Kapolcska először

Publikálás dátuma
2017.06.22 07:50
REJTELMEK - A kamarazenei szekció programjában egyebek mellett az improvizáció rejtelmeibe is pillanthatnak a 9–15 év közötti g
Márta István, a Művészetek Völgye „atyja”, aki az utóbbi időben a Völgy programjainak szervezésében aktívan már nem vesz részt, újabb kezdeményezéssel állt elő. A nagy nyári fesztiváltól eltérő időpontban - június 17-től június 25-ig - hatnapos tehetség kutató-és fejlesztő tábort és hozzá kapcsolódóan három napos mini fesztivált alapított és indított 9-től 15 éves gyerekeknek, ahová a gyerekket szerető szülőket és a szülőket szerető gyerekeket várják Kapolcska Program címmel.

Ezt a kulturális és oktatási „startupot” jómagam találtam ki nem kis részben a tizenegy éves Janka unokámmal való konzultációt követően – meséli Márta István. – Janka tanul zenélni, hárfázik, balettozik, a kultúra környékén mozog. Arra gondoltam, hogy ha nem csak az unokát próbálom Kapolcsra szoktatni, hanem vele együtt sok gyereket.

A múlt héten kezdődött tábor lényege, hogy több szekció közös produktumot hozhat létre. A szekciók között találunk kamarazenét, ehhez kapcsolódóan Szirtes Edina Mókus hegedűművész az improvizáció rejtelmeibe avatja be a táborlakókat. A színházi szekciót Végh Ildikó, a Katona József Színház dramaturgja vezeti. A Hagyományok Háza munkatársai negyvenfős csoportnak tanítanak majd néptáncot, népzenét és népi énekeket. A Hello Wood tagjai pedig építészet, design és fotó tárgykörben foglalkoznak a gyerekekkel. Kapolcson összesen tizennyolc iskolás korú gyerek él. Őket is mindenképp szerették volna bevonni, számukra hozták létre az általános kézműves szekciót, melyet Bordács Andrea, a Levendula Játszóház és Alkotóműhely vezetője és Szurdi Éva keramikus felügyel. Talán kakukktojásnak számít a média szekció, ennek keretében a Szent László Gimnázium médiatagozatának a diákjai rögzítik a tábor és a fesztivál mindennapjait és publikálják különböző felületeken.

Unokájával tartott "konzultáció" során pattant ki a fejéből a tábor ötlete

A különböző szekció résztvevői igény szerint együtt is dolgozhatnak, tehát a színházasok „rátalálhatnak” a zenészekre, vagy a kézművesekre is, közös produkciót is létrehozhatnak. Este pedig a kapolcsi Molnárház-Falumalom jelenti a közös agorát, ahol mindenféle együttes program zajlik majd. Ezt a sávot kinyitják a külső érdeklődők előtt is. Márta István szerint a tábor legfőbb törekvése, hogy néhány napra kiszakítsák a virtualitásból a gyerekeket, megmutatva az izgalmakkal teli valós világot, nem beszélve Kapolcs egyedi természeti értékeiről. A tábor és a fesztivál legfőképp kormányzati forrásból valósul meg, de számítanak más szponzorokra is.

Minifesztivál

A szervezők „piknikus” zöldfesztivált szeretnének. A piknik hangulatra utalva - nem szokványos közreműködést vállal - Szirtes Edina Mókus (mint „hangkertész”), a Muzsikás Együttes, a Kolibri Színház, a győri Karzat Színház, a Levendula Színház. Az Amadinda Ütősegyüttes kirándulással egybekötött hangszerbemutatót tart. A Nemzeti Színház a helyszínre adaptált János vitézzel érkezik a Gástya Amfiteátrumba, Érdi Tamás és a tábor alatt alakuló Kapolcska Fúvósegyüttes pedig „csillagos ég” együttlétre hívja a közönséget. Belépő nem lesz, de akik szeretnének hozzájárulni a rendezvény költségeihez és jövőjéhez, vásárolhatnak „közösségi támogatójegyet”.



Szerző
Témák
Kapolcska

Búcsú Fésűs Évától

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:36

Fotó: SHUTTERSTOCK
Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva Kossuth-díjas meseíró. Hol volt, hol nem volt, a váci piarista templom közelében egy apró házikó emeleti szobájában egy kislány éldegélt közjegyző apukájával és háztartásbeli anyukájával. No és a nagymamával, aki a legnagyobb ínség közepette is elhozta sokat betegeskedő unokája szobájába a különféle királyfikat, hercegkisasszonyokat, boszorkányokat, a szegény ember legkisebb, ám legleleményesebb fiát, mackókat, nyuszikat, rókákat, sárkányokat, hogy elfeledtesse szeme fényével a szenvedéseit. A kislány aztán felcseperedett, drogista segédvizsgát tett, s a második világháború alatt felkötött karral járt dolgozni, nehogy elvigyék ingyenmunkába a katonai mosodába. Miután államosították a drogériát, a fiatal lány Budapesten keresett munkát gyors- és gépíróként, hogy aztán új életet párja oldalán Kaposváron. Az új otthonhoz és munkahelyhez hamarost új hobbi is párosult, egy véletlennek köszönhetően meséket kezdett írni a Rádiónak: megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai. A mai középgeneráció a tévéből, a nagyétkű Palacsintás király kapcsán ismerhette meg a nevét: a fiúk fülig szerelmesek voltak Kökényszemű Katicába, mind elátkozták Derelyét, a minden hájjal megkent főszakácsot, s szurkoltak a gonosz ellen küzdő Éliás királyfinak. De imádták minden hősét – több mint kétszáz meséje cirka kéttucatnyi kötetben látott napvilágot -, s a népszerűség elől magát mindig távol tartó asszony azt vette észre, egyre gyűlnek az ilyen-olyan kitüntetések a szoba polcain, míg végül a hazai meseírók közül – Lázár Ervin, Janikovszky Éva és Csukás István után – negyedikként a 2017. március 15-én Fésűs Éva átvehette a Kossuth-díjat is. Első meséjét – ahogyan azt 2017 karácsonyán a Népszavának adott interjújában elmesélte - a kisfiának írta. Mivel ismerőseinek is nagyon tetszett, beküldte a Magyar Rádiónak – és ezzel elkezdődött egy életre szóló utazás a mesék világában, miközben a történetek kitalálója Kaposváron a vasgyárban, az Állatforgalminál, végül a Köjálnál dolgozott titkárnőként. Másfél évtizede, férje halála után kezdett el verseket írni, eleinte csak a fióknak, aztán persze ezekből is több kötet lett, jó néhányat meg is zenésítettek közülük. Tizenöt esztendeje lett Kaposvár díszpolgára, 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, míg 2014-ben megkapta a legnagyobb somogyi kitüntetést, a Pro Comitatu Somogy-díjat, három évre rá pedig Vác is díszpolgárának választotta. Fésűs Évát, aki májusban ünnepelte volna 93. születésnapját Kaposvár városa saját halottjának tekinti.

Kinek a tulajdona az Esterházy-kincs?

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:33
FŐÚRI RAGYOGÁS - Az iparművészet nagy Esterházy-tárlatára Fraknóból is érkeztek műkincsek
Fotó: Népszava
A Fővárosi Törvényszék pénteki, reggeltől estig tartó tárgyalásán még Werbőczy István 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került.
Továbbra is folyik a per Közép-Európa legjelentősebb, mintegy 100 millió euró értékű barokk főúri kincstáráért, az Esterházy-kincsekért, amelyet az osztrák Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont jogutódja, a Nistema Kft. ellen. A Fővárosi Törvényszék pénteki tárgyalásán még Werbőczy 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került – a periratok ismertetése és a perbeszédek reggeltől estig folytak.

Mint arról a Népszava is beszámolt: a Esterházy magánalapítvány magát tekinti a mintegy száz éve Budapestre szállított és az Iparművészetibe 1920-ban és 1923-ban is letétbe helyezett kincseknek. A magánalapítvány pert azután kezdeményezte, hogy 2016-ban döntés született arról, az Iparművészetiből Fertődre szállítanak 75 Esterházy-műtárgyat.

A felperes a keresetében azt szeretné elérni, hogy a kincseket szállítsák vissza az Iparművészetinek, de amennyiben a műtárgyak átvételét megtagadja az épp felújítás alatt álló budapesti múzeum, úgy a tárgyakat adják ki a részére. Az osztrák magánalapítvány ugyanis azzal érvel, az 1695-ben létrejött hercegi hitbizományként a magyarországi kincsek is a burgenlandi fraknói vár tartozékai, mint ahogy jogi képviselőjük fogalmazott: a vár kincstára egy megbonthatatlan műalkotás, amelynek alkotója Esterházy Pál herceg.
Az alperesek jogi képviselői szerint ugyanakkor 1920 után – miután az Esterházy birtokok egy része Ausztriához került − az újonnan létrejött osztrák Esterházy hitbizomány leltárai nem említtették a magyarországi hitbizomány műtárgyait , a hitbizomány várományosai sem emeltek kifogást az ellen, hogy a műtárgyakat V. Pál herceg letétbe adta Budapesten. A felperes vitatja, az alperesek viszont állítják: 1949-ben jogszerűen államosították az Esterházy-kincseket.