„Az MSZP kilóra megvehető” - jelentette ki Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője szerda reggel arra, hogy a szocialisták Botka László kormányfő-jelölt keddi tiltakozására visszakoztak a plakáttörvény-egyezségtől. Kósa nyilván szakértője annak, hogyan vesznek meg itt pártokat kilóra, látott már ilyet pont eleget. Ettől függetlenül, Botka tényleg ráébredhetett: a szavak után a valóságban is el kell kerülnie még a látszatát is annak, hogy akár a Jobbik köztéri kitagadása árán, de együttműködik a Fidesszel. A kormánypárt adminisztratív úton akart rálépni a Jobbik nyakára, elkerülendő a vitát a plakátok tartalmáról. Ez a szocialisták számára szintén „kényelmes” megoldás azonban jól látható pofont helyezett volna el Botka politikai arcán.
Botka az utóbbi hetekben többször hibázott. Azzal, hogy a Bajnai Gordon elleni fölösleges és érdemtelen kiszólással elhomályosította saját brüsszeli tárgyalásait, azzal, ahogyan félszemmel a kormánypropaganda hatása alatt lévőkre pillantva, félreérthetően hozta szóba a határkerítést. Nem csoda, hogy most egyetlen kézbe került a párt teljes kommunikációja.
Kósa Lajos mondata, minden túlzása ellenére, jól fejezi ki a helyzetet: az pedig a kollaboráció látszata. Márpedig a látszat a politikában ma csaknem minden. Ha a szocialisták eddig nem tanulták volna meg, Kósa szavaiból megérthetik: a Fidesszel nem köthető semmilyen alku. Ez a párt egyre növekvő étvággyal falja fel, vagy vásárolja meg szövetségeseit, versenytársait és ha lehet, ellenfeleit. Botkát lehet szeretni vagy nem szeretni, de ígérete, amit színre lépésétől hangoztat, amivel pártjának kongresszusa kormányfő-jelöltnek fogadta el, s amit oly sokszor kíméletlen emócióval érvényesített eddig kifelé, majdnem bizonyosan az egyetlen járható út a szocialisták számára. Egy új baloldali politika jegyében a pártnak meg kell szabadulnia a múlt még most, annyi év után is rávetülő árnyaitól.
Akadályokkal teli út ez, ha komolyan gondolja, mert a párt saját árnyairól is szó van. Botkának ezekkel kell szembeszállnia. Kedden alighanem ennek első lépése történt meg. Akkor is, ha ez csak annyiban érzékelhető, kikkel nem akar, és kikkel akar együtt dolgozni. A kormányfő-jelölt újabb frontot nyitott. Lehet találgatni, tudta-e, mi történik mögötte, vagy figyelmeztették, netán később horgadt fel – ez csak annyiban nem mindegy, hogy a párt, hét ellenzéki év után, korántsem működik fegyelmezetten, többen pedig nem érzékelték, hogy kelepcébe sétálnak.
Botka kedden sokak szerint nem ért el mást, mint gyarapította párton belüli ellenségei számát. Valóban akadhatnak, akik már várják a pillanatot, amikor visszaüthetnek, mondjuk, ha még sokáig stagnál a párt népszerűsége. Egy azonban biztos: az emelkedést nem alkukkal lehet elérni. A kiváró túlélők még most sem értik, ha Botka feladja, vagy sarokba szorítják, azzal a párt agóniája folytatódik. A kormányfőjelölt kedden jókora veszélyt hárított el, s nem jelentéktelen belső konfliktust gerjesztett. Azt mondják, az MSZP-ben legalább három párt van. Botka 2018-ra talán megpróbál egyet csinálni belőle. Az erő most vele van, rajta és a párt józanságán, életösztönén múlik, hogy meddig.
