Érdemes-e perelni a magyar államot?

A Magyar Állam ellen indított perek – a közvélekedéssel ellentétben – nem eleve vesztes eljárások. Nagyban függ persze mindez attól is, hogy hazai vagy nemzetközi bíróságon nyújtják-e be a keresetet. Ugyanakkor számos eset bizonyítja, hogy a magyar bíróságok is objektíven ítélik meg a vitathatatlan tényeket. Így történt ez pénteken a budaörsi önkormányzat állam elleni perében.

Az új Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-től hatályos szabályozása megkülönbözteti a közigazgatási, a bírósági, az ügyészségi, a közjegyzői és végrehajtói jogkörben okozott kárt. Emellett jelentős változást hozott a jogalkotással okozott kár megtérítése terén. Egyértelművé tette: közigazgatási jogkörben okozott kár esetén a közhatalmat gyakorló jogi személy felelős. Bírósági jogkörben okozott kár esetén továbbra is az eljárt bíróság a felelős. Ügyészségi jogkörben a Legfőbb Ügyészséggel szemben lehet pert indítani.

Egyértelmű, hogy jogalkotással okozott kár esetén nem maga a jogszabály, hanem az azzal okozott kár hozza létre a polgári jogviszonyt a jogalkotó és a károsult között. Precedensértékű a mai budaörsi ítélet, mely ilyen formában először mondta ki – igaz, nem jogerősen -, hogy az országgyűlés által elfogadott, az államfő által kihirdetett, sőt, akár az Alkotmánybíróság által legitimált törvénnyel is lehet valós anyagi kárt okozni, és annak megtérítése érdekében legitim és eredményes lehet a peres út.

Jogalkotási anomáliák esetén az érintettek mind többször fordulnak öntudatosan a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósághoz. Az utóbbi években ezres nagyságrendben érkeztek keresetek elsősorban nyugdíjazási, foglalkoztatási és a járulékosokká minősítettek ügyében. Legtöbbször azonban a büntetés-végrehajtás körülményei miatt. A gyakorlatban nem a jogalkotás, hanem a jogalkalmazás oldaláról támadják az államot. Természetesen nem közvetlenül van bajuk, az államhatalommal, hanem annak képviselőinek vélt vagy valós jogsértéseivel.

A hazai bíróságokon jellemzően a felmentett vádlottak által indított vagyoni és nem vagyoni kártérítése iránti perek folynak.

Amikor az állam visszaperelhet

Nemrégiben írta meg lapunk is, hogy bűnösnek mondta ki első fokon idősebb és ifjabb Burka Ferencet a Debreceni Törvényszék, társtettesként, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében. A vád szerint az újszentmargitai Gyurcsó Jánosra 1999. március 4-én álmából felriasztva támadtak betonvassal, s olyan brutálisan bántalmazták, hogy életét vesztette. A tett elkövetésével már akkor is idősebb és ifjabb Burka Ferencet vádolták, ám hosszas peres eljárás után 2005-ben bizonyítottság hiányban jogerősen felmentették őket. Apa és fia polgári pert indított a magyar állam ellen, s a hazai jogtörténetben addig példátlanul magasnak számító, 45 millió forintos fájdalomdíjat kaptak együttesen.

Amennyiben jogerősen is bűnösnek találják őket, az állam peres úton követelheti vissza a kártérítési összeget. Más kérdés, hogy ennek realitása minimális.

A vérdíj nem jár vissza?

Különös jogeset, hogy a 2002-es móri mészárlás „nyomravezetőjének”, Kiglics Attilának annak idején kifizették a 25 milliós vérdíjat. Ő vallott hamisan Kaiser Edére, akit utóbb jogerősen el is ítéltek a nyolc áldozatot követelő merényletért. Csak jóval később derült ki, hogy valójában Weiszdorn Róbert és Nagy László követte el a bűntettet. Ráadásul a páros még egy újabb gyilkosságot is elkövetett lebukása előtt. Utóbbi a börtönben öngyilkos lett, előbbi életfogytig tartó fegyházbüntetését tölti.

A tévesen kifizetett nyomravezetői díjat a Népszava tudomása szerint azóta sem követelte vissza az állam.

Amikor a jogos vérdíj sem jár

A Fővárosi Törvényszék 2014-ben kimondta: nem jár a 25 millió forintos nyomravezetői díj a rendőrségtől Szebenyi Istvánnak, aki 2006-ban megtalálta egy erdőben a móri vérengzéshez és a veszprémi postásgyilkossághoz köthető fegyvereket, tárgyakat.

Szerinte a bíróság nem értékelte azt az érvelésüket, hogy a nyomozás során megszerzett információk, adatok, egy egységes láncolatot képeznek. A törvényszék értelmezése alapján nem járt neki a díj, hiszen „az elkövető személyére, tartózkodási helyére” vonatkozó konkrét információt nem szolgáltatott. A lőszereken pedig a tettesek DNS mintáit találtak, amivel a rendőrség már korábban is rendelkezett.

Elutasított azbeszt-kereset

A bíróság szerint nincs felelőssége a magyar államnak a Heves megyei eternitüzem környezetszennyező, emberek halálát okozó több évtizedes működésében. Az állam ellen pert indító, azóta elhunyt betegek hozzátartozói egyelőre nem számíthatnak kártérítésre.

Noha a bíróság megállapította az okozati összefüggést eternitüzemből kikerülő azbesztszálak belégzése, és a 2014 decemberében mezotelióma (azbeszt okozta mellhártyadaganat) miatt elhunyt György Zsolt megbetegedése között, a kártérítési kereset elutasítását a bírónő a következőkkel indokolta. A perbeli időszakban a gyár működtetését az Eternit Vállalat végezte, ennek jogutódja az ETERCEM Kft. lett. Utóbbi felszámolását 2005. június 2-án rendelték el. A bíróság szerint a jogelőddel szemben fennálló igényeket a jogutóddal szemben lehetett és kellett volna érvényesíteni. A bíróság szerint az alperes állam mögöttes felelőssége nem vizsgálható.