Joachim Schröder és Sophie Hafner filmtervét kooperációban fogadta el a német közszolgálati WDR és az Arte, a német-francia kulturális televízió. Az újabban növekedésnek indult antiszemitizmusról készített dokumentumfilmet a két újságíró. Másfél éven keresztül forgattak Németországban, Franciaországban, Izraelben és a palesztinok között, főleg a gázai övezetben. A 90 perces film nemrég elkészült, munkacíme: Kiválasztva és kirekesztve – a zsidógyűlölet Európában. Az Arte német és francia szerkesztősége külön-külön majd közösen úgy döntött, hogy a filmet nem mutatják be. Ezt követőleg a WDR is elállt a sugárzástól. Annak ellenére, hogy 165 ezer eurót, kb. 40 millió forintot fordítottak a megvalósítására, inkább veszni hagyják a pénzüket. A szerkesztőségek vezetői nem vitatták, hogy a film alapos munka és sok kérdésre kitér, de azt hangoztatták, hogy a szemlélete „túlságosan egyoldalú”. A német sajtóban vita bontakozott ki, a dokumentumfilm sugárzásának megtiltását egyre többen hatalmi beavatkozásnak, cenzúrának ítélték meg, márpedig a cenzúra egy demokratikus ország szabad sajtójában méltatlan eljárás. Szinte hihetetlen, hogy az Arte minden skrupulus nélkül cenzúrázzon – írta az egyik lap. A Bild című újság a filmet feltette az online kiadására és a Youtube-on is megjelent. 24 óra múlva mindkét helyről eltávolították, de addigra már sokan látták. A szellem kiszabadult a palackból.
Világossá vált, hogy mi a valódi probléma. A film mást dokumentál, mint ami eddig szokásban volt. Az antiszemitizmus jobboldali jelenség, ottani berkekből származik, a baloldalnak ehhez semmi köze – eddig ezt sugallták. Schröderek viszont a baloldalt sem hagyták ki, és ettől a kép nagyot változott. A filmből egyre inkább az bontakozik ki, hogy az antiszemitizmus az Izrael-ellenesség képét öltötte magára mai formájában. Anette Groth, aki a baloldali Linke párt képviselője a Bundestagban és pártjának emberjogi szakértője, azt állította a riporternek, hogy Izrael tönkretette a gázai övezet vízellátását és mérgező kémiai anyagok tonnáinak ezreivel mérgezi a Földközi tenger vizét. Szavai kísértetiesen emlékeztetnek arra a középkori vádra, mely szerint a zsidók megmérgezik a kutakat. Mahmud Abbasz 2016 nyarán az Európai Parlament vendégeként hasonló hangot ütött meg, a zsidóellenes húrokat pengető beszédében azt is állította, hogy bizonyos rabbik Izraelben követelik a kormánytól, hogy mérgezzék meg az izraeli arabok ivóvizét. A kútmérgezés modernizált meséje nyitott fülekre talált a baloldalon.
Egy baloldali tüntetés résztvevője szerint minden, ami a Cion bölcseinek jegyzőkönyvében áll, bebizonyosodott. Ha valóban hamisítvány lenne, akkor a szerzője előre látta jövőt – állította a tüntető.
Az Izrael-ellenesség több okból is jól működik a baloldalon. Egyik tézisük, hogy a világot vezető országok imperialista hatalmak, amelyek kizsákmányolják a harmadik világ szegény népeit. Márpedig a baloldalnak kutyakötelessége, hogy szolidaritást vállaljon a harmadik világgal. Ebbe a tézisbe remekül beleilleszthető, hogy Izrael imperialista kizsákmányoló, amely elnyomja a palesztin népet és apartheid államot valósított meg. 2005-ben a palesztinok kezdeményezésre Nyugat-Európában megindult a BDS mozgalom. A betűszó jelentése: bojkott, megfosztás, szankciók. Az angol szavak kezdőbetűiből alakították ki a mozgalom nevét. Bojkottáld az izraeli árukat, foszd meg Izraelt, amitől csak lehet, például a nemzetközi együttműködésekben való részvételtől és a tőkebefektetésektől, kezdeményezz és vegyél részt Izrael elleni szankciókban. A BDS működik, különösen kulturális és tudományos területeken. A közelmúltban az izraeli Kneszet törvényt fogadott el (kis többséggel), hogy a BDS mozgalom résztvevőit kitiltják Izraelből. Aki gyűlöl minket, azt mi sem szeretjük, ez a törvény lényege.
Igencsak otthonos régóta a baloldalon az Amerika-ellenesség is. Különböző összeesküvés-elméletek terjedtek el, miszerint az Egyesült Államok mögött egy titkos (cionista) pénzhatalom áll, hogy a cionizmus valójában egy nemzetközi pénzmaffia és a háttérből egy zsidó vezetésű pénzuralom irányítja a világot. Ennek vannak látható jelei is, a zsidó milliárdosok, bankemberek és pénzügyi spekulánsok, akik rákényszerítik a világra manipulatív akaratukat, amivel lényegesen befolyásolják az országok politikai folyamatait. Ugyanezt a véleményhalmazt Magyarországon a jobboldal használja, de már ugyanezen az úton indult el a XIX. század végén a politikai antiszemitizmus. Kétségtelen, hogy a muszlimok tömeges bevándorlása Európába jócskán megnövelte az Izrael-ellenesség talaját és egyre gyakoribbá tette a civil lakosság elleni terrormerényleteket. De nem mindegy, hogy mit hogyan kommunikál a sajtó. 2017. január 8-án terrortámadás történt Jeruzsálemben. A BBC híradásának címe: Lelőtték a gépkocsivezetőt, miután állítólag gyalogosok közé hajtott és legalább tizenötöt megsebesített, jelentette az izraeli média. A valóságban 4 halálos áldozata is volt a támadásnak, egy férfi és három nő. Az elkövetőt nem nevezték terroristának, a támadást nem nevezték terrortámadásnak Az európai sajtó balra húz, még a BBC is, és gyakran használ palesztinbarát, Izrael-ellenes optikát.
Joachim Schröder és Sophie Hafner dokumentumfilmje arra is kitér, hogy mi történik azzal a töméntelen pénzzel, ami segély címén érkezik Európából a palesztinokhoz. Hogy kikhez kerül az európai adófizetők pénze és hogy mire fordítják. Igen kínos dolgokra derül fény. Hát persze, hogy nem akaródzik bemutatni a dokumentumfilmet. A filmből az derül ki, hogy a baloldal döntő része zsigerből Izrael-ellenes, és hogy a legtöbb esetben ezzel álcázza magát a modernizált antiszemitizmus. Megdöbbentő zsidóellenes jelszavakat skandálnak baloldali tüntetéseken és a sajtó erről mélyen hallgat. Nem készül tárgyilagos dokumentumfilm a gázai övezet mindennapi életéről, kizárólag a palesztin sérelmek mentén. Nincs ezekről a tényekről valós tudásunk. A két német dokumentumfilmes ezt a kőkemény tabut törte meg. A kialakult sajtópolémiában szokatlan megoldás született. Németország nem akarja vállalni a cenzúra szégyenbélyegét, a másfél órás dokumentumfilmet az ARD közszolgálati televízió műsorra tűzte. Ma - szerda - este negyed 11-re, és a film után kerekasztal-beszélgetést tartanak. A kései időpont miatt az esemény kicsúszik ugyan a csütörtöki lapzártából, de biztos, hogy nyomot hagy Németországban és a határain túl.
