni, hogy a pártok hátországa eltérő a különböző méretű településeken. Hubai László választástörténész szerint a választói magatartásnak mindig van egy történelmileg meghatározott alaprétege, ami összefügg a természetföldrajzi adottságokkal, s a településnagysággal is. A pártoknak mindenképpen figyelembe kell venni a hagyományokat, de tudniuk kell, hogy ott is nagyon meg kell dolgozni a jó eredményért, ahol az elmúlt száz évben sikereik voltak - tette hozzá a Zsigmond Király Egyetem professzora.
A nagyvárosok és különösen a fővárosok a nyugati típusú demokráciákban hagyományosan a haladó, baloldali és liberális erők fellegvárai. Ez nálunk is évtizedek óta igaz, mondta a történész, felidézve: a 1935-ös választásokig Budapest és 22 településből álló gyűrűje volt a szociáldemokraták legfontosabb szavazóbázisa, de a liberálisok is rendre a harmadik helyen végeztek itt. Abban, hogy a kisebb településeken már nem volt ilyen ereje a baloldalnak, az is szerepet játszott, hogy a különböző méretű településeken nem azonos választási feltételek érvényesültek. Hubai Bethlen István 1922-es választási csomagját hozta fel példának, amelyben a főváros 8-10, a nagyvárosok már csak 4-5 párt közül választhattak, a falun élők pedig egyetlen kormánypárti vagy ellenzéki jelöltre voksolhattak, ráadásul nyílt szavazással.
Ma ugyan már nincs nyílt voksolás és tilos befolyásolni a szavazást, de minél kisebb egy település, annál erősebb a helyi vezetőktől, a fideszes polgármestertől vagy vállalkozótól való függés. Hubai szerint a falvakban élők félnek, hogy még a közmunkából is kizárják őket, ha a helyi kiskirályok megtudják, kire szavaztak. Ezért csak a Fideszre mernek voksolni, ami erősen torzítja a kistelepülések választási eredményeit.
Az is befolyásolja a klasszikus, baloldali nagyváros - jobboldali vidék kettősség egyértelmű megjelenését, hogy mekkora az ellenzék súlya. Ismét az 1922-es választást hozta fel: Bethlen legfőbb ellenfelei a legitimisták voltak, ezért nem figyelt eléggé a szocdemekre, akik el is vittek 25 mandátumot. Ma a baloldal pártjai csak együtt lennének képesek megverni a Fideszt, de Hubai még nem látott olyan pártot, amely nem a saját érdekét nézte volna. Vagyis az összefogás szép dolog, csak éppen nem érdeke a pártoknak, mert aki feladja az önállóságot, az "kocsonyássá válik”, amit a választók nehezen tolerálnak.
A vallásosság és a térségek gazdasági szerepe is visszaköszön a választási hagyományokban - emlékeztetett a történész, elsőként említve, hogy Zalában, Vasban és Veszprém megye nyugati részén, illetve Sopron környékén mindig nagyon erősek voltak a keresztény pártok és a katolicizmus és ez ma sincs másként. A Balatontól délre eső három megyében a 30-as években még erős volt a Kisgazdapárt, a tatai és dorogi iparmedencében a szocdemek, Kelet-Magyarországon pedig a szocializmus éveiben nagy ipari övezet jött létre Diósgyőrtől egészen Salgótarjánig és e gyökerek ma is visszaköszönnek a szavazatokban.
Hubai szerint az sem újdonság, hogy a nagyipar megszüntetésével a lecsúszó rétegek egy része átment a Jobbik táborába, így történt a 30-as évek végén a gazdasági válság hatására is. A szavazást mindig befolyásolja az illető társadalmi helyzete: akkor a többgenerációs bányász szakmunkások továbbra is a szocdemekre voksoltak, de az első generációs, paraszti bányász segédmunkások a nemzetiszocialista alakulatokra. A legalul lévők mindig arra szavaznak, aki gyors, radikális változást ígér - vont párhuzamot a történész a jelennel.
De nemcsak a leghátrányosabb térségekben élők helyzete hasonlít az 1939-eshez, hanem a mai pártstruktúra is. Van egy „böhöm nagy kormánypárt középen, ami nem középpárt, hanem jobboldali, populista, nacionalista”, ettől balra voltak akkor a kisgazdák, szocdemek, liberálisok, jobbra pedig hat nemzetiszocialista párt. A mai pártmegoszlásban a Jobbik még mindig jobbra van a Fidesztől és a hozzá való viszonya ugyanolyan "kocsonyás", mint '39-ben a szélsőjobb és a kormánypárt közti határvonal volt. A Jobbik közelebb lépett a Fideszhez, amely pedig haszonelvű, sima mandátumvadász párt – értékelt a történész. Ez a magatartás megzavarhatja a választókat, a Fidesz ugyanis a hatalom érdekében gyakran hagyományosan balos lépéseket tesz, például államosít – tette hozzá Hubai.
A felszín alatt tehát nálunk is él a hagyományokra épülő, településnagyságtól függő, klasszikus választói magatartás, de sok tényező befolyásolja, hogy a kis falvak mellett miért szavaznak a Fideszre a városok, sőt Budapest polgárai is. A baj az, hogy ezeket a feltételeket is épp a Fidesz teremti és alakítja.
Závecz Tibor: Az egyszerű, szegény vidéki emberekhez próbálnak eljutni a pártok
Magyarországon stabil az egyes pártok támogatói bázisa, egy-egy esemény, például nagyobb tüntetés csak átmenetileg befolyásolja az erőviszonyokat - mondja a Závecz Research közvélemény-kutató cég vezetője. Závecz Tibor nem tartja valószínűnek a vidék-nagyváros ellentét kiéleződését.
- Visszaigazolják-e a havonta mért adatok, hogy minél kisebb egy település, annál biztosabban konzervatív és jobboldali, a városok pedig inkább a baloldal bázisát jelentik?
- Igen, ez két és fél évtizede tendencia, de figyelembe kell venni, hogy a Fidesz néppárt, amelynek széleskörű és mély beágyazottsága van a legkisebb falvaktól a legnagyobb városokig. Mindenhol 25-30 százalék közötti a tábora, bár májusban szavazókat vesztett két körben is. A tiltakozó megmozdulások hatására Budapesten egy hónap alatt 30-ról 22 százalékra esett a támogatottságuk, a megyeszékhelyeken pedig 25-ről 16 százalékra. A kisebb és közepes városokban, valamint a falvakban azonban nincs változás: 27-28 százalékon állnak. A Jobbik a 10 ezer fő alatti településeken áll a legjobban, az MSZP pedig Budapesten a legerősebb, itt 19, míg a kis falvakban csak 12 százalékos a támogatottsága.
- Vagyis nem biztos, hogy a Fidesz meg tudja ismételni 2010-et és 2014-et, amikor elvitte Budapest nagy részét is?
- A vezető kormánypártnak markáns kemény magja van a fővárosban, a lakosság 20-25 százaléka biztos, értékalapú Fidesz-szavazó. A DK, az MSZP és kis baloldali pártok (Együtt, Párbeszéd, Liberálisok, MoMa) együttesen valamivel meghaladják ezt a nagyságrendet. Ez a baloldali, liberális tömeg folyamatosan a fővárosiak 25-30 százalékát teszi ki. Az LMP és a Momentum is a fővárosban a legerősebb: az itteniek 5 illetve 3 százaléka áll mögöttük.
- Az eddig látható kampányelemek: a Fidesznél Bözsi néni vagy a szocialisták „Fizessenek a gazdagok” jelszava mögött is meghúzódik a vidék és város kettőssége?
- Mindkét párt az egyszerű, szegény vidéki emberekhez próbál eljutni. Ezekben a csoportokban lát tartalékot, mert közöttük több a bizonytalan szavazó, ők adják a nagy tömeget, az aktivizálható százezreket. A fővárosiak már mindkét pártnál a törzsszavazókat jelentik, rájuk nem kell jelentős energiákat fordítani. Azt, hogy kiéleződne a főváros-vidék ellentét, egyelőre nem tartom valószínűnek.