EU-s pénzek - Van, ahol hiába várják a támogatást

Hajdú-Bihar és Pest megye habzsolja az EU-s támogatásokat, Nógrádba, a Dél-Dunántúlra aránytalanul kevés jut. A területi aránytalanságokat a helyi lobbi ereje is torzítja.

A Széchenyi2020 program, vagyis a 2014-20 közötti uniós ciklus keretében az idén júniusig 3424 milliárd forintnyi EU-s pénz érkezett Magyarországra, ami napra lebontva 4,7 milliárd, míg egy magyarra 350 ezer forint – derül ki az Átlátszó uniós támogatásokat feldolgozó térképéből.

FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

A megyék közül a legnagyobb támogatásban - havi átlagban - Pest megye, a kistérségeknél pedig a debreceni részesült, míg előbbiek közül Nógrádba jutott a legkevesebb pénz, az utóbbiaknál a veresegyházi áll a sor végén. A különbségek megdöbbentőek: a legjobban és legkevésbé támogatott megyék között harmincszoros, míg a kistérségeknél 1360-szoros a differencia.

A megyék rangsorában a havi átlagban 49,8 milliárd forinttal élen álló Pestet a főváros – 45,3 milliárd – és Szabolcs-Szatmár-Bereg – 9,29 milliárd – követi, a legkevesebb uniós támogatás eddig Zalába – 2,45 milliárd –, Tolnába – 1,88 milliárd – és a már említett Nógrádba – 1,14 milliárd – jutott (lásd táblázatainkat - a szerk.).

Az uniós támogatásokat két részre kell bontani – magyarázta Karczagi Attila közgazdász. A központi, állami támogatások lehetőséget adnak a fejletlenebb régiók, kistérségek felzárkóztatására, emellett a gazdasági élet szereplői is pályázhatnak, s értelemszerűen ebben az esetben a jobban prosperáló térségek jobban ki tudják használni a lehetőségeket.

A területi aránytalanságok azonban így is feltűnőek a közgazdász szerint, hiszen a nehézségekkel küzdő Borsodba és Szabolcsba sokkal több jutott, mint Nógrádba, Baranyába vagy éppen Tolnába, noha gazdasági szempontból a Dél-Dunántúl ma már semmivel sincs jobb helyzetben, mint a sokáig a rendszerváltás két legnagyobb vesztesének tartott megye, nem is beszélve a lassan kilátástalan helyzetbe kerülő Nógrádról.

A kormány célzott fejlesztései láthatóan az északkeleti országrészbe koncentrálódnak – jegyezte meg a közgaszdász -, s ebben a tudatos gazdaság- és infrastruktúra-élénkítő programok mellett a helyi lobbi is komoly szerepet játszik. Ennek ékes bizonyítéka Hajdú-Bihar megye, Kósa Lajos fideszes frakcióvezető szűkebb pátriája, mely a központi régió mellett utcahosszal a legtöbb pénzt nyerte.

Ráadásul nemcsak a megye, de a debreceni kistérség és maga a megyeszékhely is jól láthatóan profitál erős embere befolyásából: előbbi a kistérségek, utóbbi a megyei jogú városok között lett listavezető a havi átlagban elnyert támogatások alapján. Igaz, a kettő erősen összefügg, hiszen az érintett kistérségbe eddig kifizetett összeg 99,2 százalékát a megyeszékhely használhatta fel, csak a maradék jutott Mikepércsnek… Ennél is beszédesebb, hogy a havi átlagban második legtöbb pénzt elnyert szegedi kistérség csaknem négymilliárddal kapott eddig kevesebbet, s hasonló a különbség a megyei jogú városok között is: az „ezüstérmes” Szeged ugyanennyivel kisebb támogatással számolhatott.

A kistérségek között értelemszerűen a hazai nagyvárosok és környékük jártak eddig a legjobban, az egyetlen kakukktojás a Top10-ben a fehérgyarmati. Itt a névadó város is nyert több mint kétmilliárd forintot, ám az átlagot sokkal inkább a Tiszakóródnak és Tiszabecsnek megítélt, összesen több mint 31 milliárdnyi árvízvédelmi támogatás javítja – igaz, Tiszabecs a kajak-kenu szövetségnek köszönhetően turizmusfejlesztésre is nyert 400 milliót.

A támogatási szempontból legsanyarúbb sorsú kistérségnek a veresegyházi mondhatja magát, ám az itt élőknek vélhetően jelentős kompenzáció, hogy lakóhelyük a statisztikák szerint a leggazdagabb honi vidékek közé tartozik. Hasonlóképpen viszonylagos a hátulról második szobi kistérség helyzete, ahogyan az utolsó tízben található nyugat-magyarországiaké is. Beszédes viszont, hogy az ország legszegényebb vidékének számító Bodrogköz ezen a listán is a legrosszabbak közé került, pedig egyértelműen az ország azon térségéről van szó, melynek égető szüksége lenne gazdasági, infrastrukturális és szociális invesztícióra. És láthatóan egy jó lobbistára…

Egy-két milliárd nem hoz érdemi változást

A valóban elmaradottabb térségeket kellene segíteni - mondja Schmidt Jenő. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, Tab polgármestere szerint ezért felül kellene vizsgálni a járások besorolását.

Rengeteg uniós pénz érkezik az országba, de az elosztásból úgy tűnik, ez sokkal inkább növeli, mintsem csökkenti az aránytalanságokat.

- A mostani összegekben szerepelnek az út- és vasútfejlesztések, vízvédelmi programok, s ezek torzítják a képet, ahogyan a megyei jogú városokat helyzetbe hozó Modern Városok Program is. A járási székhelyeknek is jut pénz, a kisvárosoknál viszont már jelentős az eltérés. A fejlesztés lényege az lenne, hogy a település 25-30 kilométeres körzetében javuljon az életminőség, ám lesznek „lyukas területek”. Az előző uniós ciklus után felül kellett volna vizsgálni a járások besorolását, tíz év alatt komoly változások történtek. Már messze nem igaz, hogy Szabolcs a legfejletlenebb, ahogy Kecskemét környéke sem mondható hátrányos helyzetűnek. Persze még nem késő, 2018-tól a valóban elmaradottabb térségeket kell segíteni, s nemcsak gazdaságilag, de humán erőforrásokkal is.

Somogy és Baranya egyes részein ugyanolyan rossz a helyzet, mint az ország legszegényebb vidékén, a Bodrogközben, s mégsem jut ide pénz. Ennyire gyenge a politikai lobbi?

- Behatároltak a lehetőségek, itt a mezőgazdaság és a turizmus lehet a kitörési pont. Figyelni kell Nógrádra is, hiszen hiába közel a főváros, mégis egyre jobban leszakad. Az operatív programok 3-4 éve eldőltek. De éppen az a célja a különféle önkormányzati szövetségeknek, hogy felhívják a figyelmet, 2018-tól hová kell célzottan csoportosítani a pénzeket.

A kormány kimondott célja, hogy 2017 végéig kiossza a 2014-20-as uniós ciklus támogatásának mind nagyobb részét.

- Sok tízmilliárd visszahulló forrásra lehet számítani, ezeket okosan kell elhelyezni. Ha 1-2 milliárdonként osztják majd ki, az nem hoz érdemi változást, csak az javíthat az életminőségen, ha egy-egy kistérség 25-30 milliárdhoz jut.